Get Adobe Flash player

Vauxhall Chevette HS – az Escort vetélytársa

Az Opel Kadett C angol megfelelője sikeresebbnek bizonyult német testvérénél.

 

Az új elnök, Bob Price ösztönzésére a Vauxhall 1976-ban elhatározta, hogy a nemzetközi raliéletben intenzívebben vesz részt a jövőben. Céljuk az volt, hogy a márkának egy új, sportosabb képet adjanak, de a Ford által generált sikerhullámokat is meg akarták lovagolni. Magnum modelljük az Escorthoz képest 300 köbcentivel nagyobb motorral rendelkezett, viszont meglehetősen esetlenül nézett volna ki a gyorsasági szakaszokon. Kézenfekvő megoldásként így a kétajtós Chevette-et választották, ami az Opel Kadett C angliai gyártású, csapotthátú megfelelője volt. A munkát a Dealer Team Vauxhall csapatot futtató, Bill Blydenstein vezette Blydenstein Racinggel kezdték meg.

Az utcai változathoz képest egy jóval erősebb Chevette-et készítettek a 2,3 literes „Slant Four” motor segítségével, aminek tizenhat szelepes hengerfeje Lotus fejlesztés volt. A felfüggesztés és a hátsó híd az Opel Kadett C GT/E-ből származott, az ötsebességes váltót a ZF szállította. Az első és hátsó spoilerek, a széles kerekek markánsan megkülönböztették a kocsit az alaptípustól. Az eredmény egy hihetetlenül gyors, jól kezelhető, hátsókerékhajtású autó lett. A kis hengerűrtartalmú donorhoz képest a HS utcai változata is lényegesen erősebb volt, 135 lóerő teljesítményt adott le, a versenypályákra szánt verzió pedig kétszáz lóerő felett teljesített. Az elöl-hátul tárcsafékes kocsiból négyszáz darabot kellett legyártani, azt a gruppe 4-es géposztályba homologizálták. A Droopsnoot Firenzához hasonlóan ez a kocsi is csak ezüst színben volt elérhető, később azonban néhány autót átfújtak feketére, hogy az eladásokat segítsék. 

Igen ám, de a kocsi homologizációja döcögősen ment. Sok időbe telt, mire az első autó elkészült. A gyár csak nagy nehezen tudta meggyőzni az FIA technikai küldötteit, hogy a jóváhagyáshoz szükséges négyszáz utcai példány elkészült, azt állították, hogy gyártásuk folyamatban van. A Chevette HS végül a ’76-os RAC Rally-ra megkapta a rajtengedélyt.

De amíg a motor bőséges erővel rendelkezett, az erőátvitel gyenge láncszemnek bizonyult. A hátsó híd az utcai változatnak még megfelelt, de a versenyautó nyomatékával bajban volt. Amint megoldották ezt a problémát, a Chevette elkezdte szállítani az eredményeket. Az 1977-es Galway International-en Chris Sclater és Martin Holmes a második helyen végeztek, majd a Welsh Rally-n és a Manx Rally-n győzött az autó.

A csapat 1978-ra leigazolta a finn Pentti Airikkalát, aki februárban rögtön nyert egy versenyt hazájában. A Skót Rally-n második lett, majd hazája világbajnoki futamán, az 1000 Tó Rally-n egy komoly mezőnyben harmadikként állhatott fel a céldobogóra.

A titkok sokszor nem sokáig maradnak titkok. Kiderült, nemhogy négyszáz, de még kétszáz kocsi sem készült el az 1978-as év közepéig. A problémák miatt a portugál verseny szervezői a rajt előtt megvonták Sclater és Airikkala rajtengedélyét. Egy bemutatón ráadásul az újságírók rájöttek, az utcai autó nem teljesen azonos a versenyváltozattal, előbbibe Getrag sebességváltót és a Vauxhall 16 szelepes hengerfejét szerelték, nem pedig az állítólagosan homologizált ZF váltóművet és Lotus hengerfejet. A rossz sajtóvisszhang felkeltette a szövetség embereinek figyelmét, akik azonnal visszavonták a Chevette HS homologizációját.

Az autó végül a ZF váltóval és a Vauxhall hengerfejjel lett hivatalos, és 1979-ben Airikkala lett az Nagy-Britanniában, akit le kellett győzni. A Chevette egyre jobbá vált, a szélvészgyors finn és navigátora, Risto Virtanen nem találtak legyőzőre a Circuit of Ireland-en és a Scottish Rally-n, és év végén a fénykorukat élő Ford Escort RS1800-akat megelőzve kiérdemelték a nyílt brit bajnokság bajnoki címét. Világbajnoki szereplésük ugyanakkor felemásan alakult ebben a szezonban, év elején Svédországban harmadikak lettek, de Új-Zélandon és Finnországban műszaki hiba miatt a verseny feladására kényszerültek, míg a brit viadalon csupán a hetedik helyen végeztek.

Műszaki adatok:

Homologizáció: 1976.11.01. (649)

Elrendezés: elöl hosszában elhelyezett motor

Erőátvitel: hátsókerékhajtás, 5 fokozatú ZF sebességváltó

Felfüggesztés: kettős keresztlengőkaros felfüggesztés elöl, merev hátsó híd

Fékek: belső hűtésű féktárcsák, méret elöl: 265x25,4 mm, hátul: 265x21 mm, elöl négy-, hátul kétdugattyús AP féknyergek

Kormányzás: fogasléces kormánymű

Hossz / szélesség / magasság: 3940 mm / 1571 mm / 1310 mm

Tengelytáv: 2390 mm

Súly: 1000 kg

 

Motor:

Soros, 4 hengeres, 16 szelepes felülvezérelt szívómotor, DOHC vezérlés, 2 darab 48 mm-es torokátmérőjű Dellorto karburátor

Hengerűrtartalom: 2280 ccm

Furat: 97,59 mm

Löket: 76,2 mm

Kompresszióarány: 11,5:1

Teljesítmény: 240 LE (fordulatszám: 8200 1/min)

Forgatónyomaték: 249 Nm (fordulatszám: 6000 1/min)

 

Andrew

Módosítás: (2016. március 15. kedd, 21:04)