Lorenzo Bertelli és a ralisport

Interjú a Prada család sarjával

  

Mindössze négy éve ralizik, de két futammal a vége előtt vezeti a 2014-es WRC 2-es bajnokságot Lorenzo Bertelli. Az olasz versenyző társadalmi körökben is híres, hiszen a szerte a világon ismert Prada család tagja.

Bertelli Olaszországban kezdett versenyezni, majd 2011-ben nevezett az akkor az IRC sorozatba tartozó Monte-Carlo Rallye-ra. Abban az évben rajthoz állt három világbajnoki fordulón is, hazája futama mellett a katalán és a wales-i viadalon vett részt. Kezdeti tapasztalatait egy Fiat Abarth 500 R3T-vel gyűjtötte, ezután nyergelt át az összkerékhajtásos N csoportos autókra, 2013-ban pedig már a Ford Fiesta RRC és R5-ös változataival volt látható.

Az idei évben komoly támadást indított ő és csapata a WRC 2-ben, és a versenyképességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Monte-Carlóban és Mexikóban pedig dobogóra állhatott, Szardínián pedig megszerezte a kategóriagyőzelmet.

 

- A hátteredet ismerve hogyan kerültél hirtelen a saras és poros gyorsasági szakaszok reflektorfényébe?

- Szeretem a ralisportot. Autókról szól, a sebességről, a vezetésről, a tájról, és úgy gondolom, ez összességében csodálatos. Ez olyan, mint mikor megkérdezik az embereket, miért is szeretik a focit, akik azt mondják, csak úgy. Szórakozásból kezdtem el ralizni. Ki akartam próbálni azt, hogy milyen a közutakon versenyezni. Az első versenyemen tulajdonképpen semmit sem tudtam a ralizásról, semmi többet, mint hogy láttam videókat Colin McRae-ről vagy Petter Solbergről, de érdekelt az autósport világa és úgy hangzott a ralisport, mint a vezetés egy szórakoztató módja.   

- Hogyan és mikor kezdődött ez az egész?

- Tulajdonképpen az első alkalom, amikor raliversenyt láttam, akkor volt, amikor az első alkalommal indultam versenyen. Ez négy évvel ezelőtt történt egy kis „ronde” versenyen Olaszországban. Toszkánából származom, de Milánóban élek. Milánóban nincsenek raliversenyek, az embereket ott a futball és a divat érdekli inkább. Lombardiában és Toszkánában jelen van a ralisport, de amikor fiatalabb voltam, nem ismertem még ezt.

- Az idei szezon elég trükkös a WRC 2 számára, mivel korlátozott azon versenyeknek a száma, ahol pontot szerezhettek. A ralisport ráadásul nem csak a feltételekkel kapcsolatos tapasztalatokról, valamint a gyors vezetésről szól, hanem a tervezésről és a taktikázásról is, ami a kihívások nagy része is most.

- Igen, nagyon nehéz dönteni, mivel összesen hét versenyt jelölhetünk meg, ahol pontokat gyűjtünk, amiből kiejthetjük a legrosszabb versenyt. Ez a rendszer nehézzé teszi az évad során, hogy beazonosítsuk a valódi bajnoki riválisokat. Valaki ezt a versenyt választja, valaki valamelyik másikat, úgyhogy nehéz megítélni, ki is vezeti valójában a bajnokságot.

- Hogyan álltatok neki a bajnokságnak, ki hozta meg a döntést, hogy melyik versenyre neveztek?

- Általában az enyém a döntés, de megbeszélem azt a csapattal. Érdekes ez, mivel csak egyet hibázhatsz egy versenyen. Személy szerint ha meg akarnánk nyerni a bajnokságot, újabb győzelmet kellene aratnunk, máskülönben a szerencsére is szükségünk lenne, máskülönben ugyanakkor elégedett vagyok, mivel más céllal vágtunk neki és most vezetünk, ami egyébként jó eredmény.

- A WRC 2-es szardíniai győzelmed egy jó emlék.

- Igen, az hihetetlen volt és fantasztikus. Két évvel azután jött, hogy először vettem részt világbajnoki futamon és egy évvel az első világbajnoki dobogóm után. Ez volt az első győzelmem a rali világbajnokságon, valamint az első alkalom, hogy az abszolút értékelésben is pontot szereztem. Természetesen fantasztikus volt győzni.

- Milyenek az emlékeid a többi versenyről?

- Jó eredményeink voltak Monte-Carlóban és Mexikóban, teljesen másfajta versenyeken. Idén már negyedszerre indultam Monte-Carlóban, de a három korábbi kísérlet alkalmával sosem értem célba, úgyhogy a legfontosabb dolog a verseny befejezése volt számomra, a második hellyel pedig boldog voltam. Mexikóban csatában voltunk a győzelemért, de hibáztunk, és végül a második helyre érkeztünk így is, úgyhogy az is egy jó eredmény volt.

- Voltak csalódások is?

- A svédországi eredmény miatt frusztráltabb voltam, mivel nagyon versenyképesek voltunk. A dobogón lehettünk volna, de gondunk volt az autóval, és a hatodik helyen végeztünk. Kicsit frusztráló, de végül pozitív és boldog voltam.

- Az elején egy kétkerékhajtásos Fiat Abarth 500 volánja mögött kezdted, azt követően léptél felfelé az N csoport, majd az RRC, illetve az R5 felé.

- Szerintem az N csoportos kocsi egy jó autó a tanulásra, de nem lehet nyomni neki mindig. Úgy gondolom, be kell osztani az autót, úgyhogy nem tudod megmutatni az igazi képességeidet. Szükséged van egy olyan autóra, ami megfelel a vezetési stílusodnak, véleményem szerint az R5-ös vagy a regionális (RRC) autókkal ezt meg lehet tenni.

- Mit gondolsz a versenyzők számára elérhető választékról? Néha RRC-t használsz, néha R5-ös autót. Mi az oka a váltásoknak és mik az előnyei az egyes típusoknak?

- Úgy gondolom, az R5 nagyon gyors a tiszta és gyors részeken, az RRC pedig a töredezett utakon gyorsabb. Nem igazán arról van szó, hogy melyik a gyorsabb autó, talán valaki gyorsabb ilyen körülmények között, valaki pedig másak között. Inkább arról van szó, hogy az R5-nek nem lehet mindig nyomni, például nehéz körülmények között, mivel kockáztatod, hogy megsérül az autó, lelassíthatsz inkább, és vesztesz a kocsi versenyképességéből. A különböző autók különféle megközelítést igényelnek.

- A 2013-as év közepén nagy váltás történt nálad, amikor Mitia Dottával folytattad a versenyzést, aki Giandomenico Basso navigátora volt kilenc évig, együtt két Európa-bajnokságot is nyertek.

- Mitiával tavaly, a szezon közben kezdtünk el dolgozni. Fordulópont volt számomra. Máshogy kezdtem el dolgozni. Lorenzo Granai-jal, a korábbi navigátorommal nagyszerű volt tanulni és elkezdeni a kalandot, de most már Mitia van jelen, akivel nagyon jó a kapcsolatom. Nagyon boldog vagyok, hogy ő a navigátorom.

- Más is segített ezen az úton?

- Nagyon sok más embertől is kaptam segítséget, mint például Piero Liattitól és Carlo Cassinától is folyamatosan. Carlo egy nagyszerű barát, ráadásul sokat tud a sportról. Úgy gondolom, nagyszerű, ahogyan dolgozik velem, szórakoztató a dolog. Nagyon sok tanácsot tud adni. Ezek a srácok kezdtek el képezni engem két és fél évvel ezelőtt, sok mindenre megtanítottak, hogy hogyan kell jó döntéseket hozni és hogy hogyan kell ezt profi módon csinálni. Nagyra becsülöm őket.

- A Pirellivel történő együttműködés azért van, hogy olasz családként működjenek a dolgok?

- Nagy öröm, hogy a Pirelli a gumitámogatónk, szerintem jó munkát végzünk velük. Nagyon pozitívan nézek a jövő elé, talán jövőre is együtt fogunk velük működni. Igen, pontosan, jó az is, hogy egy olasz márkával dolgozhatunk együtt!

- Tavaly több minden miatt is felkeltetted a rali világbajnokság figyelmét. Először is az autóid feltűnő, katonai jellegű sötétzöld matt színben pompáztak. Mi ennek az oka?

- Valami szép, érdekes, más dolgot akartam, hogy az emberek megjegyezzenek bennünket. Korábban az autóinknak szokásos színei voltak, de azt mondtam, ki akarok próbálni valami mást, próbáljunk meg egy matt színt. Matt feketét használtak már, úgyhogy használjunk valami katonait. Jól néz ki ez. Segített, hogy egy saját márkaképet alakítsak ki, úgy gondolom, működik is. Szeretek olyan dolgokat csinálni, amik komolyan néznek ki.

- A második dolog: mi a „Fuckmatie” sztori, mely szó adja a ralicsapatod nevét? Menet közben az „u” betű megfordult, aminek örülnek az emberek!

- Nagyjából semmit sem jelent. Hosszú történet, amikor fiatalabb voltam, az iskolai barátaimmal olyan szavakat mondtunk, amiknek nem volt értelme, ez is olyan volt, amit mondtunk. Általában Olaszországban „a” betűvel írnák inkább, mint „u”-val, de ahogyan az angolok és a világ betűzi, annak megfelelően „u”-val írom, úgyhogy „fuch”-nak hangzik, de nem az. Úgy mondjuk, mint a „fake”-et, olaszul úgy írnánk, mint a fake. Ha megfelelően akarnánk kiejteni angolul, „fuck”-nak kéne írni, mivel az emberek úgy gondolják, így kell mondani. Ez valami olyanná vált számunkra, mint a jó szerencse szimbóluma.

- Mi a karrierterved ralisportban? Van egy út, amit követni szeretnél?

- Az a célom, hogy fejlődjek, amennyire tudok, amilyen gyorsan csak tudok, mivel folytatni akarom. Nem szeretek csak szórakozásból sportolni, eredményeket akarok elérni. Amint meglátom, hogy nem tudok további eredményeket elérni, úgy gondolom, leállok és valami mást fogok csinálni. Számomra a ralisport egyfajta esély, hogy megvalósítsam az álmaimat. Végül majd le kell tennem az álmaimról és el kell kezdenem dolgozni a családért, ami több, mint hogy táskákat adunk el. Sok minden van, nem csak a táskákról szól a dolog.

 

Bertelli mindezek előtt azonban még azt tervezi, hogy feljebb lép, és 2015-ben WRC autóval próbálja ki magát a rali világbajnokságon.

 

Andrew

  

2014. október 11.