Nem kapta meg azokat az elismeréseket, amiket érdemelt volna, de a 2014-es Brit Rally sikeres volt. Mindössze három évvel korábban ugyanakkor a verseny csaknem összeomlott.

A politikai döntések sorozata oda vezetett, hogy megpróbálták a versenyt egy pénzgyártó vállalkozássá alakítani. A folyamat szisztematikusan rombolta le az esemény tradicionális népszerűségét, a gondok odáig vezettek, hogy a csapatok félelemmel és iszonyattal érkeztek meg Nagy-Britanniába, brit résztvevője nem is volt a futamnak.

A feltevés, miszerint a versenynek a geográfiailag nem megfelelő cardiffi versenyközpont környékén kell futnia, valamint az, ahogyan a privát csapatokat kezelték, csaknem megölte a nagy történelemmel rendelkező viadalt. A hajlandóság az utolsó pillanatban érkezett meg arra, hogy megmentsék az egykor népszerű versenyt az önpusztulástól.

Andrew Kellitt, a verseny koordinátora volt az, akinek a vezetésével túl tudott lépni a Brit Rally a zavaros helyzeten és akivel elindult afelé, hogy ismét a régi fényében tündököljön. A brit szakember nyújt bepillantást abba, hogy milyen problémákkal kell megküzdenie egy rendezvénynek.

- Mik azok a különleges és talán váratlan követelmények, amiket egy rali világbajnoki futam szervezőjének figyelembe kell venni, amikre és az emberek nem is gondolnak rá? Vannak olyan gondok, amiket egy kívülálló sosem gondolna, hogy foglalkozni kell velük?

- Azzal, hogy személy szerint huszonöt éve vagyok benne, nem igazán gondolom, hogy minden extra követelmény lenne, a verseny ugyanakkor sokkal nagyobb és nagyobb elvárásokat állít, mint bármelyik másik raliverseny Nagy-Britanniában. Az Európa-bajnokság egy szinttel a nemzeti versenyek felett van, de a világbajnokság egy teljesen más liga. Gondoljunk csak a szervizpark szükséges méretére és hogy a csapatok most mennyi extra berendezést hoznak, a Hyundai idén még magasabbra emelte a mércét. Ezek nem rossz elvárások, professzionális emberek ők, és nagyon helyes az, hogy azt várják el tőlünk is, hogy nagyon professzionálisak legyünk.

Nem csak a rali világbajnokság követelményei azok, amiket figyelembe kell vennünk. A Wales-i Természetvédelmi Hatóságok mellett – ez az erdészetek hivatalos neve most – a helyi hatóság tanácsadó testületeivel is át kell néznünk a környezetvédelmi dolgokat. Az olyan dolgokért aggódnak ők, mint például hogy hordalék kerül a saras utakról a folyókba, illetve a normál dolgokért, a személygyűjtők elhelyezése miatt, ilyesmikért. Folyamatosan egyre több az elvárás és a tennivaló.

- Okoz az FIA huszonöt százalékos – a verseny és az össztáv arányát előíró – szabálya gondokat?

- Szeretnék megfelelni ennek, de a Brit Rally esetében ez annak a játéka, hogy a zöld pontokhoz kapcsolódjunk a térképen, ahol a megfelelő erdők találhatóak. A pontok nagyon szétszórtak, nincsenek megfelelő erdészeti útjaink a versenyközponthoz közel. Az Egyesült Királyságban sosem lehet egy kompakt útvonalat összerakni, mivel nem lehet a megfelelő erdők mellett szervizparkot találni. A régi, ötnapos RAC Rally-k idején öt napba telt az ország erdejeit végigjárni. A Brit Rally-nak mindig hosszúak az összekötő szakaszai, és mindig is nagy lesz az összekötő szakaszok aránya. Ahogyan az egyik vezető versenyző mondta nekem egyszer, „nem foglalkozunk azzal, hogy hosszú közúti szakaszokat kell teljesíteni, ha jó gyorsaságikat kapunk”. Remélhetőleg tehát jó szakaszokkal látjuk el őket.

- Mi a helyzet a közutak lezárásával kapcsolatos új lehetőséggel? Lehetővé teszi ez, hogy a szomszédos erdei szakaszok összekapcsolásra kerüljenek, versenyképesebb szekciókat kialakítva?

- Ez az, amit meg fogunk nézni. Ez egy jó lehetőség lenne, hogyha a törvény átmenne. Az erdei utakat lezárjuk már a Brit Rally számára a távolabbi helyeken a nézők kontrollálása miatt, hogy ne duguljunk be, de ahhoz nincs jogunk, hogy a sebességhatárokat figyelmen kívül hagyjuk. A jelenlegi szakaszok közútjainak lezárásával kapcsolatban a legjobb példa a Dovey erdő közepe lehet a Dyfi és a Gartheniog szakaszok között, ahol a csupán ötszáz-hatszáz méteres aszfaltozott közúttal össze tudnánk kapcsolni a két gyorsaságit, hogy egy negyvenöt kilométeres szakaszt csináljunk. A Clocaenog erdőben is meg tudnánk tenni ugyanezt.

- Ki határozza meg a verseny formátumát? A te ötleteid ezek vagy más emberek instrukciói alapján végzed ezt? Ki dönti el, hogy hosszú szakaszokat kéne rendezni vagy sok egymástól független helyszínt kéne használni? Ki dönt az ilyen dolgokról?

- Az első dolog annak leellenőrzése, hogy milyen területek érhetőek el számunkra, milyen hosszúak ott az erdei szakaszok. A különböző szakaszok számát alacsonyan akarjuk tartani, mivel egyenként költségesek. Sokba kerül minden egyes versenyhelyszín, figyelembe kell venni a gazdasági erőforrásokat, a berendezéseket és a humán erőforrást is. Tavaly néhány egyszer használatos szakasszal fejeztük be, mint a régi időkben, ez azonban intenzív munka volt, költséges volt megcsinálni. Idén emiatt visszatértünk a tradicionális két körhöz. Az extra befektetés mennyiségénél, ami mind a verseny folyamán, mind előtte jelentkezik azzal, hogy az erdészeti emberek előkészítik a nézői területeket, a maximális megtérülésre van szükség, ami az egyes helyszínek kétszeri használatával lehetséges.

Ami a szakaszok hosszait illeti, ezt az alapvető mennyiségű, autóparkolókig vezető erdei utak szükséglete vezérli, amik azokon a helyeken kapcsolódnak a szakaszokhoz, ahol az emberek állhatnak és nézhetik a versenyt. Ez csökkenti azon lehetőségeket, hogy hol lehet futni, ráadásul mi is és az erdészeti emberek is a jobb minőségű utakat akarják használni, és a kétszeri áthaladást részesítjük előnyben, úgyhogy a rosszabb utakat nem vesszük igénybe. Észak-Wales inkább rövidebb szakaszokat kínál délhez képest. Közép-Wales is hosszú mérföldeket ad, de a deeside-i szervizparkig hosszú onnan az út. Csaknem a teljes versenyt meg lehetne rendezni Dovey-ben, Hafrenben és Myherinben, de a rendelkezésre álló szervizterület túl messze lenne. Másik problémával is szembesülünk most. Tavaly nem használtuk a Clocaenog Main nevű szakaszt, mivel azt elkerítették egy szélfarm fejlesztéséhez. Ennek tervezési folyamata megcsúszott, úgyhogy idén használtuk ezt. Négy vagy öt évbe telik, mire visszamehetünk oda.

- A duplán megrendezésre kerülő szakaszoknak milyen előnyei vannak még?

- A dupla futás arra bátorítja a nézőket, hogy túlnyomórészt maradjanak egy helyen, úgyhogy nincsen akkora nézői mozgás. És amíg régen, a száznyolcvan autós nevezések esetén nem futottunk a szakaszon kétszer, mivel az út tönkrement volna, idén százhatvan autónk volt összesen, de a nemzeti futam résztvevői csak egyszer mentek rajtuk keresztül. Elismerésemet kell kifejeznem a Wales-i Természetvédelmi Hatóságok felé is az elvégzett munkájukért és az utak verseny előtti felkészítéséért. A helyi mérnökök és az erdészet körében nagy a büszkeség. Tudják, hogy világbajnoki futamunk van, és a világbajnoki standardok szerinti utakat akarják biztosítani számunkra.

- Az éjszakai szakaszok a ti preferenciátok vagy elkerülhetetlenek a novemberi dátum miatt?

- Ez azzal a döntéssel kapcsolatos, hogy a legtöbb világbajnoki futamot két és fél napos formátumban rendezik. Az éjszakai szakaszoknak megvan a romantikájuk is. Mindez annak a része, hogy a sportágnak meglegyen az izgalma. Tavaly egyszer használt éjszakai szakaszaink voltak szándékosan este, de a költséghatékonyság miatt ez nem volt a legjobb ötlet. Novemberben küzdünk azzal, hogy nincs sok napfényes óránk, ezért elkerülhetetlen, hogy a később indulókkal belefussunk a sötétedésbe a nap végén. Ebben az évben tudatos volt a döntés a második napi éjszakai szakaszok időzítésében, az utolsó két gyorsasági így sötétben volt mindenkinek.

- Az FIA tett olyan megjegyzéseket, miszerint minden egyes ralinak meg kell, hogy legyen a saját jellegzetessége. Mi a Brit Rally pontos karaktere?

- Az időjárás megjósolhatatlanságát mondanám. Bármilyen lehet az idő, ami az út tapadási viszonyainak megjósolhatatlanságához vezet. Még akkor is, ha a felszín jó, változik a tapadás. Lehet sár, lehet köves, lehet bármilyen. Aztán ott vannak a novemberi napnak az erdőben mutatott különböző fényviszonyai. Az ez évi verseny előtti nap esős volt végig, nehezen lehetett ezt nappalnak nevezni. A versenyen nagyon alacsonyan volt a nap, elvakította a versenyzőket. Nagyon sok a változó tehát, számomra ez az egyedi karakterünk. Amikor szeptemberben rendeztük az eseményt, az csak egy következő murvás verseny volt semmilyen komoly jellegzetességgel, a finn ugratók, a görög kövek vagy ilyesmik nélkül.

Novemberben ugyanakkor egy kicsit az ismeretlenben vagyunk, ez azonban általában nagyon sok jó televíziós pillanatot szül, ahogyan az autók csúszkálnak és lecsúsznak az útról, a drámáknak és bonyodalmaknak egy általános szintjét hozva. Tavaly általánosságba véve hasonló volt az időjárás, mint idén. Az egyik helyi szervezőnk elment Brenigbe, ahol idén volt az utolsó szakasz, és két nappal a versenyt követően ötcentis havat talált a terepen. Ez a megjósolhatatlanság teszi olyan különlegessé tehát a Brit Rally-t.

Andrew