Get Adobe Flash player

A Hyundai i20 WRC technikája

Keleti fenevad

 

Hogyan épített a dél-koreai autógyár egy sikeres ralicsapatot tulajdonképpen a semmiből?

Ha valaki megkérdezi az embertől, mondjon egy nagy autósport hagyományokkal rendelkező gyártót, nem a Hyundai az, ami elsőre beugrana bárkinek is. Bár volt valamennyi tapasztalatuk a ralisportban, hiszen az F2-es kategóriában két szezont is lehúztak a rali világbajnokságon, mielőtt a sportág csúcsához csatlakoztak volna 1999-től 2003-ig, mindez nem volt annyi, amennyire építkezni lehetett volna. Ennek ellenére a dél-koreai márka 2014-ben ismét feltűnt, egy háromautós gyári csapattal nevezett a világbajnokságra. Ugyan a távol-keleten van a központja, a Hyundai Európában is rendelkezik gyártóbázissal, a program célja pedig az volt, hogy a kulcsfontosságú piacokon javítsák a márka ismertségét.

A rali világbajnokság nagy hagyományokkal bíró márkáival, a Forddal és a Citroennel mindig is nehéz volt felvenni a versenyt, a Hyundai-nak pedig azzal kapcsolatban sem volt illúziója, hogy a Volkswagen újonc évének sikereit meg tudná ismételni. A csapat a 2014-es évet azonban folyamatosan fejlődve éretten teljesítette, az eredmények versenyről versenyre javulást mutattak. A Hyundai Motorsport a Deustchland Rallye-n kettős győzelmet könyvelhetett el, Thierry Neuville pedig az egyéni küzdelmek hatodik helyét kaparintotta meg az év végén. Az alakulat ugyanakkor csak a negyedik pozíciót érte el a gyártói versengésben, köszönhetően az év eleji nullázásoknak.

Mi tehát a Hyundai újszülött raliautójának fejlesztési története, és hogyan teremthet autósport örökséget egy gyártó a semmiből?

Mivel a Hyundai-nak nem volt aktuális autósport tevékenysége, az i20 WRC projektet az alapoktól kellett kezdeni. Először is Michel Nandant, a ralisportban hosszú és kiváló karriert magának tudható szakembert nyerték meg a versenyrészleg igazgatói pozíciójára, akinek az volt az első feladata, hogy egy olyan mérnöki csapatot rakjon össze, mely képes megalkotni egy versenyképes World Rally Car-t. A sportág vérkeringésébe a ’80-as évek végén a Peugeot Sportnál fejlesztőmérnökként bekerült Nandan a Peugeot és a Toyota ralis tevékenységében is részt vett. A ’90-es évek elején a Toyota többszörös bajnok Celicájának fejlesztését felügyelte, majd 1998-ban visszatért a Peugeot-hoz, ahol az igencsak sikeres 206 WRC programját futtatta, mellyel a francia gyár 2000 és 2002 között három egymást követő évben is gyártói világbajnok tudott lenni.

Nandan számára nem volt egy könnyű feladat a Hyundai-nál egy üres lappal kezdeni, főként annak a ténynek a tudatában, hogy a teljes projekt tető alá hozására tizennyolc hónap volt. „Egy hatalmas kihívás volt ez az abszolút nulláról indulni, nem volt létesítmény, sem autó, sem emberek” – emlékszik vissza a szakember. „Amikor kicsi az időkeret is, nehéz tudni, melyik különleges területnek kell prioritást adni.”

A Hyundai már azelőtt végzett valamennyi fejlesztést, mielőtt megérkezett volna és megtette volna a hivatalos bejelentést a projektről. Az i20 WRC-t 2012 szeptemberében hagyta jóvá a Hyundai a Párizsi Motor Show-n, a színfalak mögött azonban a kutatási és fejlesztési részlege megtervezett és megépített egy WRC autót Dél-Koreában. Bár ezen a kezdeti autón egy olyan csapat végezte a munkálatokat, melynek nem voltak autósportos alapjai, Nandan véleménye szerint nem volt egy hiábavaló erőfeszítés ez. „Nem volt olyan rossz, teljes mértékben a szabályok szerint építették a bukócsövet, a felfüggesztést és mindezeket a dolgokat. Természetesen olyan emberek csinálták, akiknek nem volt autósport tapasztalata, úgyhogy nehéz feladat volt ez számukra, de még mindig azt mondom, hogy egy jó bázis volt.”

Annak ellenére, hogy a bázis megfelelőnek bizonyult, sok munkára volt szükség a módosítások és optimalizálások tekintetében, amennyiben a Hyundai reménykedni akarta, hogy fel tudja venni a versenyt a hírneves csapatokkal. Ehhez szükség volt egy dedikált csapatra, ami járatos volt az ilyen jellegű kihívásokban és egy modern WRC masina megépítésének útvesztőiben.

A funkcionális csapat létrehozásához Nandan a ralisport társadalomból és az anyacég berkein belülről is toborzott embereket. „Amikor belevágtunk, meghívtunk néhány mérnököt a Hyundai németországi kutatási és fejlesztési központjából, akik a mi felügyeletünk alatt módosították a kezdeti autó terveit” – meséli a francia szakember. Amikor folyt már ez a tervezési és fejlesztési munka, a csapat többi részének összeállítására is szükség volt, beleértve a szerelőket és a gyártókat, akiket azzal a feladattal láttak el, hogy a terveket valóra váltsák. „Relatíve egyszerű volt megtalálni ezeket az embereket, sokukat ismertem már a korábbi projektjeimből” – mondja Nandan. „Három hónap alatt egy harminc emberből álló csapatot raktunk össze, ami lehetővé tette, hogy felállítsuk az üzemet, a tesztprogramot és az ilyenfajta dolgokat.”

2013 júniusára volt egy olyan autója a csapatnak, amivel megkezdhette a teszteket, ugyanakkor ez még messze volt a végső produktumtól. Ez a tesztautó a Koreában készült eredeti prototípuson alapult, annak néhány egységét a Nandan csapata által elvégzett kezdeti tervezési munkák alapján módosították. Júliusban állt készen az első igazi, 2014-es specifikációjú i20 a tesztelésre, ezt követően minimális fejlesztési idő maradt a 2014-es szezonra történő homologizáció előtt.

„A 2014-es autó első tesztjére 2013 júliusának végén került sor” – mondja Nandan. „Természetesen nagyon sok probléma volt, ne felejtsük el, hogy amennyiben 2014 januárjában homologizálni akartuk a kocsit, az FIA felé 2013 novemberének végén be kellett mutatnunk a papírjait. A végső kialakítást tehát október végéig be kellett fejezni. Július és október között nincs sok idő!”

2013 szeptemberére a Hyundai második tesztautója is futott, amit a csapat két ötnapos tesztnek vetett alá egy hónappal a végső időpont előtt. „Amikor tesztelsz és módosítasz az alkatrészeken, hosszú tesztek szükségesek” – magyarázza Nandan. „Az első dolog, amire koncentráltunk, a tartósság volt, ami fontos a kilométerek megtételéhez. Nyilvánvaló, hogy a tesztkilométerek különböznek a versenykilométerektől, de valahonnan el kell indulni.

Végül nagyon sok dolgon változtattunk. Amikor valami új és rohanásban vagy, nem egyszerű. Egy megbízható autót akartunk, hogy aztán nézhessük a teljesítményt. A gondolat az volt, hogy legyen egy homologizációra kész autónk. Néhány dolog be volt fagyasztva, nem azért, mert végeztünk velük, hanem a homologizáció miatt. Elkészíteni az autót annyi idő alatt, amennyi rendelkezésünkre áll, több volt, mint kihívás. Végül nem feltétlenül azt csinálod, amit szeretnél, hanem amit kell. Ez mindig is egy kompromisszum, ez az autó pedig egy jókora kompromisszum. Az ok, amiért egy új autót készítünk a jövő évre, hogy nem akarjuk ugyanezt tenni ismét.”