A kulcs Loeb győzelméhez

„Olyan magasan van a mérce, hogy elbizakodott dolog lenne azt mondani, hogy képes leszek a három bajnokaspiráns ellen vívni” – mondta Sebastien Loeb a Katalán Rally-t megelőzően. „Remélem, azonban, többé-kevésbé meglesz a tempóm. Miután voltak jó szakaszidőim Mexikóban és Korzikán is, szeretnék hibák nélkül végigmenni egy teljes versenyen” – tette hozzá.

A Citroen kilencszeres világbajnok pilótája számára a spanyol volt a három futamból álló idei rali világbajnoki szereplésének utolsó állomása. Előtte utoljára április elején, a Tour de Corse-on ült a C3 WRC-ben versenykörülmények között, és a márciusi Mexikó Rally volt az, ahol murván hajthatta azt. Érthető tehát, hogy nem voltak vérmes reményei a francia legendának. Ettől függetlenül mindent megtettek csapatával, már a Brit Rally felkészülési tesztjén is ott volt, hogy akklimatizálódjon murván, majd a Katalán Rally előtt aszfalton folytatta a felkészülést, mivel a verseny a második és harmadik napon ezen a felületen zajlott.

A viadal aztán nem igazán kezdődött jól számára és hűséges navigátora, az utóbbi években kis pocakot eresztő Daniel Elena számára, hiszen a csütörtök esti barcelonai szuperspeciálon lefulladtak, így alig több mint három kilométer megtétele után máris tizenhat másodperces hátrányban voltak. Pénteken, a verseny murvás részén azonban előnyt jelentett, hogy nem futnak teljes szezont, emiatt a világbajnoki pontversenyben a gyári pilóták mind előttük tartózkodnak. Tizenegyedikként rajtolva letakarított, kevésbé csúszós pályákon autózhattak, igazán megvillanni azonban nem tudtak, legjobb szakaszeredményüket két harmadik idő jelentette. Igaz, teljesítményük így is elég volt az összetettbeli értékelés negyedik helyéhez. Az élen álló Ott Tanaktól fél percre voltak ekkor lemaradva, a második helyezett Dani Sordótól viszont alig több mint három másodpercre. A dobogóért ugyanakkor nagy csata zajlott, Sordóval kezdődően hatan álltak tizenhárom szekundumon belül.

Másnap délelőtt Tanak jelentősen hátracsúszott egy defekt miatt, a harc tehát innentől kezdve a győzelemért ment. Loeb az esőtől nedves, kihordásoktól saras szombati gyorsaságikon egy szakaszgyőzelmet szerzett, a nap folyamán azonban az előzőhöz hasonlóan a negyedik leggyorsabb tudott lenni, ennek következtében a befejező napot is negyedikként várhatta. A legjobb hatot ekkor mindössze tizenhat másodperc választotta el egymástól, és még hátra volt négy szakasz, hatvan versenykilométer.

Vasárnap reggel Cedric Mazenq találta magát a történések sűrűjében, amikor a gumiválasztásra került a sor. „Egy fontos pillanat volt ez!” – mesélte az ezen a hétvégén Loeb versenymérnökeként dolgozó csapattag. „Nyolc másodperccel az éllovas mögött amennyiben csökkenteni akartuk a különbséget, hazardíroznunk kellett. És ha meg akartunk kísérelni valamit, akkor azt reggel kellett megtennünk, mivel a tapadás egy közbenső állapotban volt, a nedves foltok felszáradóban voltak, míg azt vártuk, hogy délután száraz lesz és a különbségek emiatt kisebbek lesznek. Voltak már ilyen körülmények a tesztünkön is, úgyhogy el tudtuk mondani, a kemény Michelin slickek a legjobb opció, feltéve ha fel tudjuk melegíteni őket. Tudtuk, hogy legalább az első néhány kilométer száraz, úgyhogy úgy gondoltuk, ez segíthet hőmérsékletre hozni a gumikat. Mindezen elemek azt jelentették, hogy tudtunk adni valamit Sebnek, amin gondolkodhat. Úgy számoltunk, hogy a kemény gumikkal tizenhárom másodpercet hozhatunk a kör során. Fokozatosan kezdett megbarátkozni az ötlettel, attól azonban tartott, hogy eshet, mivel változékony volt még az időjárás. Emiatt lágyakat tettünk fel az autóra, miközben folyamatosan beszéltük ezt át. Az utolsó percben azonban a második szakasz végéről az időjárás információs emberünk, Laurent Poggi megerősítette Sebnek, hogy száradnak fel az utak. Ez volt az, amikor feltettük a kemény gumikat, és ez volt az a pont is, ahol megnyerjük a versenyt!”

„A tapasztalaton múlt ez egy kicsit” – magyarázta Loeb a célba érést követően. „Mindig komplikált a gumiválasztás a kevert körülmények között. Megnéztünk néhány kommentet azokból az időkből, amikor a DS3-at vezettem ugyanezzel a gumival és hasonlóak voltak a körülmények. Tudtuk, hogy a kemény, még ha egy kicsit nedves is, jól működik, amennyiben meleg. Biztos voltam benne, hogy egy jó választás ez, ha nem esik. Az volt az információnk, hogy nem fog esni, ugyanakkor az volt az információnk tegnap, hogy nem fog esni, és esett! Nem voltam tehát biztos abban, hogy bízzak-e benne vagy ne. Elképzeltem, hogy néhány pilóta a keményet választja, és ha így tesznek, én pedig a lágyon vagyok, úgy gondoltam, veszteni fogok. De megcsináltuk.”

A többiek egyébként nem is gondoltak a kemény gumi használatára, a lágyak mellett döntött mindenki. A reggeli első szakasz tizenhat kilométerén Loeb a második leggyorsabb nyakába is hat másodpercet akasztott, és az élre állt. A következő különpróbán szintén a leggyorsabbnak bizonyult, a befejező két gyorsaságit ennek köszönhetően hét másodperc előnnyel várhatta Jari-Matti Latvala, tizeneggyel pedig Sebastien Ogier előtt. Loeb honfitársa is nagy gumimágus egyébként, ő azonban rendre mellényúlt a hétvégén. Az utolsó előtti szakaszon Latvala nekiment a korlátnak, defektet kapott, ezzel kiszállt a csatából, Ogier viszont begyújtotta a rakétákat, és ezúttal ő adott hét másodpercet Loebnek, amiben benne volt, hogy az öregebb francia hibázott egy kisebbet a riudecanyes-i szakasz híres körforgalmában. A mindent eldöntő gyorsaságit viszont még mindig az élről várta, 3,6 másodperc előnnyel Ogier előtt. A többiek leszakadtak már. Ogier aztán rengeteget, tizenkét másodpercet javított előző idejéhez képest a Power Stage tizennégy kilométerén. Ezt azonban Loeb nem tudhatta, így minden tudására szükség volt, hogy megőrizzen valamennyit az előnyéből. Végül ez sikerült, 2,9 másodperces különbséggel megnyerte a Katalán Rally-t!

A győzelem kulcsa – mint ahogyan Mazenq is megjegyezte – a vasárnap reggeli, a többiektől eltérő gumiválasztás volt. Amikor Pierre Budart, a Citroen Racing vezetőjét megkérdezték arról a futamot követő hivatalos sajtótájékoztatón, hogy meglepődött-e, amikor eldöntötték, hogy milyen abroncsokkal megy ki versenyzője a szervizparkból, Loeb közbeszólt: „Nem volt ideje reagálni. Tíz másodperc maradt, és mentem!”. Természetesen ezt követően Budar is szót kapott: „Nagyon is meggyőződésem volt abban a pillanatban, hogy ez a jó választás. Amikor úgy döntöttünk, hogy a lágyakkal megyünk, elég világos volt, hogy nem igazán győztük meg erről Sebet, én pedig nem voltam ott fejben – amikor megváltoztatta a véleményét, boldog voltam. Nagyszerű pillanat volt. Biztos voltam benne, hogy igaza van.”

„Hihetetlen érzés, főleg ezekben az időkben, amikor nincsenek részidejeink és Sebbel történik a csata. Végül célba értem, és nem tudtam, hogy győztem-e vagy sem. Extra nyomást hozott ez, végül azonban rájössz, hogy nyertél – hat év után egy elképesztő érzés ez” – beszélt Loeb a győzelemmel kapcsolatos emóciókról. „A mai nap oké volt. A saját határomon voltam, de jól éreztem magam az autóban. Amikor szárazak, jól érzem magam a szakaszokon. A tegnapi nap keményebb volt, hogy meglegyen az érzés és a ritmus, ma azonban éreztem a rajt előtt a motivációt, és nyomni akartam a győzelemért.”

Ezt követően ismét előjöttek az érzelmek. „Hosszú idő ez, nem nyertem egy ideje, a rallycross világbajnokságon pedig nem nyertem olyan sokat! Kilenc versenyt nyerni jó dolog, ez azonban hat év után jött.”

Ami csodálatos jellemzője a rali világbajnokságnak, hogy a futamon a fő riválisnak bizonyuló, a világbajnoki címek elhódításában a stafétát átvevő korábbi csapattárs, a médiában egy ideig ellenségként beállított Ogier a befejező szakasz beírójában felmászott a Citroen tetejére, hogy elsőként gratuláljon a futamgyőzteseknek, majd a sajtótájékoztatón sem felejtette el méltatni vetélytársa teljesítményét. „Megtettem mindent, amit tudtam ezen a hétvégén, és nagy elismeréssel kell adóznunk Seb és Daniel előtt. Lenyűgözőek voltak, még ha el is mondtam, nem lenne meglepetés győzni látni őket. Tettem volna rájuk pénzt a verseny rajtja előtt Láttuk őket hátulról rajtolni murván, aztán C3-juk van aszfalton – sajnos megcsinálták! Gratuláció nekik.”

Loeb a céldobogón megmutatta, fizikálisan is rendben van, a korábbi tornász a 2004-es Tour de Corse-hoz hasonlóan – amikor első világbajnoki címüket biztosították be – megcsinálta a hátraszaltót. Navigátora, a negyvenhat esztendős Elena nem volt tornász, korából és alkatából adódóan valószínűleg sosem lesz már az, a jelenlévők buzdítására csak egy suta, de jópofa bukfencet tudott abszolválni. Őt arról kérdezték először a sajtótájékoztatón, hogy gondolt-e a győzelemre. „Ööö, igen. Egy fantasztikus győzelem ez, el tudtam képzelni? Miért ne? Amikor látni a mexikói murván az időket, az nem rossz, és Korzikán sem. És amikor megérkeztünk ide úgy, hogy gyorsak voltunk murván és aszfalton is, tudnod kell, hogy nem lesz defekted, nem állsz meg az ország speciális ételéből enni, aztán itt van az eredménye! – magyarázta a Danos becenevű Elena.”

A következő témaként a nyomás került elő. „Nyomás mindig van rajtad, a mai megforgás után azonban nem volt könnyű. Jobban kell nyomnod, és több kockázatot kell vállalnod. Ugyanakkor szórakoztató ez” – mondta a navigátor, majd nála is előkerült az, hogy hogyan érez. „Sok emóció van, de még több a tetőnek – az elpusztult a súlyomtól!”

Természetesen megszólaltatták az eseményen Ogier társát, Julien Ingrassiát is, akinél arról érdeklődtek, hogy örül-e kollégája, Elena visszatérésének. „Nagyon boldog vagyok, hogy láthatom őket visszatérni, hosszú idő telt el, mióta utoljára láttuk egymást. Most már azonban mindig cigizik, nem űz semmilyen sportot, és mégis képes harcolni ellenünk, ez már valami!”

Rögtön felmerült, hogy a siker, valamint a Peugeot nem sokkal a katalán megmérettetés előtt tett bejelentése, miszerint kiszállnak a rallycross világbajnokságból, visszatereli-e a sikerpárost a rali felé. „Talán, igen” – kezdte Loeb a reménykeltő választ. „Az biztos, hogy élveztem a hétvégét. Igazán kellemes érzés volt ismét csatázni és megnyerni a versenyt. Ez az, ahol jobban érzem magam, mint bármilyen más szakágban, másrészt azonban tudom, hogy miért vonultam vissza a rali világbajnokságtól: a ralit csinálod csak, és nagyon sok idő, valamint elfoglaltság ez. Ez nem az, amit ma akarok, és ugyancsak bonyolult visszatérni még csak néhány versenyre is. Nagyszerű eredményt értem el itt azzal, hogy két másodperccel Seb előtt végeztem. Nem tudom, túl korai ezen gondolkodni.” Budar, aki szeptemberben visszacsábította a csapathoz Ogier-t 2019-re, bevallotta, hab lenne a tortán, ha a két Sebastien ismét egyazon színekben versengene.

Az Öreg Mester – ahogyan Tanak nevezte őt – első, a 2002-es Deutschland Rallye aratott diadala és a mostani világbajnoki futamgyőzelme között tizenhat év és két hónap telt el. Ezzel átvette ebben a tekintetben a rekordot Björn Waldegardtól, akinek első győzelmét az 1975-ös Svéd Rally jelentette, az utolsót pedig az 1990-es Safari, ezek között tizenöt év és két hónap telt el. Waldegard ugyanakkor még mindig tartja a legidősebben aratott futamgyőztes rekordját a maga negyvenhat év és öt hónapos korával. Loeb ezt megelőzően a 2013-as Argentin Rally-n nyert utoljára, akkor már nem futott teljes évet, az előző esztendő volt az utolsó szezonja. Spanyolországban ekkor, tehát 2012-ben állt utoljára rajthoz, és aratta sorozatban nyolcadik győzelmét. A katalán versenyen tehát zsinórban kilencedik diadalánál tart. A kilencszeres világbajnoknak ez volt a hetvenkilencedik rali világbajnoki futamgyőzelme, ezek mindegyikét a Citroen színeiben szerezte. A francia márka kilencvenkilenc diadalnál tart.

Andrew

2018. november 2.