Björn Waldegard, az első rali világbajnok

Simba. Egy szó, Oroszlán. A kenyaiak így ismerték Björn Waldegardot. Ő volt az afrikai ralizás királya.

Svédország keleti részén, Rimbóban született 1943. november 12-én. Édesapja szerette volna távol tartani a motorozástól, így egy autót ígért neki. Björn egy Volkswagen Bogarat kapott. Tehetsége azonnal nyilvánvalóvá vált: három éven belül a Svéd Rally dobogójára állhatott, két évvel később pedig hazája bajnokává avatták.

Karrierjének első részében Porschével aratta sikereit.

Pályafutása öt évtizedet ölelt fel, ennek kezdeti nagy sikere a Monte-Carlo Rallye kétszeri megnyerése volt, 2011-ben, 68 évesen pedig a Kelet-Afrikai Safari Rally-n győzött, szintén 911-es Porschével. Ezek a tények ugyanakkor nem csak hihetetlenül hosszú pályafutását mutatja, de bizonyítja, hogy Björn minden felületen otthon érezte magát.

Könnyű lenne Afrika-specialistának beskatulyázni egy olyan embert, aki négyszer nyert Safari Rally-t és háromszor Elefántcsontpart Rallye-t. Az volt. És szerette Afrikát. De mennyi Afrika-specialista tud győzni a svéd havon vagy felvenni a harcot Sandro Munarival San Remóben?

Walle – ez volt a beceneve – nem mindig volt a torinóiak kedvence. Az 1976-os Sanremo Rallye végén a Lancia utasította, hogy lassítson, Munarinak átadva a győzelem lehetőségét, de Waldegard erre nem volt hajlandó. Az utolsó szakasz döntött, végül négy másodperc előnnyel megnyerte a viadalt hazai pályán versenyző ellenlábasa előtt. Az esetet követően szerződést kötött a Forddal az 1977-es szezonra.

Amikor ezt bejelentette, az RAC Rally-ra Stratos-szal leadott nevezését töröltette az olasz csapat. Szerződés hiányában telefonált Borehamba, és megkérdezte, hogy lenne-e lehetőség egy versennyel hamarabb munkába állni. Volt, és borsot tört is a Lancia orra alá, mivel a dobogó alsó fokáért zajló csatában megelőzte Munarit.

Waldegard gyorsan beilleszkedett a Fordhoz, megszerezte első Safari sikerét az RS1800 volánja mögött az 1977-es év közepén, nyert az Akropolisz Rally-n is, majd az RAC Rally győzelmével sikerrel zárta az évet.

Két évvel később az először kiírt egyéni világbajnoki címért küzdött, ellenfele Hannu Mikkola volt. A fordos csapattársak fej-fej mellett haladtak a pontversenyben a szezon első felének folyamán. Waldegard az Akropolisz Rally megnyerésével előnyre tett szert, majd a Kanadában megrendezett Quebec Rally győzelmének köszönhetően újabb lépést tett az év végi korona felé.

A szezon végén az RAC Rally-n feszültek egymásnak, ahol Mikkola utolérhetetlen volt, és megnyerte a versenyt annak ellenére, hogy Markku Alén komoly fenyegetést jelentett rá a Lancia Stratos-szal. Kezdetben versenyben volt Waldegard is, de a második nap reggelén a hamsterley-i szakaszon egy defekt és a törött emelő keresztülhúzta számításait. Kilencedikként fejezte be a viadalt.

Az utolsó futam előtt Waldegard hat ponttal előzte meg Mikkolát. Bonyodalmat okozott, hogy az Elefántcsontpart Rallye-nak otthont adó Nyugat-Afrikában a Ford nem rendelkezett nagy érdekeltséggel. Úgy tűnt, az első rali világbajnoki koronáért folytatott csata méltatlan körülmények között dől el, mikor színre lépett a Mercedes és felkínálta a 450 SLC-jét. A Ford jóváhagyta a dolgot, a küzdelem pedig folytatódhatott, ismét csapattársakként. Mikkola nyert. A második hely azonban elég volt Björnnek. Egyetlen ponttal ugyan, de ő lett a ralisport első világbajnoka.

„Azon kevés versenyzők egyike volt, akiben száz százalékig megbíztam” – mondta róla Mikkola. „Bármikor, amikor egy csapatban voltunk, nagy tisztelettel néztem rá, még akkor is, amikor azokat a nagy csatákat vívtuk a versenyeken. Nagyszerű ember volt.”

A következő esztendőben harmadik lett a világbajnokságon Waldegard, ekkor a szezon nagy részében a Mercedes-szel versenyzett. A brit viadalon ugyanakkor Toyotával állt rajthoz, ez volt a bemutatkozása a japán márkával. És egy csodálatos kapcsolatos kezdete is egyben. Profi pályafutása hátralévő része – néhány futamtól eltekintve – a TTE kötelékében zajlott, a szezonok többségében pedig szeretett Kenyájába is tölthetett egy kis időt, készülve az esedékes Safari Rally-ra.

Utolsó alkalommal is egy Toyota volánja mögött lehetett látni raliautóban, a Goodwoodi Sebességfesztiválon egy Twincam Turbót vezetett.

Fred Gallagher hosszú időt töltött navigátorként a svéd mellett. „Kenyában mindenki ismerte Björnt” – mondta el Gallagher, aki Waldegard utolsó világbajnoki futamgyőzelmének is részese volt, amikor az 1990-ben Safarit nyert, amivel 46 évesen ez idáig a legidősebb világbajnoki futamgyőztesnek számít.

„Nem számított, hová ment az ember, mindenhol ismerte őt mindenki és mindenki tudta, mit tud művelni egy raliautóval. Egy különleges ember volt valóban. Nagyszerű csapatjátékos volt. Amikor Juha Kankkunen és én megnyertük a Safarit 1985-ben, ami mindkettőnk számára az első világbajnoki futamgyőzelem volt, nem kis részben annak volt köszönhető, ahogyan Björn Juhával dolgozott és képezte, hogyan kell vezetni ott. Egy nagyszerű ember.”

Az összesen tizenhat világbajnoki futamgyőzelmet arató Waldegard élete végéig kitartott a ralisport mellett. Augusztus elejéig úgy volt, hogy részt vesz a szeptemberi Rallyday-en, ezt azonban le kellett mondania betegsége miatt. Björn Waldegard életének 71. évében, 2014. augusztus 29-én hunyt el.

Andrew