Get Adobe Flash player

Hogyan múlt ki Ogier álma?

Kétéves szerződése felénél távozott Sebastien Ogier a Citroentől, a francia márka pedig bejelentette, top pilóta hiányában nem lesz ott a következő szezon rajtjánál, kivonul a rali világbajnokságból. A sorozat elismert újságírója, David Evans november 21-én közölt egy írást a motorsport.com-on a miértekről.


„Sebastien Ogier Citroenhez történt visszatérése megadta a versenyzőnek azt az esélyt, hogy ott fejezze be rali világbajnoki történetét, ahol az elkezdődött, a kétéves szerződése felénél mégis távozott. Az, hogy Ogier elvesztette türelmét egy magát nem túlköltekező csapatnál, mutatja, hogy mennyire motivált, hogy nyerjen. A Deutshland Rallye utáni vasárnap este Sebastien Ogier-vel beszélgetve elszállt már a mérge. Ez rosszabb volt, mint a méreg. Csalódott volt.

Talán az elszalasztott lehetőség érzése?

Nem. Kizárólag csalódottság.

Nem kétséges, a két potens francia ralierő – két francia világbajnok – újraegyesülésében megvolt az esély, hogy egy nagyszerű történetet írjanak a 2019-es év során.

Az álom lidércnyomásba fordult, és nem először, a Citroen vonal kommunikációja eléggé… egyenes volt. Sebastien Loeb és Kris Meeke mindketten voltak már a versailles-i fullánk rossz végén. Most, úgy tűnik, Ogier-vel esett ez meg.

Némileg meghökkentem a Citroen által mutatott látszólagos naivitáson.

Az első naptól kezdve, attól a pillanattól, hogy Ogier először találkozott a Citroen csapatvezetőjével, Olivier Quesnellel, addig a pillanatig, amíg jókedvűen rá nem mutatott, hogy az ’igazságszolgáltatás megtörtént’, miután a csapattárs Loeb defektet kapott a botrányos és heves Deutschland Rallye-n 2011-ben, sosem rejtegette versenyképességét.

Mindez ő. Ez nem azt jelenti, hogy rossz vesztes lenne, csupán annyi, hogy utálja, ha nem lehet olyan helyzetben, hogy nyerjen.

Nyolc évvel később a Saar-vidék még inkább visszhangzott a Citroen polémiájától, amikor Ogier rájött, hogy milyen helyzetben van.

A C3 WRC sehol sem volt. Ogier-t elnáspángolták egy olyan versenyen, amit valaha uralt. Csalódottság.

Nem fog felvázolni Ogier az útjának egy pontos időrendjét, hogy hogyan jutott el a citroenes távozásig, Pierre Budar csapatvezető azonban beismerte a motorsport.com-nak, hogy az első megbeszélés a témában akkor vasárnap este történt.

A források akkoriban megerősítették, hogy egy akcióterv került felállításra az autó fejlesztésének részleteivel és hogy hogyan működhetne ez, hogy az ülésben tudják tartani Ogier-t a kétéves szerződése hátralévő részében.

Elég egyszerű, a fejlesztés túl sokáig tartott.

A motorsport.com-nak adott exkluzív interjúban Ogier a következőt mondta el: ’A döntéshez vezető egyik legfőbb dolog az autó fejlesztésének ritmusa és a sebesség, ahogyan az autó fejlődött, ami pedig nem volt elég gyors.’

Emlékszem egy Ogier-vel történt beszélgetésre a 2018-as év vége felé, amikor világosan zárt le egy döntést, hogy az M-Sporttól a Citroenre vált.

’Nem vagyok az az ember, aki leugrik egy hajóról, ha az nem megy a megfelelő irányba’ – mondta akkoriban.

Ugyanakkor ő az első, aki kiugrik, ha az a hajó nem megy elég gyorsan. És a Citroen egy lassú hajó volt idén.

Gyorsabbá vált ugyanakkor, arról nem lehet kétség. Aero fejlesztések érkeztek a következő évre más frissítésekkel együtt, úgy tűnik azonban, Ogier-nek elfogyott a türelme. Elvesztette a bizalmat.

Ogier-t nem motiválja a pénz. Keményen megdolgozott azért, amije van, és tudja, hol áll a rali világbajnokság fiskális rangsorában. A Citroenhez történt igazolását kétségtelenül az a tény vezette, hogy Malcolm Wilson pénztárcája kiürült az elmúlt két év során.

De nézzük meg, mit szállított Ogier az M-Sportnak 2017-2018-ban: három rali világbajnoki címet – két egyénit és egy gyártóit – két év alatt. Óriási érték van ebben.

És ez az, amit Ogier a Citroenhez vitt. Együtt csodát tudtak volna tenni.

Ahogyan kibontakozott az év második fele, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a lista és az állítólagos előre egyeztetett menetrend elmaradt.

Ogier azok nélkül a felfüggesztési elemek nélkül érkezett Wales-be, melyekről a csapat remélte, hogy homologizálásra kerülnek. Ugyanez volt a helyzet Spanyolországban. Ingerültnek tűnt. Rezignáltnak.

Amikor a kormányszervó tönkrement, és elvette tőle a vezetést pénteken reggel Salouban, nem látszott már mérgesnek. Vagy ingerültnek. Vagy rezignáltnak.

Csalódottnak látszott.

Elég szerencsés voltam, hogy Ogier-vel lehettem, amikor elköszönt az M-Sport embereitől, a távozása pedig őszintén bensőséges volt. Tapintható volt a szomorúság és az emóció Dovenby Hall-ban, az üzemben. A Citroennél sosem volt így. És természetesen most sem lesz.

Ogier Wilson mellett töltött ideje egy másik oldalát mutatta meg. A Volkswagen egy közösségibb lénnyé edzette őt, Cumbria azonban emlékeztette arra, hogy milyen értéke van, ha van egy ’család’ körülötte. Szerette ezt. Szerette az M-Sportos időket.

Az esély azonban, hogy ott fejezze be a történetét, ahol az elkezdődött és az esély, hogy egy harmadik különböző gyártóval szerezzen egy címet – míg javította saját bérelvárásait – izgalomba hozta őt. De a dolog, ami mindennél jobban izgatta őt, az volt, ami mindig is: a győzelem.

És amikor az esély – legalábbis a saját szemében – elment, itt volt az idő továbblépni.

Sokak számára ez a citroenes fejezet kudarcra volt ítélve. Nehéz elképzelni egy pilótát a mostani generációból, aki jobban elvárná a tökéletességet egy csapattól, és akik benne voltak, elfogadták a kezdetektől, hogy ezt a megállapodást megbénítják a költségvetési kényszerek és a fejlesztési nehézségek.

Leges legfelülről, a PSA vezérigazgatója, Carlos Tavares rég bevezetett egy politikát, miszerint hozz ki többet abból, amid van. Végül is a Citroen csupán nem rendelkezett eléggel.

És ez az, ami miatt Ogier a Toyota fehér pólóját fogja viselni, nem pedig a Citroen pirosát, amikor hétfőn látni fogjuk.”

 

Andrew

 

2019. november 24.