Get Adobe Flash player

Ahogyan Tanak balesete történt

Ott Tanak és navigátora, Martin Jarveoja a 2020-as Monte-Carlo Rallye negyedik szakaszán óriási sebességnél hatalmas balesetet szenvedtek. De miért is történt ez?

Az előző évi világbajnok páros Hyundai i20 Coupe WRC-je 180 kilométer/órás sebességnél repült le az útról, és több borulás után száz méterrel lejjebb állapodott ment a hegyoldalban az autó, mint ahol elhagyta a pályát. A legénység a csodával határos módon és a korszerű biztonsági eszközöknek köszönhetően nem sérült meg.

A WRC+ szolgáltatásnak köszönhetően kitűnően kielemezhető, miért is történt pontosan az eset.

Tanak a kérdéses részbe 180 kilométer/órás sebességgel ment be, levágta a jobbkanyart, az autó mozgása bizonytalanná vált, a pilóta nem tudta a következő balos csúcspontját megközelíteni, szélesebben fordult, mint kellett volna, aminek az lett az eredménye, hogy elhagyta az utat.

Hogyan csinálták a többiek?

Úgy tűnik, senki más sem gondolta úgy, hogy ennyire gyors lehetne ez a kanyarkombináció. A belsőkamerás felvételek szerint Dan Barritt egy „jobb7, hirtelen rövid bal8 a bukkanón” – információt mond be Takamoto Katsutának. A többi versenyző reakciója érdekes. A pont, ahol az eset történt a szakaszon, nagyjából a rajt után 5 perc 30 másodperc elteltével következett, így a fő riválisok nem értesülhettek még az esetről a rajtban. Ennek ellenére senki sem közelítette meg ilyen tempóval a kanyart.

Elfyn Evans és Sebastien Ogier nagyjából 160-nal teljesítették ezt a részt, Ogier Toyotájának hátulja kissé el is úszott, úgyhogy feltételezhető, nem sok tartalék maradt benne sebesség szempontjából, az a tempó volt az ideális abban a kanyarkombinációban.

Tanak ennél 20-szal gyorsabban haladt nagyjából.

Thierry Neuville és Sebastien Loeb, a Hyundai másik két pilótája jóval lassabb volt, mint az észt. Neuville-nek jelezték, hogy baleset történt, Loeb pedig már a rajtban megkaphatta az információt a balesetről.

Mindkét autó 130 kilométer/órás sebességgel ment át a kanyar csúcspontján, 50-nel lassabban, mint Tanak, és jóval konzervatívabban, mint a többi rivális is.

A másik két Toyota sem volt a határon, Kalle Rovanpera tempója 140 volt, Katsutáé pedig 130.

Az M-Sport Fordjai jó sebességgel mentek, Esapekka Lappi 155-tel, látszólag kontrollálva a helyzetet, Teemu Suninen viszont 160-nal, a balkanyar kijáratánál eléggé őrülten. A Fiesta WRC keresztbe csúszott, Suninen pedig próbálta az aszfalton tartani. Erőfeszítései végül sikeresnek bizonyultak.

Úgy tűnik tehát, hogy a 160 kilométer/óra volt ennek a jobb-bal kombinációnak a határa. Tanak e felett ment, és ahelyett, hogy egy padka vagy korlát versenyben tarthatta volna, egy kisebb dombot, valamint egy meredek hegyoldalt talált maga előtt.

A végeredmény egy látványos baleset lett, és a csillagok szerencsés állásának is köszönhető, hogy nem történt hirtelen megállás, illetve nem talált el az autó egy rossz helyen lévő fát. A telemetriai adatok szerint a Hyundai legnagyobb becsapódása azonban így is 35 G-s erőhatású volt.

Az ugyanakkor, hogy a páros nem szenvedett sérülést, nem csak a szerencsének köszönhető. A mai World Rally Car-ok biztonságába fektetett kutatómunka, valamint az autók kivitele lenyűgöző. Ha megnézzük ezeket a kocsikat, fejlett biztonsági megoldásokat találunk bennük, az oldalütközés elleni védelmük kimagasló. A korábbi WRC-k jóval puritánabbak voltak, hatalmas a különbség az előző generációk és a mostani között ilyen szempontból. Nem kérdés, ez segített, hogy Tanak és Jarveoja önerőből tudjon kiszállni az autóból.

Ami a bajnok párost illeti, talán nem volt többről szó, mint egy, a kelleténél optimistább itinerinformációról. Az esetek többségében az eredménye sehol sincs egy ilyennek a mostanihoz képest. Ezúttal azonban – sok szempontból is – hihetetlen volt, ami történt.

Andrew

 

2020. február 5.