Get Adobe Flash player

Mitől különleges az Arctic Rally?

 

Ismét új helyszínre látogat a rali világbajnokság az Arctic Rally keretében – a koronavírus járványnak nem sok jótékony hatása van, ez azonban a ritka kivételek egyike.

A ralisport legmagasabb szintjének mezőnye még nem járt ennyire északon, a Mikulás hazájába utaznak a csapatok, azaz a finnországi Rovaniemi környékén fognak megmérkőzni, miután a Svéd Rally rendezői lemondták versenyüket. A járványhelyzet miatt ugyanis zártkapusnak kellett volna nyilvánítaniuk a rendezvényt, ezzel viszont elestek volna egyik fő bevételi forrásuktól, ami a nézői belépőkből folyik be hozzájuk.

A Finn Rally szervezői kapva kaptak az alkalmon – melyet az FIA, a WRC Promoter és minden érintett örömmel vett, hiszen itt a svéd viadalon tapasztaltakkal szemben garantált az igazi havas mérkőzés –, és a finn bajnoki idénynyitó Arctic Lapland Rally gerincére építve sebtében összeraktak egy világbajnoki futamot, így 2021-ben pár hét eltéréssel két raliverseny is megrendezésre kerül Lappföldön.

Kalle Rovanpera a 2020-as Arctic Lapland Rally-n

 

De mitől is olyan különleges ez a verseny?

„Szupervidám vagyok, hogy két rali világbajnoki futamunk lehet Finnországban” – mondta el Jari Matti Latvala, a Toyota ralicsapatának új vezetője. „Emlékszem húsz évvel ezelőttre, amikor beszéltek erről és azt mondták, fantasztikus lenne egy olyan rali világbajnoki forduló, ahol garantált a hó – és természetesen mindig is gondoltunk erre a lappföldi lehetőségre.

Azt hittük, sosem történik meg, most azonban megnyílt ez a lehetőség, az opciót pedig ki lehetett használni, és lehet egy ilyen versenyünk Lappföldön télidőben, plusz a nyári verseny!”

Latvala testközelből is megélte egyszer a sarkköri versenyt egy Toyota Corolla WRC-vel, és természetesen van is erről sztorija. „2006-ban versenyeztem az Arctic Rally-n. Jó és rossz emlékeim is vannak. Az Arctic Rally-n tipikusak a hosszú, hosszú, hosszú kanyarok. Nem tudtam elég gyorsan menni bennük az elején, nem volt meg a megfelelő magabiztosságom, amíg végül meg nem találtam a ritmust. Aztán belementem a hófalba. Egy órába tellett, hogy kilapátoljam az autót!

Tipikus dolog ez Lappföldön, nagyon sok hó lehet a hófalban, és nem sérül tőle az autó, de nem jön vissza – ez ennek a versenynek a természete.”

A honfitárs Esapekka Lappi utolsó itteni fellépésén, 2012-ben győzelmet aratott egy Ford Fiesta S2000-essel. A diadal is édes volt számára, de a szakaszok és a helyszín, ami igazán feltüzelte őt.

„Háromszor versenyeztem ott” – emlékezett vissza Lappi, aki a WRC 2-es mezőnyben egy Volkswagen Polo GTI R5-tel áll rajthoz ezúttal. „Az utolsó alkalom kilenc évvel ezelőtt volt, úgyhogy nem emlékszem az utakra. Ez egy igazán páratlan verseny. A helyre azonban emlékszem. Emlékszem, azt mondtam magamnak: ’Szeretnék visszajönni ide úgy, hogy profiként vezetek – egyetlen egyszer csupán.’ Ez egy olyan vagány hely és egy olyan vagány rali, most pedig megvan ez az esélyem.”

De a nyilvánvaló dolgokon kívül mi is teszi ezt olyan vagánnyá?

„Nagyon messze van mindentől” – mesélte a pilóta. „Valahol teljesen a pusztaságban van. Tényleg ott vagy a természet közepén, nem működik a telefon, nincs senki. Nincsenek házak, te vagy csak és a fák. Ha ott megállsz, egyedül lehetsz – a farkasokat kivéve – hosszú időre.

A táj olyan, mint sehol máshol, és aztán ezek között a hatalmas hófalak között vezetsz. Valahogy egy különleges izgalma van, főleg az éjszakai szakaszokon. A másik dolog az éjszakával kapcsolatban az esély arra, hogy lásd a sarki fényt.

Ahol élek, jóval délebbre, Jyvaskyla mellett, ott nem igazán látjuk ezt a fényt. Egyszer láttam ezt korábban, de az, hogy olyan közel leszünk az északi sarkkörhöz Rovaniemiben, azt jelenti, hogy jó esélyünk lesz erre.”

Kai Tarkiainen versenyigazgató a Svéd Rally-val történő összehasonlítással kezdte bemutatni a versenyt.

„Azt mondanám, az utak karaktere nagyon más” – magyarázta Tarkiainen. „Vannak olyan szekcióink, ami nagyon kanyargósak és szűkek, közvetlen melletted fákkal mindvégig. Aztán vannak szélesebb szekcióink, amik nagysebességűek. A kedvencem a pénteki első szakasz, a Sarriojarvi. Ez pompás, hullámvasút az elejétől a végéig, ahol a sebesség meg fogja haladni a kétszáz kilométer/órát. Ez lesz a versenyzők kedvence is.”

De mik is lesznek a legnagyobb nehézségek, amikkel a versenyzők szembesülnek?

„Természetesen még mélyen a télben vagyunk, úgyhogy amennyiben tiszta az idő, alacsonyan lesz a nap délután, ez pedig látási problémákat eredményezhet, ha a nap közvetlenül a versenyző előtt van. A hóban történő éjszakai vezetés sokak számára új tapasztalat lesz. Nyilvánvalóan sok lesz a fehér szerteszét, úgyhogy sok visszaverődés lehet, még ha valójában nagyon jól is látsz. Amennyiben azonban fagy az éjszaka folyamán, hópor is lehet, ami megnehezíti a látási viszonyokat.

Igazi tél van a régióban. A finn bajnoki futam után egyes területeken, ahol a szakaszok haladtak, harminc-negyven centiméter új hó esett, nagyon pelyhes fagyott hó, ami igazán nem tömörödik, amikor az út szélére tolják. Vannak azonban igazi hófalak. Biztos vagyok benne, hogy nézik a versenyzők azokat a videókat az interneten, amik az elmúlt hónapból kerültek feltüntetésre, most azonban nagyon máshogy fog talán kinézni minden. Amint az új hó el van tolva, a falak magasabbá válnak, az út pedig szűkebb lesz, mivel nem tudod annyira eltolni a havat, mint amennyire szeretnéd.”

Colin McRae a Svéd Rally-n 2000-ben

 

A régi iskola szerint az igazi havas versenyeken a szöges gumik mellett a hófalak is segítettek: ha valaki megfelelő szögben és megfelelő sebességgel érintette meg őket az autó hátuljával, a hófal irányba állította az autót, ami összességében azt jelentette, hogy nagyobb tempó volt átvihető a kanyaron.

„Eggyel magasabb fokozatban mehetsz be a kanyarba, mint normálisan tennéd – ennyivel nagyobb sebességet tudsz átvinni, ha jól csinálod” – mondta a legendás Colin McRae egy Ford Focus WRC-s teszten. „De jól kell csinálnod. Óvatosnak kell lenned a hófallal. Irányba állítod az autót a kanyar előtt, és azt akarod csak, hogy megtámaszkodjon rajta a hátsó része. Ha túlságosan gyorsan mész be, megragadhatod a kéziféket, hogy befordítsd és keményen üsd meg, ez megmenthet – néha azonban, amikor így teszel, az autó szöge és a helyzete miatt belefordíthatja az autó elejét a hófalba. Alapvető fontosságú, hogy ne legyen túl nagy a kormányzási behatás; érzed, amikor az autó megtámaszkodik a falon, és a jobb lábaddal nagyon odalépsz. Nagyszerű ez. Ugyanígy, ha a hófal nem olyan erős, mint ahogyan gondoltad, úgy végezheted, hogy bénának tűnsz.”

Természetesen minden pilóta arra hajt, hogy a lehető legsebesebben vegye a kanyarokat. A jelenlegi generációs autóknál azonban a hófalon megtámaszkodós technika nagyobb kockázatot jelent, mint valaha. Ennek oka pedig az aerodinamika és annak alkatrészei. Craig Breen ugyan nem skandináv, de letette már a névjegyét északon: a 2018-as Svéd Rally-n másodikként intették le. Az ír pilóta osztja McRae véleményét, ugyanakkor figyelmeztette saját magát és vetélytársait is.

„Az aero nem arra készült, hogy belesuhintsunk vele egy hófalba” – magyarázta Breen. „Ha rossz szögben ütöd meg, elég törékeny lehet. Egy meglehetősen vékony vonal lehet, amin egyensúlyozni kell a verseny folyamán.

Oké, jó körülményeink voltak Svédországban 2018-ban, ezek azonban igazi falak, és vitathatatlan, hogy a leggyorsabb és leghatékonyabb módja átmenni egy kanyaron megtámaszkodni rajtuk, de ha elveszted az aerodat vagy annak részeit, akkor megfizethetsz érte a gyors egyenesekben és a gyorsabb kanyarokban.

És van egy dolog, amit tudunk Finnország ezen részéről, hogy sok gyors egyenessel és gyors kanyarral rendelkezik. Egy kompromisszum lesz aközött, hogy kihasználjuk a hófaltól származó extra kanyarsebesség bónuszát és hogy megtartsuk a leszorítóerőt.”


Andrew

 

2021. február 20.