A ’70-es évek elején a Volkswagen revideálta sporttevékenységével kapcsolatos politikáját. 1975-ben már az autósport járt a fejekben a cégnél, aminek eredményeként megjelent a Golf sportcélokra fejlesztett változata, a GTI (a rövidítés a következő francia szavak kezdőbetűjéből áll össze: Grand Tourisme Injection). 110 lóerő adott szárnyakat az azóta legendássá vált kocsinak, a megrendelések azt mutatták, rengeteg fiatal szeretne beleülni a sportos kompaktba. A Golf GTI új, dinamikus járműkategóriát teremtett, melyet a brit rajongók hot hatch-nek, azaz forró ferdehátúnak keresztelték el. A következő esztendőben bemutatták a kocsi dízel motoros változatát is, a Volkswagen új mércét állított fel a sportos teljesítmény és az alacsony üzemanyag fogyasztás kombinációjával. Klaus Peter Rosorius vezetésével megalakult Hannoverben a Volkswagen Motorsport, a részleg nagy lehetőségeket látott a Golfban annak továbbfejlesztésére.

A Volkswagen Motorsport 1977-ben nevezett a német bajnokságba első alkalommal, a 121 lóerős, gruppe 1-es homologizációval rendelkező, tehát szériaközeli Golf GTI-t Jochi Kleint vezette.

A német versenyző a következő esztendőben egy turbódízel Golffal állt fel a Monte-Carlo Rallye rajtdobogójára. A várt eredmény elmaradt, Kleint kiesett, de egy másik ilyen autó sem szerepelt fényesen. Kleint ebben az esztendőben az Estering Kupa győztese lett, ami a nem hivatalos német rallycross bajnokság volt a kérdéses időszakban. A német versenyző immár egy benzines Golffal indult a az 1000 Tó Rally-n és a brit versenyen is, de motor-, valamint hajtásproblémák miatt egyiken sem látta meg a célt.

Természetesen egyre többen igyekeztek a GTI sportos karakterét mind inkább kidomborítani. A népszerű optikai tuningon túl a motormágusok kezelésbe vették az erőforrást is. Az eddig porlasztókat gyártó Pierburg 1976-ban kezdett el foglalkozni a korszak új trendjével, a benzinbefecskendező rendszerekkel. Ami eddig hiányzott az új technológiájukhoz, az egy kitűnő hírnévvel rendelkező autó volt. Ez a kocsi aztán a Golf I képében hirtelen megérkezett. Az 1980-as Monte-Carlo Rallye rajtdobogójára már egy Pierburg Golf gördült fel, volánjánál Per Eklund foglalt helyet. A Golf GTI 1,6 literes, Pierburg CS benzinbefecskendezővel ellátott motorja 170 lóerős teljesítményre volt képes. A nyomaték ötgangos váltón és korlátozott zárású differenciálművön keresztül jutott el az első kerekekhez. A kiszélesített sárvédőjű autó súlya mindössze 860 kilogramm volt, így az erőforrás valósággal repítette a gruppe 2-es kocsit, melynek mind a négy kerekét tárcsafékek lassították. Eklund az 1980-as világbajnoki idénynyitón több gruppe 4-es autót is megelőzött, az abszolút ötödik helyezést érte el, amivel kategóriáját is megnyerte. Ezt követően az abszolút negyedik helyen fejezte be az Európa-bajnoki értékelésbe is beleszámító Hunsrück Rally-t.

Menet közben elindult a ralisport történetének első márkakupája, a Golf Rally Cup is, mely egészen 1984-ig kínált kiváló lehetőséget a fiatal versenyzők számára tehetségük bemutatására.

1982-ben a tapasztalt svéd motorhiba miatt nem ért célba Monte-Carlóban. Nem sokkal ez után a német bajnokságban is feltűnt egy sárga autó, nem más céllal, mint hogy az évad végén bajnokká avassák. Az első versenyt, a Sachs Winter Rally-t Alfons Stock dobogós helyen fejezte be. Ígéretes teljesítmény, főként annak tükrében, hogy a Volkswagennek mindössze egy szponzora volt, a Pierburg. A második futamra változott a helyzet, aminek a köszönhetően átfényezték zöldre a Golf GTI-t. Az új szponzor a Rheila lett, a bonni székhelyű cég torokfertőtlenítő cukorkát állított elő, aminek köszönhetően a „rekedtség ellen Rheilát a torokba” reklámszöveg volt olvasható a kocsi karosszériaelemein. Az Alsó-Szászországban megrendezett Serengeti Safari Rally-n Stock-ék hatalmas balesetet szenvedtek, a fák közé repültek. Az eset után új karosszériára volt szükség, melybe a versenyképesség növelése miatt egy, az Oettinger által épített ugyancsak 1600-as, de 16 szelepes motor került, mely 8500-as fordulatszámon 185 lóerős teljesítmény leadására volt képes. A szezon végén Stock és navigátora, Paul Schmuck végül megszerezték a hőn áhított bajnoki címet a Volkswagen Motorsportnak.

A következő esztendőben technikai problémák sújtották a Golfot, no és megérkezett a bajnokságba az új csodatechnika, egy Audi Quattro, amivel a Golf nem vehette fel a versenyt.

Eklund után honfitársa, Kalle Grundel vitte sikerre a GTI-t a világbajnoki futamokon. 1982-ben a svéd viadalon a nyolcadik helyen végzett, egy évvel később pedig már az ötödik helyen ért célba hazája versenyén, utóbbit immár az I-es Golf A csoportos változatával érte el. Mindezek az eredmények természetesen kategóriagyőzelmeket is eredményeztek és innen nem volt megállás. Grundel ezekben az esztendőkben nem talált az A7-es géposztályban legyőzőre többek között Angliában, Monte-Carlóban, Portugáliában és Korzikán sem.

A gruppe 2-es és az A csoportos változat között a legfőbb különbség az erőforrásban keresendő: előbbi egy 1,6 literes, 165 lóerős leadására képes motor volt, míg utóbbi hengerűrtartalma 1781 köbcentiméter, teljesítménye 170 lóerő, forgatónyomatéka 200 newtonméter (hússzal több, mint az 1,6-os változaté). Mindkét aggregátot nyolc szeleppel és injektorral szerelték.

Az 1984-ben megjelenő II-es Golf GTI változata az 1,8 literes erőforrást örökölte. Grundel sikerei ismét felébresztették a gyár érdeklődését, így a Golf II is elindulhatott a sikerek útján...

Műszaki adatok (A csoportos változat):

Homologizáció: 1983.01.01. (A5096)

Elrendezés: elöl keresztben elhelyezett motor

Tengelykapcsoló: egytárcsás; átmérő: 210 mm

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, 5 fokozatú sebességváltó, korlátozott zárású differenciálmű

Felfüggesztés: McPherson futómű elöl, merev hátsó híd, gáztöltésű lengéscsillapítók

Fékek: belső hűtésű féktárcsák, elöl négydugattyús, hátul kétdugattyús féknyergek, az első és hátsó tengelyekre jutó fékerő elosztás állítható

Kerekek: 14 collos felnik

Kormányzás: rásegítéses fogasléces kormánymű

Hossz / szélesség / magasság: 3850 mm / 1630 mm / 1395 mm

Tengelytáv: 2400 mm

Nyomtáv elöl / hátul: 1405 mm / 1372 mm

Súly: 880 kg

Motor:

Soros, 4 hengeres szívómotor, 8 szelepes OHC vezérlés, benzinbefecskendezés

Hengerűrtartalom: 1781 ccm

Furat: 81 mm

Löket: 86,4 mm

Kompresszióarány: 11:1

Teljesítmény: 170 LE (fordulatszám: 7000 1/min)

Forgatónyomaték: 200 Nm (fordulatszám: 6250 1/min)

Andrew