Beszámoló a Svéd Rally-ról

Tavaly rosszul indult, jól végződött. Idén reménykedtünk benne, hogy a trend folytatódik, csak jó élményben lesz részünk. A feltételek adottak voltak, hiszen míg egy évvel ezelőtt az elutazás előtti zűrök után a reptérről Hagfors felé vezető úton sem igazán azzal voltunk elfoglalva, hogy nem sok havat látunk, most vigyorogva gyönyörködhettünk abban, hogy már a nyköpingi reptér is fehérbe burkolódzott.

A szerda esti lazítást követően csütörtökön a shakedown-on kezdtük meg a menetet. Most is megfogalmazódott, mennyire nem jó ez a rendszer. Míg korábban akár 4-5-ször is lehetett látni a bemelegítésen az élmenőket, a kvalifikációs szakasz szisztémájának köszönhetően most csak háromszor. Ami emellett a legbosszantóbb, hogy rengeteget kell várni. Ezen a versenyen 17 prioritásos versenyző állt rajhoz, ők a két órás intervallumban kétszer mehettek végig a pályán a szabadedzés gyanánt. Ez két perces rajtoltatással azt jelenti, hogy alig több mint fél óra az az időtartam, amíg „műsor” van. Szóval rengeteg szünet lehet, majd a kvalifikáció előtt még egy fél óra. Ráadásul idén a tavalyihoz képest máshová mentünk, nem volt az igazi, csak a végére találtunk egy látványosabb részt.

A szervizparkban az tűnhetett fel elsőnek a szemlélődő számára, hogy a nagy motorhome-okat nem hozták el az alakulatok, nem volt itt az M-Sport „Terminal 5”-je sem, csupán a Volkswagen lélegzetelállító kamionjai, ellátó egységei érkeztek meg fehérbe burkolózott Skandináviába. A német cég nem csak a csillogással-villogással tűnt ki, jelen volt minden jeles képviselőjük is. Carlos Sainz egy kör erejéig még a körülményekhez illően lánctalpakkal ellátott, elmésen Snowareg-nek keresztelt Touareg-et is kipróbálta. A fordos szerelők viszont vagy büntiben vannak, vagy nem fáznak. Mára már minden valamire való csapat – a privátokat is beleértve – olyan sátrakat visz Svédországba, aminek legalább oldalfala van, extrém megoldásként fűtöttek is az építmények. A Fordnál, bocsánat, M-Sportnál viszont nem alkalmaznak ilyen eszközöket.

A délutáni pihenőt a „na, akkor készüljünk” felkiáltás törte meg. A csapat hirtelen módosította elképzelését, és elindultunk a csütörtök esti karlstadi szuperspeciálra. Csupán egy közönségcsalogató ez az esemény a helyi lóversenypályán, nekem személy szerint nem ez jelenti a ralit, de erre megérte lemenni, már csak egy momentumért is. A pálya egyik része csiki-csukis lassú szakasz, a másik viszont a lóversenypálya hosszú tempós kanyarja. Ez utóbbi volt az, amit Latvala egy íven keresztben lefűzött… Csapattársának, Ogier-nek nem mentek ilyen jól a dolgok, több, szemmel jól látható hibát is elkövetett, emiatt jócskán ki is kapott ellenfelétől, Loebtől.

A pénteki nap a „kevesebb több” mottó jegyében telt el. A kör első szakasza szállásunk alatt volt, a másodikra lehetetlen volt átérni innen, a harmadikért pedig kilencven kilométert kellett volna autózni, amire lett volna másfél óra, és a begyaloglást nem is számoltuk még. Reálisan nézve ez nem kivitelezhető, így maradt egy gyorsasági délelőttre, egy másik pedig délutánra. Az elsőn nem sokkal a rajt után a verseny legnagyobb esélyese, Mikko Hirvonen beesett, csak hosszú-hosszú percek után tudták a nézők segítségével visszarakni a pályára a Citroent. A szervizparkban természetesen ez volt az egyik szenzáció, Mikko rezignáltan válaszolt a kérdésekre. Spanját, Jarmo Lehtinent láthatóan nem viselte meg ennyire a dolog, jópofa interjút készített vele a Rally Radio kiváló munkatársa, Becs Williams. A hölgy azon kérdésére, hogy „úgy hallottuk, még a ruhádat is levetted, hogy a kocsi alá téve azzal is segítsetek a visszajutásban”, Jarmo szellemesen csak ennyit mondott: „Becsy, ezt te szeretnéd álmaidban!”. Azt még meg kell említeni, a híresztelésekkel ellentétben Hirvonenék nem borultak fel az esetnél, nem voltak tetőn, csupán az autó egyéb oldalain pörögtek-forogtak. A másik nagy hírnek Ogier és a Polo szereplése bizonyult, hiszen a franciák kiválósága annak ellenére, hogy némi kuplungproblémáról számolt be, a háromból két szakaszt megnyert, és már több mint tíz másodperccel vezetett a mezőny előtt. Pedig elmondása szerint nem is volt teljesen magabiztos… Felmerül a kérdés, mi lesz, ha az lesz? Ostberg előbb harminc másodperc büntetést kapott, majd ezt húszra mérsékelték a rendezők. Az egésznek az oka egy eldurrant vízcső és a 140 fokig melegedő motor volt. Kreatívan a saját energiaitalukat, ablakmosó folyadékot és havat töltöttek a hűtőrendszerbe, hogy ne főjön meg az erőforrás. Maga Wilson sem reménykedett benne, de mint kiderült, nem károsodott a Fiesta erőforrása, a norvég, akit délelőtt még egy, az ülésről elszabaduló védőelem is lassított, megkezdhette délután a felzárkózást.

Ahogyan már említettem a távolabbi gyorsasági, a Vargasen és vele együtt a Colin’s Crest kimaradt nekünk a programból, de nem maradtunk ugrató nélkül ezen a napon. Délután a Varmullsasen nevű szakaszra mentünk, aminek vége a hagforsi sílesikló pályán vezet lefelé, megspékelve ezt egy jókora dobbantóval. A laza időbeosztásnak köszönhetően korán ott voltunk, a Hagfors Arenában szinte bárhová állhattunk. Itt kiderült, nem csak motorikusan jó a legújabb WRC, de nagyon jól ki is egyensúlyozták. Nyilván a pilóta is befolyásolja az autó röppályáját, de jól látszott, a Fordok orrnehezek, Novikov és Neuville hatalmas orrost mutatott be. A Citroenek is az első kerekeikre érkeztek, viszont Latvala és Ogier alatt macskaként viselkedett a Volkswagen jószága, mindkét esetben négy keréken landolva. Ügyes!

Az esti szervizparkban Mikko még mindig magába volt zuhanva, nem úgy a fiatalabbik Sebastien, aki örömmel újságolta, megjött az érzés. A fél perces vezetés tudatában mi mást is mondhatott volna? A második helyen álló Loeböt árnyékként követte Latvala, míg Ostberg délután tíz másodpercet hozva ugyanekkora távolságra tért este pihenőre. A többiek már egy percen kívül voltak ekkor.

A nap emberének a nagy meglepetést, azt a Pontus Tidemandot választottuk, aki privát Fiesta RS WRC-jével a „gyári” Fordokat is verve volt, hogy a negyedik helyen állt nap közben. A fiatal norvégnak nem más egyébként a mentora, mint mostohapapája, Henning Solberg, úgyhogy egy vasárnapi ebéd közben is valószínűleg többet beszélgetnek a beállításokról, mint bármi másról. Az ifjú mindössze huszonkét éves, két évvel ezelőtt svéd bajnok volt már, úgyhogy lesz még villantás tőle biztosan. Az idősebbik Solberg testvérnek amúgy az utolsó pillanatban állt össze a keret, ebbe besegített Malcolm Wilson is. Henning az M-Sport öreg tesztautójával rajtolhatott el, biztos vagyok benne, hogy a megállapodás keretében a hófehér Fiestába bekerült már egy-két olyan alkatrész is, amit a közelgő modellfrissítés során kíván a fordos egylet élesben bevetni.