Szombaton még úgy sem kellett korán kelni, hogy időben oda akartunk érni az első (számozás szerint a kettes) gyorsasági szakaszra, ez volt az alapja a nap további részére tervezett programnak. Reggel saját magunktól felébredtünk, szinte már kiléptünk a szobaajtón, mikor óránk riadót fújt.

A biskupicei szakasz vége felé egy tempós résznél tettük le az autót, ahol a reggeli a jófajta cseh kolbász formájában jelentkezett. Pár kanyart gyalogoltunk, a tempós rész után egy jobb 3-ban vártuk a mezőnyt. Már az előfutó autókra is kíváncsiak voltunk, ugyanis az esti szuperspeciál sötétségében csak vakon tudtuk megállapítani, az egyik nullás kocsi igencsak versenyautósan szól, szívómotorja forgott rendesen, a gyors váltások során váltója kicsiket ejtett, jól fordult a kanyarokban és embere is szépen terelte. Elindult a buli és jött Ő: igen, jól gondoltuk, ez egy Skoda Fabia R2! Reszkess R2-es mezőny, ha ez a kocsi le lesz homologizálva!

A mezőny elejéből mindenki íven fordult, egyedül a fordos Mikkelsen fékezett kicsit mélyebbet a kelleténél, de megindította a kocsi hátulját, így megoldotta a szituációt. Stopperrel mindig mérjük az időket, az IRC élmezőnye pár másodpercre tudta tartani Kopecky tempóját. Annak tükrében, hogy előbbieknek ez a gyorsasági teljesen új volt, míg a cseh menő(k)nek régebbről ismerős lehetett a szombati nyitószakasz, kicsit furcsa volt ez a kis különbség. Az első harminc kocsi után szedtük a sátorfánkat, hogy átérjünk a négyes gyorsra, Semetinre.

Kicsit tartottam ettől a szakasztól, mert egy falu főúttal párhuzamos hosszú-hosszú főutcájáról kellett az egyik utcácskán felmenni a szakaszra, ugyanakkor a térkép szerint volt jó néhány lehetőség. Csak találjuk meg a jót… Az előttünk haladó cseh rendszámú autók lassítottak, fordultak a faluba, úgyhogy gondoltuk, probléma megoldva, ők ismerősek errefelé. Az egyik kereszteződésben be is fordultak jobbra annak ellenére, hogy a szembe jövő motoros mutatta, ne arra, kicsit még tovább kell menni. Mi mentünk is tovább, a nagy lendületbe a következő lehetőségen túl is szaladtunk. Mire megfordultunk, cseh barátaink is megérkeztek, ismét összeállt a konvoj. Jó állapotú aszfaltúton igyekeztünk felfelé, az egyetlen probléma csak az volt, az út csak egy autónyi széles. Egy emelkedős részen szerencsétlenségünkre jöttek is szembe. Mi egy tisztább részen le tudtunk húzódni, de az előttünk lévő A3-as Audi megtámaszkodott egy fenyőfa csemetéjén is. Óvatos centizés innét-onnét, aztán mehettünk is tovább, miután az emelkedőn az Audi a menet közben eleredő esőtől nedves füvön alig tudott elindulni. Pár méterrel arrébb egy hölgy, feltehetőleg az egyik hegyi birtok tulajdonosa az út mellett álló autójától kiabálva, hevesen gesztikulálva jelezte, ő bizony nem engedné, hogy a nézők errefelé menjenek fel! Valószínűleg az egész versenyt a pokolra kívánta. Az idő eléggé szorított már, mikor felértünk, az út egyik oldalán lévő tisztáson több, a másikon oldalon csak néhány autó parkolt. Egy idősebb úriember erre a jobb oldalon lévő szabad területre irányított minket, ahol néhány épület is volt. Semmi nincsen ingyen, mikor megálltunk, már ott is volt az ajtó mellett. Kérdőn néztem rá, mennyi az annyi? Ujjaival egy ötöst és egy nullát írt le. Miközben azon gondolkodtam, ez – szigorúan az itteni viszonyokhoz képest – sok, előkerestem az aprónkat. Összesen harminc korona, ennyi pont elég lesz! Határozott alakítást nyújthattam, mert a vendéglátónk kezébe nyomva az nézett egy nagyot, de intett, OK. Szerintem a túloldalon alapból csak ennyit kértek, azért állt oda mindenki… Már rajtidő volt, kérdeztem volna emberünket, hány méterre van a szakasz, amire ő csak intett, arrafelé (kell menni)! Köszi, rohanjunk. Futópercre érkeztünk, a nézőknek kijelölt ponton megállva máris jött Hanninen.

A műsorfüzet szerint egy fás részről egy tisztásra kijövet egy hosszú bal kanyart, egy bukkanót, majd egy rövid egyenest egy szűk jobb4-es forduló követett a kereszteződésben. Hibázni nem nagyon lehetett itt, egyenesen ugyan el lehetett menni, de a kanyar kijáratánál a fák közvetlenül az úttest szélén álltak. Néhány szerencsés (korán kelő) néző a fentebb leírtak részt teljes egészében beláthatta, a többieknek viszont választani kellett. Mi, miután a kijelölt nézői átjárón (!) bementünk a szalag mögé, rögtön meg is álltunk ott, így a jobbos kanyart láttuk, ami kemény féktávot ígért a vizes úton. Az élmezőny nagy része rövid féktávot vett, a fordulót kézifékkel abszolválta. A Valousek után következő kocsi közeledett, ám motorja egyszer csak felpörgött. Árok! A 10-es elment, a 12-es Kresta, de ki a 11-es rajtszámmal induló versenyző? Elő a nevezési listával: a fiatal belga reménység, Thierry Neuville. Hallottuk, próbálkoztak kijönni, sikertelenül. Elment egy-két autó, mikor alapjáraton ugyan, de elkezdett közeledni a belga-francia páros, aztán már láttuk is a Peugeot-t, egyelőre az út mellett gurulni. Eljött még egy kocsi, mikor a nézők segítségével előttünk jöttek vissza az útra. Az már azonban ezelőtt is a momentum előtt feltűnt, kiütötték a bal hátsó futóművet – nem csak egyszerű árokjárásról volt tehát szó -, úgyhogy a kereszteződésben le is parkoltak. Kiszálltak, megnézték, mit lehet tenni, majd a sofőr nagy telefonálgatásba kezdett.

Ezután elment megnézni a helyszínt, visszafelé pedig elhozta a leszakadt kereket. Utána francia navigátora, a 2007-es Barumot Nicolas Vouilloz oldalán megnyerő Nicolas Klinger indult el terepszemlét tartani, ő aztán egy lelkes néző segítségével a leszakadt lökhárítódarabon húzta a kocsihoz az elhagyott futóművet. A srácoknak nem ez volt a legjobb napjuk, még az eső is rákezdett!

Az ezután következő párosok már jobban megtisztelték a féktávot, ami az egyre vizesebb útnak is volt köszönhető. Pénzesék szépen elfordultak, elment még néhány versenyautó, aztán csönd. Egyszer csak jött a műszaki mentő, mint utóbb kiderült, a hazai pályán versenyző Blaták C2-esét utolérte a Suzuki Sport Europe autójával rajthoz álló észt Karl Kruuda, aki bele is szállt a Citroenbe, egyikük sem tudta folytatni a versenyt.

Teltek múltak a percek, éreztük, ebből etap lesz… A rendezők, hogy ne csússzon a verseny, példamutató módon rögtön elküldték a mezőny hátralévő részét alternatív útvonalon! Reménykedtünk, hogy a Star Rally mezőnye időben el fog rajtolni, mivel ez volt az egyetlen szakasz, ahol a tervek szerint megnéztük volna őket is, sajnos nem így történt. Viszont a második kör második szakaszára mindenképpen át szerettünk volna menni, így fájó döntést kellett hoznunk, nem nézzük meg a historic mezőnyét. Biztos voltam ugyanis abban, hogy a csúszást a gyűjtőben behozzák, a második kör időben elrajtol, már csak azért is, mert a délutáni biskupicei szakasz végéről az Eurosport élő bejelentkezést tervezett.

Természetesen igazam lett, de ez nem az én érdemem, sokkal inkább a zseniális versenyszervezésé. Természetesen Biskupice és a zadvericei szakasz (is) időben indult! Egy jobb2-ben telepedtünk le, ami után egy hosszú emelkedős egyenes következett. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy a gyári Fabiák motorjai egészen máshogy szólnak, mint a többi Skodáé. Még a Kopecky-csapat által felkészített Valousek-féle kocsi közelíti meg a Skoda Motorsportos autókat, de a Skoda Team Italia gépe nem tűnt annyira ütősnek, legalábbis nézői szemmel, füllel nem. A Peugeot ugyan az Ypres-re új motort homologizált, de Meeke autója sem volt annyira meggyőző, a Protonokon pedig még sokat kell fejleszteni, nem csak motorikusan.
Mondanom sem kell, a szakasz rajtja előtt ismét csak leszakadt az ég, hál’ Istennek és a megfelelő felkészültségünknek, egyszer sem áztunk szét a nap folyamán. A második Proton után ismét szedelőzködtünk, irány a trojáki szakasz, Drzkova. Ebben a faluban Kopecky anno 0-s autóként, a Fabia kezdő lépéseit megtéve körzőzte le a kihelyezett gumikat. Sajnos most kicsit kijjebb helyezték el az irányt adó terelőelemeket, így nem volt akkora törés az útban, és inkább a tempó dominált, mintsem a látvány.

Annak ellenére, hogy a korábbi évekkel összehasonlítva ennyit ezen a helyen még nem kellett gyalogolnunk, csak az élmezőnyt néztük meg, amiből már hiányzott Kresta is és Cronin Protonja is. Zárásként irány be a nap végi szervizparkba! Rekordidő alatt leértünk, amihez az is kellett, hogy a feltételezett zlini dugót északi irányból messze elkerültük.

Mikkelsenék VB-t idéző kamionjánál feltűntek a Kakuszi testvérek, akik szorgalmasan jegyzetelték a közszemlére kitett rugóstagok azonosítóit, Bagaméri Laci pedig a lényegtelennek tűnő részleteket is szorgalmasan fotózta.

Az Eurosport alacsony, de annál csinosabb riporterhölgye, Louise Beckett éppen élő bejelentkezésre készült a munkavédelni szempontból 1-est érdemlő ketrecből, riportalanya nem volt más, mint Chris Mellors, akinek autói nem látták meg időben, saját erőből az esti szervizparkot. A kis(?)asszony mellett óriásnak tűnő angol úriember az ide-oda vándorló felhőkből próbálta kifürkészni, hogy mi is lenne a jó válasz az újabb fiaskóra vonatkozó, feltételezhetően kínos kérdésekre. A Proton üres sátránál képeslapokat osztogató srác segített, a korábbi N csoportos világkupa győztes McShea műszaki hiba, míg fiatal csapattársa baleset miatt volt kénytelen feladni a versenyt.

A Stohl Racingnél a brazil Oliveira 207-esének karosszériáját szögelték (szó szerint), míg Wilks Skodájának bal hátsó ajtajára dekor került, mivel az első körben összetörte azt, ami miatt a második körben egy új, ámde dekor nélküli ajtóval futott. Rend a lelke mindennek, most a matricázásra is volt idő, no de ilyen minőségben??? Az olasz szervizkamion jótékony árnyékában feltűnt Kopecky autója! Ez viszont nem az volt, amivel itt az élen áll, hanem következő versenyének munkaeszköze, amit a Skoda Team Italia bocsájt rendelkezésére az olasz bajnoki futamokon. Kosciuszko Németországban használt kocsija máris revíziózva, átmatricázva. Herczig Norbiék előző nap még kicsontozott állapotban lévő autója is versenykész már, csak a Borsodban elhagyott bal hátsó lámpa hiányzik róla.

Vizin Laci bácsiék Hondájába az Eurosportos emberke pont akkor szerelte be másnapra a csatorna fedélzeti kameráját, mikor odaértünk, miközben Laci bácsi navigátora élménybeszámolót tartott. Zsíros Gabi eközben azért fél szemét a szomszéd sátor előtt „épphogy csak ruhában” pózoló lányokon tartotta. Mi tagadás, Marco Cavigiloli nagy playboy, nagy közönségsikert aratva évről évre kiállítja a szervizparkban Olaszország legszebb lányait, csak a pályákon mutatott tempójával van egy kis gond, a kettővel mögötte rajtoló Vizin-Zsíros kettős többször is utolérte a nap folyamán…

Gyorsan körbenéztük az igényesen megépített Fabia R2-ket, amikből az előfutó autó szervizsátra mellett kiállítottak egy aszfaltfutóművel és egy murvaszettel ellátott változatot is. A sajtósátorba belépve köszöntem, mire egy srác mindenféle további kérés, kérdés nélkül a kezembe nyomott egy papírt azzal a magyarázattal, hogy ezen az utolsó gyors utáni eredmények vannak az eddig befutott autókkal. Thank you, pontosan ezért jöttem!

Miközben a szálláson jól megérdemelt vacsoránkat, a gulyást vártuk (ami a magyar változattal ellentétben nem leves!), az eredménylistát áttanulmányozva nem sok meglepőt találtunk. Az alapján, amit láttunk és amit stopperünk mutatott, azt gondoltuk, Kopecky vezet, mögötte pedig Hanninen, Bouffier, Loix és Meeke alkotja az élmezőnyt, ezt a bolyt Pech, Valousek és Wilks követheti. Hanninen negyedik helye és időhátránya kicsit mégis meglepett, biztosak voltunk benne, valami rumliban volt része a pontversenyt vezető finnek. Ezzel szemben Meeke ötödik pozíciója nem ért váratlanul, nem ment igazán jól, a látottak alapján borítékolható volt, hogy PH Sportos márkatársa, Bouffier előtte áll.

Vacsi után a recepcióval szemben lévő számítógépen gyorsan megnéztük a Forma-1 edzéseredményét és a Hungarian Baja állását, az ingyenes (!) szolgálatot szépen megköszöntük a szemrevaló recepciós kisasszonynak, aztán eltettük magunkat másnapra.

Kicsit esős, de jó nap volt, egyedül azt sajnáltuk, hogy a Semetinre tervezett program nem úgy jött össze, ahogy terveztük. A három magyar egységből csak egyet láttunk, nem hallhattuk az iszonyúan durva R3-as Cliókat és a histo mezőnye is kimaradt. Pedig mennyire megnéztük volna az Öreg Béres-féle B-s Audit és újdonsült olasz barátainkat a 131-es Fiattal, akik előző nap hatalmasat alakítottak a szuperspeciálon. Mindegy, ez van, ez benne van a raliban…