Vasárnap reggel is sikerült az óracsörgés előtt felébredni, hiába, életritmusunkat nem lehet becsapni. Mintha összebeszéltünk volna, a magyar kocsik konvojban hagyták el a kosteleci hotelt. Mivel útba esett, megálltunk a versenyközpontnál a teljes előző napi eredménylistáért. Fel sem kellett menni a sajtóirodára, az épület bejáratánál ki volt téve az aktuális rajtlista és rendszerezve az egyes gyorsasági szakaszok eredményei.

Ismét csak a napi első gyorsasági szakaszon kezdtünk, Halenkovicén a pályazárástól ötven méterre tudtunk leparkolni, köszönhetően az előző évek helyismeretének. A faluban egy jobb2-t egy sima bal követ, amiben már fékezni is kell, mert egy kereszteződésben egy jobb5-öt kell fordulni. Sajnos idén a jobb5 belső ívén lévő tisztásra nem engedték be a nézőket, így a kombináció elején kellett helyet keresnünk. Már az előfutó autóknál azt néztük, hogy néhány bátor, a mindentől megvédő mellényt viselő fotós beállt a sima bal belső ívére, pont oda, ahová esetlegesen esett volna az előző jobbost elrontó kocsi. Az első tíz fordított sorrendben, kétperces rajtoltatással indult. A jobb2-t mindenki levágta kicsit, Pech azonban nem a tövön, hanem azon belül, a kis dombocskát igénybe véve jött át, aminek egy kétkerekezés lett a vége. A Mitsubishijével jópár Szuper 2000-es kocsit megelőző cseh versenyző a mutatvány után a kereszteződést kézifékkel abszolválta. Miután Pech elment, a négy fotós közül az egyik feladta, inkább átjött a biztonságosabb jobb oldalra. Kis diskurzus, és máris akadt helyette egy másik bátor jelentkező, mintha csak fizettek volna a mutatványért. Valousek és Loix jóval jobb időt jöttek, mint a többiek, pedig még csak a 25 kilométeres szakasz egyharmadánál álltunk. Elkezdődött a mai napi gumicsata? De vajon ki fog ebből jól kijönni a többi pályán? Béres Józsit előrébb sorolták a rajthelyeket tekintve, mint amire az előző napi eredményei feljogosították volna, így szerencsére láthattuk, hogy a szlovák-magyar versenyző már a látványra autózik, miután az összetettbeli jó helyezésre nincsen esélye. A Protonok ugyan le lettek jelentve szuperralira, de valószínűleg nem is rajtoltak el, mert odáig nem jutottak el, ahol mi álltunk.

Magyar versenyekhez szokott szemünknek érdekes volt látni, hogy ameddig ott voltunk, a jobb5-öt szinte kivétel nélkül mindegyik Mitsubishi kézifékkel fordulta el. A látvány mellett talán ez is volt a gyorsabb megoldás, nem pedig gyök2-vel, orrtolósan, csak az ALS-t hallgatva végiggurulni a kanyaron.

Itt kell megemlítenem, hogy Janika nagyon hiányzott a mezőnyből! Külső szemlélőként kicsit semleges volt így a meccs, hiányzott az utóbbi esztendőkben tapasztalt hátborzongató érzés, amikor hazánk fia kitűnő részidőket produkálva elhaladt mellettünk a pályán. De nem csak mi hiányoltuk ifj. Tóth Jánost! A műsorfüzet szerkesztése valószínűleg a nevezési zárlat határideje előtt megkezdődött, abba Janika aláíró kártyája is bekerült, tehát a cseh szervezők is számítottak a magyar Peugeot rajthoz állására!

Következő helyszínnek a kör utolsó szakaszát, Pindulát néztük ki. Kíváncsian vártam, hogy a gumicsata hogyan fog alakulni, kis meglepetésemre azonban Valousek ismét csak egy jó időt repesztett. Ezt teszi a jó megérzés és a helyismeret! A szűk jobb4-ben Kopecky autója kicsit eltolta az elejét, így a rossz kigyorsítással a következő emelkedőn biztosan benyelt pár tizedet. Előző évben piknikhangulat uralkodott a domboldalon, most azonban mindenki az állóhelyet részesítette előnyben, ami azt eredményezte, hogy a szakaszból kevesebbet lehetett belátni. Ennek folyományaként csak KisBérest vártuk meg, akit a közönség akkora üdvrivalgással fogadott, mintha csak ő lenne a helyi hős, hálául Joskó nem is maradt adós a látvánnyal.

A szervizpark utáni, egyben befejező kört ismét a halenkovicei szakaszon kezdtük, immár az összes délelőtti szakasz eredményével a birtokunkban, hiszen a versenyközpont útba esett, így beugrottunk oda a friss infókért. Délután a rajthoz közelebb eső faluba mentünk Fecó javaslatára, ami a leírások szerint nem ígérkezett túlságosan látványos helynek, de nem árt új helyeket is fölfedezni! Utólag értékelve, igazunk lett, bár ehhez kellett az eső is. A faluba beérve rögtön zárás, a rendőrök mutatták, hova parkoljunk. Miután gyalog elindultunk, egy csomó autó elment mellettünk, amiből azt feltételeztük, van még hely a tényleges zárásnál, ráadásul a rend éber őrei a parkoló kocsisor duzzadásával egyre csak mentek kifelé a faluból. Nem hazudtoltuk meg magyar mivoltunkat, Fecó visszasietett a kocsiért, hogy a pályától ötven méterre tudjunk megállni. Bevallom őszintén, a hétvégén ez már a második ilyen húzásunk volt, először ráadásul egy nagy rét volt kiürítve parkolásra, ahová a fenti csellel tudtunk csak felmenni. Az eső ma még nem esett, úgyhogy megnehezítve az éppen a szervizparkból kifelé tartó versenyzők dolgát, alaposan rákezdett. A mezőny egy szűk mellékutcából jött ki egy tempós jobbossal a széles főútra, majd egy rövid egyenes után egy terelőszigetet kellett kikerülni balról. Éppen a tempós résznél gyalogoltunk fel a szalag mögött, mikor érkezett a 0-ás Skoda 130 RS. A ’70-es évek cseh remekének a tempótól és a faros hajtástól megindult a feneke, de vezetője ura volt a helyzetnek, folyamatos gázadással szép erőcsúsztatást mutatott be. Ugyan nézői pont, mi inkább felgyalogoltunk még egy kicsit, nem éreztük biztonságban magunkat, miután szemeztünk egyet a Skodával. Az élmenők szinte kivétel nélkül más-más technikával jöttek ki a víztől csúszóssá vált jobbosból. Hanninen Fabiája kicsit ideges stílusban érkezett, Valousek teljesen kiengedte a bal oldali padkáig a kocsit, ellentétben Loix-szal, aki inkább maradt a belső íven, hogy a következő balosra jobban rákészülhessen. Valousek egyébként láthatóan szárnyakat kapott az utolsó napra, megérdemelten kúszott egyre feljebb az eredménylistán, míg Béres Józsi már mindenhol a közönségnek autózott.

A nap folyamán kitárgyaltuk, nézői szempontból milyen költségvonzata van a hétvégének! Nos, a belépő 170 korona, ami a három nap során bejutást biztosít a verseny bármelyik színhelyére, egy kétágyas szobáért két éjszakára 2380 koronát fizettünk, egy pizzázás két főnek üdítővel 320 cseh valutába került, egy vacsora (gulyás + korsó sör) szintén két embernek 280. A gyorsasági szakaszok mellett kolbász 25, 30, 35 koronáért kapható. Mindezt tessék 11,8-cal beszorozni, ennyiért vettünk koronát! Összesen autóztunk 1100 kilométert, de tankolnunk kinn nem kellett (a gázolaj átszámolva 360 forint). Miskolc kis városunktól pontosan ugyanolyan távolságra van, mint Zlin, a fentieknek megfelelően tehát egy borsodi verseny sem jön ki kevesebből hasonló körítéssel, mint a Barum Rally! Gondoljunk bele, utóbbi egy világsorozat egyik népszerű eseménye…

Utolsó helyként az idei Barum Rally utolsó előtti gyorsasági szakaszát, Velky Orechovot néztük ki, kicsi trükközéssel. Mivel ez volt a legdélebbre elhelyezkedő szakasz, kézenfekvő lett volna északról megközelíteni azt a települést, amin a versenyzők keresztülhaladtak. Mivel azonban volt elég időnk átérni, kis kerülővel inkább a déli oldalt választottuk, mondván ott kevesebb a néző, könnyebb bejutni, de az sem volt mellékes, hogy ideálisabb volt ez a megoldás a hazafelé irányhoz is. Szerencsére a rendőr a parkoló autók mellett beengedett bennünket a faluba, de lelkünkre kötötte, menjünk le a bal oldali kis utcába, ott álljunk meg. Örültem, mert amúgyis oda mentünk volna, az utca végén fordultak el ugyanis a versenyautók. Kocsinkat így nyolcvan méterre tudtuk letenni a pályától (ha jobban figyelünk, közelebb is állhattunk volna). Nem akartuk ismét faluban elágot nézni, ezért menetiránnyal szemben legyalogoltunk a falu végéhez, ahol a térkép szerint egy S-kanyar várt minket. Nos, a lépték csalt, ez két különálló ív volt, amiből mi az alsó jobbost választottuk, erre egy hosszú egyenes vezetett rá. Ekkor már az eső nem esett, szinte látni lehetett, hogy az aszfalt hogyan szárad fel percről percre.

Az elsőként érkező Roman Odlozilik a kijáratnál kicsit lement tőre, így a már koszos útra újabb adag saras kavicsot terített, példáját Pech is követte. Hanninenen aszfalton is látszik a finn iskola, a kanyarhoz érve megindította a facelift-es Fabia hátsóját, azzal azonban nem számolt, hogy a kanyar a közepétől elég dzsuvás. Mikor észrevette ezt a tényt, inkább levette lábát a gázpedálról, minthogy egy beforgást kockáztasson a szoros versenyben. Loix nagy tempóval kezdte meg a fordulót, így neki orrtolós lett a mutatvány, a megoldás viszont ugyanaz volt, mint Hanninen esetében. Újabb két perc, de sehol senki… Harmadik perc, még mindig senki. Csóri Kopecky, már megint vezető helyről kellett kiállnia? Ezzel elszálltak a bajnoki remények! Bérest vártuk volna még, de ő sem érkezett, úgyhogy elkezdtünk visszagyalogolni, ráadásul a rajtoltatás is megállt valamiért. Fent az elágazó közvetlen közelében egy kapualjban kialakított büfében körbenéztünk, mit lehetne harapni, hiszen zsebünkben maradt még néhány korona. Csinos lányok hozták érdeklődésünkre a tepsit a kínálattal, úgyhogy muszáj volt megkóstolni a kolbász mellett a sült húst is! Helyet foglaltunk a ház előtt lévő padokon, csettintettem egyet, hogy indulhat is a műsor. Úgy látszik, ez már csak egy ilyen hétvége, máris hallottuk a következő autót, és premier plánba nézhettük az R3-as kocsikat! Házigazdánk lelkesen invitált volna egy sörre is, de jeleztük neki, egy közel négyszáz kilométeres etap vár ma még ránk. A betegesnek tűnő Hondával érkező Vizin Laci bácsiékat megnéztük még, és elindultunk haza.

Autósport hétvégénk búcsúztatásaként a magyar határon átlépve jött velünk szembe néhány busz és tréler, ők a gyorsasági autós bajnokság hétvégi, nemzetközi versenyéről utaztak haza. Láttunk egy crossautót is, ami a nyirádi autocross Európa-bajnoki futamon vett részt, már csak egy Hungarian Bajás tereprali gép hiányzott. Igen, hazánkban megengedhető az, hogy egyazon szövetség (jelen esetben az MNASZ) égisze alatt egy hétvégén három komoly, nemzetközi szintű versenyt rendezzenek külön helyszíneken! Nem értem! Nem értem, de ez egy másik történet, hiszen hazaérkeztünk...

Andrew