Gumik a Montén, akkor és most

A rali világbajnokság 1973-as elindulása óta a gumik – egy-két szezont kivéve – mindig is kulcsfontosságú tényezőnek bizonyultak, a Monte-Carlo Rallye-n pedig döntő a fekete mágia. Azokkal az időkkel összehasonlítva ugyanakkor, amikor a versenyzők számára minden elképzelhető lehetőségre rendelkezésre állt valamilyen különleges megoldás, manapság a gumikínálat sokkal racionálisabb, valamint költség- és környezetbarátabb.

A ralisport hőskorában a versenyzők minden egyes szakaszra új gumikat tetethettek fel versenygépükre, minden alkalommal rendelkezésükre állt a teljes repertoár. Az 1987-es Montén a Michelin kínálata háromfajta téligumit tartalmazott különböző szögelési konfigurációkkal, valamint slick, intermedia és esőgumikat, ezeket különféle méretekben, összetétellel és mintázattal szállították a különféle típusú autókhoz és különböző körülményekre.

A járművek kivitele elképesztő változatosságot mutatott, voltak első-, hátsó és négykerékhajtásos masinák is. Ez volt az első esztendő, amikor az A csoport képviselte a csúcskategóriát, a Michelin látta el ekkor az Audi 200-at, a Renault 11 Turbókat, a Mazda 323-asokat, a Mercedes 190 16S-eket, a Subarukat, a Citroën Visa 1000 Pistes-ket, valamint a privát indulók kilencven százalékát.

Ezzel szemben ma egyfajta mintázat létezik a Montén hóra, ez szögekkel vagy azok nélkül áll rendelkezésre, ezen kívül egy aszfaltgumi van kétféle keménységgel. A felhasználható abroncsok mennyiségét ráadásul korlátozzák is, kereket csak a szervizparkban lehet cserélni, így minden szettnek ki kell bírnia két-három gyorsaságit. Ennek eredményeképpen a felhasználásra kerülő gumik mennyisége jelentősen lecsökkent.

Az utóbbi években érvénybe léptetett gumiszabályoknak köszönhetően az új megoldások bevezetésével kapcsolatos véget nem érő fejlesztési verseny megállt, és a felhasznált gumiabroncsok száma is jelentősen lecsökkent. Ennek nemcsak környezetvédelmi szempontú előnyei vannak, de a költségek is kisebbek lettek és stabilizálódtak, ami jó hír a csapatoknak. Mindennek fejében nem szükséges külön költéskeretet biztosítani az újabb és újabb termékek tesztelésére, de az autók beállítását is megkönnyítik az egész szezonon keresztül használatos azonos gumik.

A jelenlegi helyzet kisebb nyomást helyez a gumiválasztás terén a versenyzőkre, bár az is igaz, hogy egy-egy elhibázott döntés nagyobb különbségeket is szülhet az egymástól nagyobb mértékben eltérő abroncsok miatt.

Logisztikai téren is nagy változások következtek be. A Michelinnek 1987-ben tizenhárom kamionra volt szüksége, hogy tízezer abroncsát Monte-Carlóba szállítsa, a szám a privátoknak szánt gumimennyiséget nem is tartalmazta. 160 induló volt azon a versenyen! A francia gumigyár kilenc kamionos szerelőműhelyt is biztosított, két lakóautót és egy buszt, teljes személyzetük mintegy hatvan főből állt.

Összehasonlításul: 2014-ben három szállítókamionnal, két szerelőbázissal és egy mobil irodával érkeztek a Montéra, a szerelők és a technikusok stábja tizennégy főből állt. Végül, de nem utolsósorban, a nagyjából húsz RC1-es és RC2-es autó számára biztosított Michelin papucsok száma valamivel kevesebb volt a kétezres darabszámnál.

Andrew

2014. január 25.