2001: harc a világbajnoki címért

Colin 2001-re megújult és kész volt a csatára. A Michelin helyett Pirelli abroncsokkal szerelt Focus RS WRC 01 további fejlesztéseken esett át, készen állt a koronázásra. 2001-re az egyik módosítás az elektromos működtetésű fojtószelep, ami a jobb láb mozdulatát követően azonnali reakciót váltott ki.

Sajnos ez volt az a részegység, ami elromlott, mialatt McRae foggal-körömmel küzdött élete első Monte győzelméért. A skót Svédországban kis szívességet tett a többieknek, amikor a harmadik szakaszon becsúszott az árokba és a következő öt percet kétségbeesett ásással töltötte. Svédország egyetlen pozitívumai a körülmények voltak, melyek abszolút tökéletesnek bizonyultak a rali világbajnokság havas versenyére.

A következő fordulón, Portugáliában azonban nem is lehettek volna rosszabbak a feltételek. Nem csak heves esőzés érkezett. A heves esőzés tetejébe újabb heves esőzés érkezett. McRae gyötrelmét a magát megmakacsoló motor súlyosbította, míg két héttel később az üzemanyag szivattyú tette teljessé szenvedéseit Spanyolországban. Négy futam és Colinnak nem volt semmi eredménye. Egy árva pontja sem. Szerencséjére azonban senki sem szakadt el a világbajnoki címért folytatott csatában, az első négy futamon három különböző győztest avattak.

A következő három viadalt aztán egyazon pilóta nyerte. A szerencse jókora fordulatot vett, Colin megnyerte az egymás után következő argentin, ciprusi és görög versenyt is, amivel a semmiből holtversenyben a bajnokság listavezetőjévé lépett elő.

Mindezt rutinos vezető módjára tette. Dél-Amerikában uralta a versenyt. A rajttól fogva padlógázon ment, az első szakasztól kezdve vezetett az utolsóig, egy pillanatig sem látszott az, hogy ezt elveszíthetné.

Ciprus és az Akropolisz teljesen más felfogást igényelt, Colin azonban ráérzett a taktikára és arra, hogy a sziklák között kell egy kis tartalékot hagyni.

Megvolt a mesterhármas, a negyedik győzelem viszont elúszott a Safarin történt kormánymű hiba miatt, ugyanakkor a finnországi harmadik és új-zélandi második hely lőtávolban tartotta McRae-t. A következő két aszfalt forduló, San Remo és Korzika nem kedvezett Colinnak, nem hozott pontokat. A tempó hiánya részben az autó-gumi kombinációnak volt köszönhető, részben a francia aszfaltspecialistáknak. Olaszországban Gilles Panizzi szerezte meg a győzelmet a Peugeot-nak, míg Ajaccióban Jesus Puras zsebelte be a nagy adag pontszámot a Citroennek. A bajnokságot ez nem igazán befolyásolta, McRae és Makinen holtversenyben álltak az élen, amikor a déli félteke felé vették az irányt.

Azért, hogy elejét vegyék a szezon közben a murvás versenyeket sújtó taktikázásnak, az Ausztrál Rally-n vezették be első alkalommal, hogy a legjobb tizenöt megválaszthatja rajtpozícióját. Úgy találták, hogy Colin késett a második napra szóló választási procedúráról, így elsőként kellett futnia a pályán. A söprögetés áldozati bárányaként erős teljesítményt mutatva ötödikként végzett, ez az eredmény egyetlen pontos előnyt biztosított neki Makinennel szemben a cardiffi finálé előtt.

A Rally GB-re négy olyan pilóta érkezett, akinek volt még esélye a bajnoki címre. Colin és Tommi után két pont hátránnyal következett Richard Burns, míg Carlos eléggé lemaradva, a brithez képest hét egységgel kevesebbel állt.

Colin pillanatai voltak ezek és ő készen is állt. A St Gwynno szakaszon robbantott, magához ragadta a vezetést. De mindez nem tartott sokáig. Halálos iramban robogott, amikor a rhonddai gyorsaságin félreértett egy információt, és szörnyűnek kinéző borulást produkált a Forddal. Ő és Nicky Grist is sértetlenül úszta meg az esetet.

Autójuk és vele együtt a bajnoki remények is romokban hevertek azonban az út mellett az eset után.

Andrew