Get Adobe Flash player

Az Ogier-Loeb konfliktus

Amikor 2011-ben minden rosszra fordult

 

Bár Sebastien Ogier most a világ tetején áll, voltak sötétebb napjai is. Komoran elismerte, hogy tavalyi éve nem volt túl szórakoztató, amikor felváltva kergette az ellenfeleket a Skoda Fabia Super 2000-essel és tesztelte az új World Rally Car-t, miközben az ellenfelek élvezték szabad heteiket.

A 2012-es szezon pályafutásának legnagyobb balesetével kezdődött Monte-Carlóban, ez kijózanító hatással volt, hogy maradjon a földön. Ha 2012-es szezonját bosszantónak mondjuk, az előtte lévő érzelmi gyötrelem volt. Ez volt az az év, aminek végén az árulások és politikai hercehurcák következtében a Citroennel meglévő, látszólag tökéletes kapcsolat szétesett.

Mindezt Ogier bámulatos 2010-es évadjának tükrében kell nézni, amit Kimi Raikkonen csapattársaként a Citroen Junior Team-ben kezdett. A francia pilóta a pontverseny másodikjaként utazott el a wales-i szezonzáróra, de a balul sikerült futam következtében visszacsúszott a negyedik helyére, holott egész szezonban alig hibázott.

Ettől függetlenül elég volt ahhoz teljesítménye, hogy Sebastien Loeb mellett 2011-ben teljes idényt futhasson az elsőszámú csapatban, abban az évben, ami kritikus volt a gyárnak, hiszen a Citroen a teljesen új DS3 WRC-re váltott.

A szezon elején Ogier próféta módon megjegyezte: „Nem foglalkozom a másik pilótával, csak magammal törődök, azzal, hogy mi akarok lenni és hol akarok lenni. Az a célom, hogy egy napon világbajnok legyek, és ha küzdeni tudok érte ebben az évben, akkor meg fogom próbálni. Azt is tudom azonban, hogy fiatal vagyok, fontos az, hogy biztosítsam a jövőmet a rali világbajnokságon, és bizonyítsam, a rali világának legjobb csapatával is ezen a szinten tudok maradni – aztán 2012-ben vagy 2013-ban szerezném meg a címet.”

Ezzel, hogy a kesztyűt felvették, nem lett gondtalan a kapcsolat a két Sebastien között. Miután Ogier a győzelemért küzdve kicsúszott az utolsó napon, Loeb győzött Mexikóban, Ogier azonban visszavágott, megnyerve a portugál és a jordániai viadalt. Ezt követően Szardínián és Argentínában Loeb tért vissza a dobogó középső fokára, utóbbi helyszínen Ogier ugyancsak a verseny vége felé rontott.

A két Citroen pilóta közti egyre növekvő feszültség első alkalommal az Akropolisz Rally-n érkezett robbanási ponthoz, amikor Loeb megvádolta a kenyéradóját, miszerint csapattársát favorizálják, mikor megadták Ogier-nek a részidőket, aki így be tudott állni a vezető mögé, hogy másnap kihasználja a jobb útviszonyok adta előnyöket.

„Nem fair, amikor saját csapatod is ellened taktikázik” – nyilatkozta Loeb. „Nem kértem, hogy részesítsenek előnyben, annyit kértem csak, hogy azonosak legyenek az esélyeink.”

Ogier elutasította csapattársa panaszait, mondván „sír” a vezetőségnél. Ettől a ponttól kezdve kint volt a kard, legalábbis egyikük részéről.

És itt jön a csavar: amikor abban az időszakban a Volkswagen a versenyzőkkel tárgyalt, elsőként Loeböt kereste meg. Az általában ingerlékeny Loeb – aki azzal a következtetéssel jött ki a görögországi szituációból, hogy „most már legalább tudja, ki az elsőszámú” – komoly kísértésbe esett. Vagy mégsem? Mindenesetre tisztában volt annak előnyével, hogy érdeklődnek utána.

Mint ahogyan Ogier is tette a 2010-es év végén, mikor tárgyalásokban volt a Forddal, Loeb is a Volkswagennel történt beszélgetéseket használta fel arra, hogy lécet emeljen a Citroennek. A Citroen ralis vezetősége pedig, élén Olivier Quesnellel egyre inkább zavarba esett, hiszen Ogier-vel hosszabb távon jobb kilátásaik lehettek. Ironikus módon azzal, hogy Loeb visszavonult 2013-ban, Ogier viszont világbajnok lett, ez igaznak is bizonyult. Quesnel azonban nem számolt a PSA csoport felső vezetésének véleményével, akik sokkal inkább fekete-fehéren látták a dolgokat és Quesnelt hibáztatták a kialakult viszályok miatt. „A Citroen olyan Loeb nélkül, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül” – szögezte le a PSA csoport alelnöke, Jean-Marc Gales.

Loeb egy olyan szerződést tudott kötni a Citroennel, ami többé-kevésbé megfelelt saját elvárásainak. Amint ezt bejelentették, Ogier tudta, elvesztette a háborút. Egy fontos dolgot azonban megtanult, nevezetesen ahhoz, hogy valaki igazán dirigálni tudjon, az elejétől kezdve benne kell lennie a dolgokban és maga köré kell építenie egy csapatot.

Ogier volt tehát az, aki a Loeb által szabadon hagyott ülést elfoglalta, látván, az jobb távlati lehetőség hosszútávon. Újabb irónia, hogy a Polo lett a legjobb autó 2013-ban, a Citroen viszont a túraautó világbajnokságra helyezi át erőforrásait a jövő évben. Ismét egy igazolás, igaza lett a fiatalabbik franciának.

Mindemellett ez volt mindkettőjüknek a legjobb kimenet, mivel a feszültség egy csapásra elillant. Mint a kifáradt ellenségek, Loeb is és Ogier is elismerte, mindkét fél hibázott, de a továbbiakban nem számított már ez, hiszen végül mindegyikük elérték, amit akartak. És ha Loeb agyafúrtan is játszott, kiderült, Ogier szempontjából ez volt a legjobb dolog, ami vele valaha történhetett…

Az emberek változnak. Ogier azt mondja, azóta sokkal érettebb lett, Loeb azt állítja, jó volt ebben az évben azokon a versenyeken csatázni korábbi riválisával, ahol elindult, beleértve a monacói Porsche Supercup-ot is. Ott Ogier legyőzte Loeböt, mint ahogyan Svédországban is. Loeb Monte-Carlóban és Argentínában volt jobb honfitársánál. Most már minden kerek, mint ahogy a kapcsolatuk is. A 2011-es viharos esemény pedig lassan a feledés homályába merülnek.

 

Andrew