Az eisenachi autógyár megalakulásától egészen a legutolsó, négyütemű motorral szerelt típus gyártásának leállításáig rendelkezett versenycsapattal.

Az eisenachi autógyár megalakulásától egészen a legutolsó, négyütemű motorral szerelt típus gyártásának leállításáig rendelkezett versenycsapattal. Kezdetben a „púpos”, azaz a 311-es (900 ccm) és a 312-es (991 ccm) sorozattal futottak, amivel a legnagyobb sikert az 1960-as Rajd Polskin érte el az Otto-Hans páros, harmadik helyen értek célba.

A 353-as széria 1966-ban jelent meg, és természetesen a versenypályákon is átvette előde szerepét. 1000 köbcentiméteres 50 lóerős szériamotorját teljesen átalakították, hogy az a ralizáshoz kissé túlsúlyos karosszériát fürgén tudja mozgatni. A Wartburg motorokban eredetileg két felömlőcsatorna volt, az egyik legfőbb módosítás, hogy a sportcélokra szánt verziókban három ilyet alakítottak ki. Emellett a sűrítést 11:1-re növelték, megváltoztatták a vezérlést, lekönnyítették a dugattyúkat, három darab sportcélokra gyártott porlasztót és módosított kipufogórendszert szereltek rá, amivel 7000-es percenkénti fordulatszámon 90 lóerő leadására volt képes.

1977-ben egy 1120 (kódjel: 353 W), 1978-ban pedig egy 1150 köbcentis változatot (353 WR) homologizált a gyár a gruppe 2-es szabályok szerint, utóbbi már 110 lóerős teljesítmény tudott. Az A csoportos változatok 1983-ban kapták meg a rajtengedélyt, érdekesség, hogy ekkor a Wartburg egy 992 (353 W 000) és egy 1150 köbcentis verziót (353 W 460) is homologizált. A gyár az utolsó modelljét, az 1,3-as, négyütemű változatot 1990 nyarától indította versenyeken.

A gyári csapat autóival Horst Niebergall, Egon Culmbacher, Peter Hommel, Dieter Heimbürger, Klaus Dieter Krügel és Jens Voigt a nemzetközi versenyek mellett a monte-carlói, a görög, a finn és a brit világbajnoki futamokon vettek részt évről évre. A kocsi képességeinek megfelelően az abszolút helyezésekbe természetesen nem tudtak beleszólni, de megbízhatóságukkal nagy elismerésre tettek szert. A legnagyobb sikerüket is ennek köszönhették, a Culmbacher - Ernst kettős az 1973-as világbajnokság lengyel állomásán, a Rajd Polskin a sok kiesés miatt a szenzációs második helyen ért célba.

A Wartburg 353 WR műszaki adatai:

Homologizáció: 1978.07.01. (1692)

Elrendezés: elöl hosszában elhelyezett motor

Tengelykapcsoló: egytárcsás

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, 5 fokozatú sebességváltó

Felfüggesztés: független felfüggesztés elöl-hátul

Fékek: belső hűtésű tárcsafék elöl, dobfék hátul

Felnik: 6x13 collos magnézium felnik

Gumik: 165 SR13 méretű gumik

Hossz / szélesség / magasság: 4220 mm / 1642 mm / 1495 mm

Tengelytáv: 2450 mm

Nyomtáv elöl / hátul: 1384 mm / 1370 mm

Súly: 815 kg

Maximális sebesség: 172 km/h

Motor:

Soros, 3 hengeres, vízhűtéses, kétütemű motor, karburátor, megszakítós gyújtás

Hengerűrtartalom: 1147 ccm

Furat: 79 mm

Löket: 78 mm

Kompresszióarány: 11:1

Teljesítmény: 110 LE (fordulatszám: 5500 1/min)

Forgatónyomaték: 145 Nm (fordulatszám: 4200 1/min)

Kis hazánkban többek között Kardos Lajos, Keszler Mátyás, Kővári György, Leitold Károly (a lenti képen) hajtotta éveken keresztül a kelet-német háromhengereseket.

Kardos Lajos a ’70-es évek végén készített magának egy pálya-Wartburgot is, aminek 1000 köbcentis motorját a fentieknek megfelelően saját kezűleg épített meg. A három darab Dellorto motorkerékpár porlasztóval ellátott 90 lovas motor és a Good Year pályagumik segítségével a gép az igencsak elismerésre méltó 10 másodpercen belüli 100-as gyorsulásra volt képes. A mindössze 670 kilogramm súlyú leültetett autóval hegyiversenyeken vett részt a karosszéria-lakatos mester.

Andrew