Beszámoló a csehországi IRC futamról

Eljött végre ez a nap is, indulhatunk ismét a Barum Rally-ra! Az elvonási tűnetek egyre súlyosabbak voltak, hetekkel ezelőtt kisgyerek módjára elkezdtem visszaszámolni a napokat, annyira vártam már.

Kötelezettségeink csak péntek reggeli indulást engedélyeztek, így a shakedown kimaradt, de a terveknek megfelelően délre Zlinben voltunk. A város a jól megszokott hangulatos képpel várta a fanatikusok tízezreit, a bevezetőutak szélén nagy táblák, a városban mindenütt hatalmas molinók, a benzinkutaknál pedig raliautók vagy replikák jelzik, nagy esemény lesz itt a hétvégén.

Rövid sajtóirodai látogatás után megbeszéltük, gyorsan meglessük a Star Rally, azaz a historic mezőnyének kissé még hiányos szervizparkját, ahol nem várt élménygyűjtésbe kezdtünk. Megnéztük a különböző típusú historic korú Skodákat, láttunk BMW-t, Lancia Fulvia HF-et, volt egy-két Trabant és VFTS is, Peugeot 104, amiben anno Jean Todt navigált, aztán a tini kort épphogy kinőtt Ford Sierra Cosworth, valamint a Miki Biasion nevével fémjelzett Lancia Delta, ami az Integrale első világbajnoki futamgyőzelmét hozta.

Ezt követően a placc közepén lévő 131-es Abarth felé vettük az irányt, amibe bekukkantva egy érdekes váltókar és egy átszabott kardánbox tárult szemünk elé. „Fecó, ebben szerinted milyen váltó van?” „Gyanús!” – jött a válasz haveromtól. Hatalmas Brembo fékek voltak az autón, nem úgy nézett ki, mint egy eredeti darab. Miután körbejártuk a Fiatot, az olasz srác egy szatyor felé mutatott, hogy vigyünk a DVD-jükből. Ekkor összeszedtem rég elfeledett olasz nyelvtudásomat, és megkérdeztem a digót, hogy milyen sebességváltó is van az autóban.

- Beszélsz olaszul?
- Kicsit...
Nagy mosoly keretében folytatta:
- Szekvenciális a váltó, a Colotti nem bírta.
- És a diffi? Az Colotti?
- Nézz alá!

Lehajoltam, de az időközben odaérkező Béres Józsi bá’ már mondta is nekünk, nem csak a differenciálmű, de a teljes hátsó felfüggesztés BMW-ből való. Az Öreg látta bennem a fantáziát a tolmács szerepkörrel kapcsolatban, mondta, kérdezzek rá a diffi áttételére. Ezután tovább érdeklődtem, immár a motorról. A srác elmondása szerint 285 lóerő, ami kicsit meglepett a korabeli 230 lovas teljesítménye miatt. Miután bedobtam az eredeti verzió Kugelfischer befecskendezését, újabb mosoly keretében a kocsi elejéhez invitáltak társával, aki technikai tudásából ítélve az autó konstruktőre (is) lehetett, és lekapták a géptetőt. Az elektronikus befecskendezést az Öreg Béres nagy mosollyal konstatálta, ezután ismét a mélyebb technikai részletek után érdeklődött, kérdezett a vezérműtengyelyek fokolásáról, a sűrítési viszonyról. A srácok elmesélték, a blokk eredeti 131-es Fiat, de a hengerfej a Lanciától származik. De hogyan lehet elvezetni ezt a gépet, milyen a kormánymű? „Szervós, elektormos szervós... egy Citroenből van!” Nagy nevetés tört ki, csak ekkor néztem körbe, egészen szép nézősereg verődött össze a rögtönzött autóbemutatón. Búcsúzáskor Józsi bá’ megígérte: „Megyünk majd, mint állat!” Úgy legyen, de mi is haladjunk. Távozóban Fecó megjegyezte, szereti, hogy ilyen intelligens vagyok, ami nem biztos, hogy így van, az viszont tény, köszönetet kell mondanom az előző munkaadóimnak, hogy „megszerethettem” és megismerhettem az olasz nyelvet, éreztem, egyszer igazi hasznát veszem! Grazie!

A szervizparkban szomorúan konstatáltuk, hogy Pénzes Zsoltiék autójáról Görög Zita képe, mint ötletes dekoráció eltűnt. Egy szép lánnyal kevesebb...

A szervizpark másik végében, a nagy csapatoknál feltűnt egy ismerős arc. Próbáltam a szemkontaktust felvenni Vele, de a cigarettázás közben tekintete inkább a messzi semmibe révedt. Körbemegyek, gondoltam, és pár pillanatra kiszakítom a monotonításból, hiszen nem sokan érdeklődnek egy nagy csapatnál dolgozó „kis” szerelőnél.

- Signore, emlékszel? Február, Budapest, csapatbemutató?
- Valahonnan ismerős voltál! – válaszolt az olasz kérdésre olaszul a Skoda Team Italia őszülő szerelője, akivel Herczigék év eleji csapatbemutatóján ismerkedtem össze. Történt ugyanis, hogy a műsor végén Neki és egy másik csapattagnak (mint a versenyeken kiderült, Ő a csapat fiatal mérnöke) a mosdó felkutatásában segédkeztem, ahol aztán vettem a bátorságot, és kérdeztem néhányat. A beszélgetésről egyszer beszámolok majd, most inkább térjünk vissza a Barum gumigyár tövébe.

- Hogy vagy? – tette fel a szerelő felém az udvarias kérdést.
- Én jól! És Te?
- Fáradt vagyok!
- Múlt hétvégén Magyarországon voltál, most itt, azért?
- Nem, a csapat két részre oszlott, én a Deutschland Rallye-n voltam, aztán jöttem ide.
- Aha, Kosciuszkónak szervizeltél. Norbiék autója most miért van ennyire szétszedve?
- Itt csináljuk rajta a revíziót.
- Láttam egy videót Wilks tesztjéről, a végén kivettétek a motort az autójából.
- Igen, lelazult a lendkerék, megsérültek annak felfogató csavarjai – jött a válasz egy időközben a beszélgetésbe bekapcsolódó fiatalabb sráctól.

Kifejtették, a Magyarországon használt Fabia erőforrásával fog menni a brit pilóta, mert az autó eredeti motorját, egy 0 kilométeres aggregátot a fentebb említett ok miatt nem szerelte vissza a csapat. Náluk ilyen eddig nem fordult elő, de a Skoda gyári csapatánál volt már hasonló probléma.

Elindultunk visszafelé, a török Peugeot importőr sátránál többen várták a csinos Cetinkaya kisasszonyt. Kilépett a kamionból, majd vissza. Aztán lejött a sátorba, ahol miután meglátta kezünkben a fényképezőgépet, előlépett, csábos mosoly kíséretében pózolt egyet, majd eltűnt. PR-ban már nagyon jó!

Szállásfoglalás, együnk is valamit, aztán irány a szuperspeciál! Az esti mókára érkezést megelőzően megnéztük, milyen az új helyszínen a (félig) forgószínpados rajtceremónia, hogy aztán keressünk valami jó helyet, ami nem is túl esős, időközben ugyanis elkezdett szakadni! Végül a buszmegálló kanyarjait belátva, a híd alatt leltünk egy szabad helyet, ahová az eső se vert be, ráadásul a cseh rallyfanatikus barátaink padján is helyet foglalhattunk időlegesen.

Verbális képességeimet meghaladja a szuperspeciál látványának, hangulatának bemutatása, maradjunk annyiban, fantasztikus volt!

 

Szombaton még úgy sem kellett korán kelni, hogy időben oda akartunk érni az első (számozás szerint a kettes) gyorsasági szakaszra, ez volt az alapja a nap további részére tervezett programnak. Reggel saját magunktól felébredtünk, szinte már kiléptünk a szobaajtón, mikor óránk riadót fújt.

A biskupicei szakasz vége felé egy tempós résznél tettük le az autót, ahol a reggeli a jófajta cseh kolbász formájában jelentkezett. Pár kanyart gyalogoltunk, a tempós rész után egy jobb 3-ban vártuk a mezőnyt. Már az előfutó autókra is kíváncsiak voltunk, ugyanis az esti szuperspeciál sötétségében csak vakon tudtuk megállapítani, az egyik nullás kocsi igencsak versenyautósan szól, szívómotorja forgott rendesen, a gyors váltások során váltója kicsiket ejtett, jól fordult a kanyarokban és embere is szépen terelte. Elindult a buli és jött Ő: igen, jól gondoltuk, ez egy Skoda Fabia R2! Reszkess R2-es mezőny, ha ez a kocsi le lesz homologizálva!

A mezőny elejéből mindenki íven fordult, egyedül a fordos Mikkelsen fékezett kicsit mélyebbet a kelleténél, de megindította a kocsi hátulját, így megoldotta a szituációt. Stopperrel mindig mérjük az időket, az IRC élmezőnye pár másodpercre tudta tartani Kopecky tempóját. Annak tükrében, hogy előbbieknek ez a gyorsasági teljesen új volt, míg a cseh menő(k)nek régebbről ismerős lehetett a szombati nyitószakasz, kicsit furcsa volt ez a kis különbség. Az első harminc kocsi után szedtük a sátorfánkat, hogy átérjünk a négyes gyorsra, Semetinre.

Kicsit tartottam ettől a szakasztól, mert egy falu főúttal párhuzamos hosszú-hosszú főutcájáról kellett az egyik utcácskán felmenni a szakaszra, ugyanakkor a térkép szerint volt jó néhány lehetőség. Csak találjuk meg a jót… Az előttünk haladó cseh rendszámú autók lassítottak, fordultak a faluba, úgyhogy gondoltuk, probléma megoldva, ők ismerősek errefelé. Az egyik kereszteződésben be is fordultak jobbra annak ellenére, hogy a szembe jövő motoros mutatta, ne arra, kicsit még tovább kell menni. Mi mentünk is tovább, a nagy lendületbe a következő lehetőségen túl is szaladtunk. Mire megfordultunk, cseh barátaink is megérkeztek, ismét összeállt a konvoj. Jó állapotú aszfaltúton igyekeztünk felfelé, az egyetlen probléma csak az volt, az út csak egy autónyi széles. Egy emelkedős részen szerencsétlenségünkre jöttek is szembe. Mi egy tisztább részen le tudtunk húzódni, de az előttünk lévő A3-as Audi megtámaszkodott egy fenyőfa csemetéjén is. Óvatos centizés innét-onnét, aztán mehettünk is tovább, miután az emelkedőn az Audi a menet közben eleredő esőtől nedves füvön alig tudott elindulni. Pár méterrel arrébb egy hölgy, feltehetőleg az egyik hegyi birtok tulajdonosa az út mellett álló autójától kiabálva, hevesen gesztikulálva jelezte, ő bizony nem engedné, hogy a nézők errefelé menjenek fel! Valószínűleg az egész versenyt a pokolra kívánta. Az idő eléggé szorított már, mikor felértünk, az út egyik oldalán lévő tisztáson több, a másikon oldalon csak néhány autó parkolt. Egy idősebb úriember erre a jobb oldalon lévő szabad területre irányított minket, ahol néhány épület is volt. Semmi nincsen ingyen, mikor megálltunk, már ott is volt az ajtó mellett. Kérdőn néztem rá, mennyi az annyi? Ujjaival egy ötöst és egy nullát írt le. Miközben azon gondolkodtam, ez – szigorúan az itteni viszonyokhoz képest – sok, előkerestem az aprónkat. Összesen harminc korona, ennyi pont elég lesz! Határozott alakítást nyújthattam, mert a vendéglátónk kezébe nyomva az nézett egy nagyot, de intett, OK. Szerintem a túloldalon alapból csak ennyit kértek, azért állt oda mindenki… Már rajtidő volt, kérdeztem volna emberünket, hány méterre van a szakasz, amire ő csak intett, arrafelé (kell menni)! Köszi, rohanjunk. Futópercre érkeztünk, a nézőknek kijelölt ponton megállva máris jött Hanninen.

A műsorfüzet szerint egy fás részről egy tisztásra kijövet egy hosszú bal kanyart, egy bukkanót, majd egy rövid egyenest egy szűk jobb4-es forduló követett a kereszteződésben. Hibázni nem nagyon lehetett itt, egyenesen ugyan el lehetett menni, de a kanyar kijáratánál a fák közvetlenül az úttest szélén álltak. Néhány szerencsés (korán kelő) néző a fentebb leírtak részt teljes egészében beláthatta, a többieknek viszont választani kellett. Mi, miután a kijelölt nézői átjárón (!) bementünk a szalag mögé, rögtön meg is álltunk ott, így a jobbos kanyart láttuk, ami kemény féktávot ígért a vizes úton. Az élmezőny nagy része rövid féktávot vett, a fordulót kézifékkel abszolválta. A Valousek után következő kocsi közeledett, ám motorja egyszer csak felpörgött. Árok! A 10-es elment, a 12-es Kresta, de ki a 11-es rajtszámmal induló versenyző? Elő a nevezési listával: a fiatal belga reménység, Thierry Neuville. Hallottuk, próbálkoztak kijönni, sikertelenül. Elment egy-két autó, mikor alapjáraton ugyan, de elkezdett közeledni a belga-francia páros, aztán már láttuk is a Peugeot-t, egyelőre az út mellett gurulni. Eljött még egy kocsi, mikor a nézők segítségével előttünk jöttek vissza az útra. Az már azonban ezelőtt is a momentum előtt feltűnt, kiütötték a bal hátsó futóművet – nem csak egyszerű árokjárásról volt tehát szó -, úgyhogy a kereszteződésben le is parkoltak. Kiszálltak, megnézték, mit lehet tenni, majd a sofőr nagy telefonálgatásba kezdett.

Ezután elment megnézni a helyszínt, visszafelé pedig elhozta a leszakadt kereket. Utána francia navigátora, a 2007-es Barumot Nicolas Vouilloz oldalán megnyerő Nicolas Klinger indult el terepszemlét tartani, ő aztán egy lelkes néző segítségével a leszakadt lökhárítódarabon húzta a kocsihoz az elhagyott futóművet. A srácoknak nem ez volt a legjobb napjuk, még az eső is rákezdett!

Az ezután következő párosok már jobban megtisztelték a féktávot, ami az egyre vizesebb útnak is volt köszönhető. Pénzesék szépen elfordultak, elment még néhány versenyautó, aztán csönd. Egyszer csak jött a műszaki mentő, mint utóbb kiderült, a hazai pályán versenyző Blaták C2-esét utolérte a Suzuki Sport Europe autójával rajthoz álló észt Karl Kruuda, aki bele is szállt a Citroenbe, egyikük sem tudta folytatni a versenyt.

Teltek múltak a percek, éreztük, ebből etap lesz… A rendezők, hogy ne csússzon a verseny, példamutató módon rögtön elküldték a mezőny hátralévő részét alternatív útvonalon! Reménykedtünk, hogy a Star Rally mezőnye időben el fog rajtolni, mivel ez volt az egyetlen szakasz, ahol a tervek szerint megnéztük volna őket is, sajnos nem így történt. Viszont a második kör második szakaszára mindenképpen át szerettünk volna menni, így fájó döntést kellett hoznunk, nem nézzük meg a historic mezőnyét. Biztos voltam ugyanis abban, hogy a csúszást a gyűjtőben behozzák, a második kör időben elrajtol, már csak azért is, mert a délutáni biskupicei szakasz végéről az Eurosport élő bejelentkezést tervezett.

Természetesen igazam lett, de ez nem az én érdemem, sokkal inkább a zseniális versenyszervezésé. Természetesen Biskupice és a zadvericei szakasz (is) időben indult! Egy jobb2-ben telepedtünk le, ami után egy hosszú emelkedős egyenes következett. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy a gyári Fabiák motorjai egészen máshogy szólnak, mint a többi Skodáé. Még a Kopecky-csapat által felkészített Valousek-féle kocsi közelíti meg a Skoda Motorsportos autókat, de a Skoda Team Italia gépe nem tűnt annyira ütősnek, legalábbis nézői szemmel, füllel nem. A Peugeot ugyan az Ypres-re új motort homologizált, de Meeke autója sem volt annyira meggyőző, a Protonokon pedig még sokat kell fejleszteni, nem csak motorikusan.
Mondanom sem kell, a szakasz rajtja előtt ismét csak leszakadt az ég, hál’ Istennek és a megfelelő felkészültségünknek, egyszer sem áztunk szét a nap folyamán. A második Proton után ismét szedelőzködtünk, irány a trojáki szakasz, Drzkova. Ebben a faluban Kopecky anno 0-s autóként, a Fabia kezdő lépéseit megtéve körzőzte le a kihelyezett gumikat. Sajnos most kicsit kijjebb helyezték el az irányt adó terelőelemeket, így nem volt akkora törés az útban, és inkább a tempó dominált, mintsem a látvány.

Annak ellenére, hogy a korábbi évekkel összehasonlítva ennyit ezen a helyen még nem kellett gyalogolnunk, csak az élmezőnyt néztük meg, amiből már hiányzott Kresta is és Cronin Protonja is. Zárásként irány be a nap végi szervizparkba! Rekordidő alatt leértünk, amihez az is kellett, hogy a feltételezett zlini dugót északi irányból messze elkerültük.

Mikkelsenék VB-t idéző kamionjánál feltűntek a Kakuszi testvérek, akik szorgalmasan jegyzetelték a közszemlére kitett rugóstagok azonosítóit, Bagaméri Laci pedig a lényegtelennek tűnő részleteket is szorgalmasan fotózta.

Az Eurosport alacsony, de annál csinosabb riporterhölgye, Louise Beckett éppen élő bejelentkezésre készült a munkavédelni szempontból 1-est érdemlő ketrecből, riportalanya nem volt más, mint Chris Mellors, akinek autói nem látták meg időben, saját erőből az esti szervizparkot. A kis(?)asszony mellett óriásnak tűnő angol úriember az ide-oda vándorló felhőkből próbálta kifürkészni, hogy mi is lenne a jó válasz az újabb fiaskóra vonatkozó, feltételezhetően kínos kérdésekre. A Proton üres sátránál képeslapokat osztogató srác segített, a korábbi N csoportos világkupa győztes McShea műszaki hiba, míg fiatal csapattársa baleset miatt volt kénytelen feladni a versenyt.

A Stohl Racingnél a brazil Oliveira 207-esének karosszériáját szögelték (szó szerint), míg Wilks Skodájának bal hátsó ajtajára dekor került, mivel az első körben összetörte azt, ami miatt a második körben egy új, ámde dekor nélküli ajtóval futott. Rend a lelke mindennek, most a matricázásra is volt idő, no de ilyen minőségben??? Az olasz szervizkamion jótékony árnyékában feltűnt Kopecky autója! Ez viszont nem az volt, amivel itt az élen áll, hanem következő versenyének munkaeszköze, amit a Skoda Team Italia bocsájt rendelkezésére az olasz bajnoki futamokon. Kosciuszko Németországban használt kocsija máris revíziózva, átmatricázva. Herczig Norbiék előző nap még kicsontozott állapotban lévő autója is versenykész már, csak a Borsodban elhagyott bal hátsó lámpa hiányzik róla.

Vizin Laci bácsiék Hondájába az Eurosportos emberke pont akkor szerelte be másnapra a csatorna fedélzeti kameráját, mikor odaértünk, miközben Laci bácsi navigátora élménybeszámolót tartott. Zsíros Gabi eközben azért fél szemét a szomszéd sátor előtt „épphogy csak ruhában” pózoló lányokon tartotta. Mi tagadás, Marco Cavigiloli nagy playboy, nagy közönségsikert aratva évről évre kiállítja a szervizparkban Olaszország legszebb lányait, csak a pályákon mutatott tempójával van egy kis gond, a kettővel mögötte rajtoló Vizin-Zsíros kettős többször is utolérte a nap folyamán…

Gyorsan körbenéztük az igényesen megépített Fabia R2-ket, amikből az előfutó autó szervizsátra mellett kiállítottak egy aszfaltfutóművel és egy murvaszettel ellátott változatot is. A sajtósátorba belépve köszöntem, mire egy srác mindenféle további kérés, kérdés nélkül a kezembe nyomott egy papírt azzal a magyarázattal, hogy ezen az utolsó gyors utáni eredmények vannak az eddig befutott autókkal. Thank you, pontosan ezért jöttem!

Miközben a szálláson jól megérdemelt vacsoránkat, a gulyást vártuk (ami a magyar változattal ellentétben nem leves!), az eredménylistát áttanulmányozva nem sok meglepőt találtunk. Az alapján, amit láttunk és amit stopperünk mutatott, azt gondoltuk, Kopecky vezet, mögötte pedig Hanninen, Bouffier, Loix és Meeke alkotja az élmezőnyt, ezt a bolyt Pech, Valousek és Wilks követheti. Hanninen negyedik helye és időhátránya kicsit mégis meglepett, biztosak voltunk benne, valami rumliban volt része a pontversenyt vezető finnek. Ezzel szemben Meeke ötödik pozíciója nem ért váratlanul, nem ment igazán jól, a látottak alapján borítékolható volt, hogy PH Sportos márkatársa, Bouffier előtte áll.

Vacsi után a recepcióval szemben lévő számítógépen gyorsan megnéztük a Forma-1 edzéseredményét és a Hungarian Baja állását, az ingyenes (!) szolgálatot szépen megköszöntük a szemrevaló recepciós kisasszonynak, aztán eltettük magunkat másnapra.

Kicsit esős, de jó nap volt, egyedül azt sajnáltuk, hogy a Semetinre tervezett program nem úgy jött össze, ahogy terveztük. A három magyar egységből csak egyet láttunk, nem hallhattuk az iszonyúan durva R3-as Cliókat és a histo mezőnye is kimaradt. Pedig mennyire megnéztük volna az Öreg Béres-féle B-s Audit és újdonsült olasz barátainkat a 131-es Fiattal, akik előző nap hatalmasat alakítottak a szuperspeciálon. Mindegy, ez van, ez benne van a raliban…

 

Vasárnap reggel is sikerült az óracsörgés előtt felébredni, hiába, életritmusunkat nem lehet becsapni. Mintha összebeszéltünk volna, a magyar kocsik konvojban hagyták el a kosteleci hotelt. Mivel útba esett, megálltunk a versenyközpontnál a teljes előző napi eredménylistáért. Fel sem kellett menni a sajtóirodára, az épület bejáratánál ki volt téve az aktuális rajtlista és rendszerezve az egyes gyorsasági szakaszok eredményei.

Ismét csak a napi első gyorsasági szakaszon kezdtünk, Halenkovicén a pályazárástól ötven méterre tudtunk leparkolni, köszönhetően az előző évek helyismeretének. A faluban egy jobb2-t egy sima bal követ, amiben már fékezni is kell, mert egy kereszteződésben egy jobb5-öt kell fordulni. Sajnos idén a jobb5 belső ívén lévő tisztásra nem engedték be a nézőket, így a kombináció elején kellett helyet keresnünk. Már az előfutó autóknál azt néztük, hogy néhány bátor, a mindentől megvédő mellényt viselő fotós beállt a sima bal belső ívére, pont oda, ahová esetlegesen esett volna az előző jobbost elrontó kocsi. Az első tíz fordított sorrendben, kétperces rajtoltatással indult. A jobb2-t mindenki levágta kicsit, Pech azonban nem a tövön, hanem azon belül, a kis dombocskát igénybe véve jött át, aminek egy kétkerekezés lett a vége. A Mitsubishijével jópár Szuper 2000-es kocsit megelőző cseh versenyző a mutatvány után a kereszteződést kézifékkel abszolválta. Miután Pech elment, a négy fotós közül az egyik feladta, inkább átjött a biztonságosabb jobb oldalra. Kis diskurzus, és máris akadt helyette egy másik bátor jelentkező, mintha csak fizettek volna a mutatványért. Valousek és Loix jóval jobb időt jöttek, mint a többiek, pedig még csak a 25 kilométeres szakasz egyharmadánál álltunk. Elkezdődött a mai napi gumicsata? De vajon ki fog ebből jól kijönni a többi pályán? Béres Józsit előrébb sorolták a rajthelyeket tekintve, mint amire az előző napi eredményei feljogosították volna, így szerencsére láthattuk, hogy a szlovák-magyar versenyző már a látványra autózik, miután az összetettbeli jó helyezésre nincsen esélye. A Protonok ugyan le lettek jelentve szuperralira, de valószínűleg nem is rajtoltak el, mert odáig nem jutottak el, ahol mi álltunk.

Magyar versenyekhez szokott szemünknek érdekes volt látni, hogy ameddig ott voltunk, a jobb5-öt szinte kivétel nélkül mindegyik Mitsubishi kézifékkel fordulta el. A látvány mellett talán ez is volt a gyorsabb megoldás, nem pedig gyök2-vel, orrtolósan, csak az ALS-t hallgatva végiggurulni a kanyaron.

Itt kell megemlítenem, hogy Janika nagyon hiányzott a mezőnyből! Külső szemlélőként kicsit semleges volt így a meccs, hiányzott az utóbbi esztendőkben tapasztalt hátborzongató érzés, amikor hazánk fia kitűnő részidőket produkálva elhaladt mellettünk a pályán. De nem csak mi hiányoltuk ifj. Tóth Jánost! A műsorfüzet szerkesztése valószínűleg a nevezési zárlat határideje előtt megkezdődött, abba Janika aláíró kártyája is bekerült, tehát a cseh szervezők is számítottak a magyar Peugeot rajthoz állására!

Következő helyszínnek a kör utolsó szakaszát, Pindulát néztük ki. Kíváncsian vártam, hogy a gumicsata hogyan fog alakulni, kis meglepetésemre azonban Valousek ismét csak egy jó időt repesztett. Ezt teszi a jó megérzés és a helyismeret! A szűk jobb4-ben Kopecky autója kicsit eltolta az elejét, így a rossz kigyorsítással a következő emelkedőn biztosan benyelt pár tizedet. Előző évben piknikhangulat uralkodott a domboldalon, most azonban mindenki az állóhelyet részesítette előnyben, ami azt eredményezte, hogy a szakaszból kevesebbet lehetett belátni. Ennek folyományaként csak KisBérest vártuk meg, akit a közönség akkora üdvrivalgással fogadott, mintha csak ő lenne a helyi hős, hálául Joskó nem is maradt adós a látvánnyal.

A szervizpark utáni, egyben befejező kört ismét a halenkovicei szakaszon kezdtük, immár az összes délelőtti szakasz eredményével a birtokunkban, hiszen a versenyközpont útba esett, így beugrottunk oda a friss infókért. Délután a rajthoz közelebb eső faluba mentünk Fecó javaslatára, ami a leírások szerint nem ígérkezett túlságosan látványos helynek, de nem árt új helyeket is fölfedezni! Utólag értékelve, igazunk lett, bár ehhez kellett az eső is. A faluba beérve rögtön zárás, a rendőrök mutatták, hova parkoljunk. Miután gyalog elindultunk, egy csomó autó elment mellettünk, amiből azt feltételeztük, van még hely a tényleges zárásnál, ráadásul a rend éber őrei a parkoló kocsisor duzzadásával egyre csak mentek kifelé a faluból. Nem hazudtoltuk meg magyar mivoltunkat, Fecó visszasietett a kocsiért, hogy a pályától ötven méterre tudjunk megállni. Bevallom őszintén, a hétvégén ez már a második ilyen húzásunk volt, először ráadásul egy nagy rét volt kiürítve parkolásra, ahová a fenti csellel tudtunk csak felmenni. Az eső ma még nem esett, úgyhogy megnehezítve az éppen a szervizparkból kifelé tartó versenyzők dolgát, alaposan rákezdett. A mezőny egy szűk mellékutcából jött ki egy tempós jobbossal a széles főútra, majd egy rövid egyenes után egy terelőszigetet kellett kikerülni balról. Éppen a tempós résznél gyalogoltunk fel a szalag mögött, mikor érkezett a 0-ás Skoda 130 RS. A ’70-es évek cseh remekének a tempótól és a faros hajtástól megindult a feneke, de vezetője ura volt a helyzetnek, folyamatos gázadással szép erőcsúsztatást mutatott be. Ugyan nézői pont, mi inkább felgyalogoltunk még egy kicsit, nem éreztük biztonságban magunkat, miután szemeztünk egyet a Skodával. Az élmenők szinte kivétel nélkül más-más technikával jöttek ki a víztől csúszóssá vált jobbosból. Hanninen Fabiája kicsit ideges stílusban érkezett, Valousek teljesen kiengedte a bal oldali padkáig a kocsit, ellentétben Loix-szal, aki inkább maradt a belső íven, hogy a következő balosra jobban rákészülhessen. Valousek egyébként láthatóan szárnyakat kapott az utolsó napra, megérdemelten kúszott egyre feljebb az eredménylistán, míg Béres Józsi már mindenhol a közönségnek autózott.

A nap folyamán kitárgyaltuk, nézői szempontból milyen költségvonzata van a hétvégének! Nos, a belépő 170 korona, ami a három nap során bejutást biztosít a verseny bármelyik színhelyére, egy kétágyas szobáért két éjszakára 2380 koronát fizettünk, egy pizzázás két főnek üdítővel 320 cseh valutába került, egy vacsora (gulyás + korsó sör) szintén két embernek 280. A gyorsasági szakaszok mellett kolbász 25, 30, 35 koronáért kapható. Mindezt tessék 11,8-cal beszorozni, ennyiért vettünk koronát! Összesen autóztunk 1100 kilométert, de tankolnunk kinn nem kellett (a gázolaj átszámolva 360 forint). Miskolc kis városunktól pontosan ugyanolyan távolságra van, mint Zlin, a fentieknek megfelelően tehát egy borsodi verseny sem jön ki kevesebből hasonló körítéssel, mint a Barum Rally! Gondoljunk bele, utóbbi egy világsorozat egyik népszerű eseménye…

Utolsó helyként az idei Barum Rally utolsó előtti gyorsasági szakaszát, Velky Orechovot néztük ki, kicsi trükközéssel. Mivel ez volt a legdélebbre elhelyezkedő szakasz, kézenfekvő lett volna északról megközelíteni azt a települést, amin a versenyzők keresztülhaladtak. Mivel azonban volt elég időnk átérni, kis kerülővel inkább a déli oldalt választottuk, mondván ott kevesebb a néző, könnyebb bejutni, de az sem volt mellékes, hogy ideálisabb volt ez a megoldás a hazafelé irányhoz is. Szerencsére a rendőr a parkoló autók mellett beengedett bennünket a faluba, de lelkünkre kötötte, menjünk le a bal oldali kis utcába, ott álljunk meg. Örültem, mert amúgyis oda mentünk volna, az utca végén fordultak el ugyanis a versenyautók. Kocsinkat így nyolcvan méterre tudtuk letenni a pályától (ha jobban figyelünk, közelebb is állhattunk volna). Nem akartuk ismét faluban elágot nézni, ezért menetiránnyal szemben legyalogoltunk a falu végéhez, ahol a térkép szerint egy S-kanyar várt minket. Nos, a lépték csalt, ez két különálló ív volt, amiből mi az alsó jobbost választottuk, erre egy hosszú egyenes vezetett rá. Ekkor már az eső nem esett, szinte látni lehetett, hogy az aszfalt hogyan szárad fel percről percre.

Az elsőként érkező Roman Odlozilik a kijáratnál kicsit lement tőre, így a már koszos útra újabb adag saras kavicsot terített, példáját Pech is követte. Hanninenen aszfalton is látszik a finn iskola, a kanyarhoz érve megindította a facelift-es Fabia hátsóját, azzal azonban nem számolt, hogy a kanyar a közepétől elég dzsuvás. Mikor észrevette ezt a tényt, inkább levette lábát a gázpedálról, minthogy egy beforgást kockáztasson a szoros versenyben. Loix nagy tempóval kezdte meg a fordulót, így neki orrtolós lett a mutatvány, a megoldás viszont ugyanaz volt, mint Hanninen esetében. Újabb két perc, de sehol senki… Harmadik perc, még mindig senki. Csóri Kopecky, már megint vezető helyről kellett kiállnia? Ezzel elszálltak a bajnoki remények! Bérest vártuk volna még, de ő sem érkezett, úgyhogy elkezdtünk visszagyalogolni, ráadásul a rajtoltatás is megállt valamiért. Fent az elágazó közvetlen közelében egy kapualjban kialakított büfében körbenéztünk, mit lehetne harapni, hiszen zsebünkben maradt még néhány korona. Csinos lányok hozták érdeklődésünkre a tepsit a kínálattal, úgyhogy muszáj volt megkóstolni a kolbász mellett a sült húst is! Helyet foglaltunk a ház előtt lévő padokon, csettintettem egyet, hogy indulhat is a műsor. Úgy látszik, ez már csak egy ilyen hétvége, máris hallottuk a következő autót, és premier plánba nézhettük az R3-as kocsikat! Házigazdánk lelkesen invitált volna egy sörre is, de jeleztük neki, egy közel négyszáz kilométeres etap vár ma még ránk. A betegesnek tűnő Hondával érkező Vizin Laci bácsiékat megnéztük még, és elindultunk haza.

Autósport hétvégénk búcsúztatásaként a magyar határon átlépve jött velünk szembe néhány busz és tréler, ők a gyorsasági autós bajnokság hétvégi, nemzetközi versenyéről utaztak haza. Láttunk egy crossautót is, ami a nyirádi autocross Európa-bajnoki futamon vett részt, már csak egy Hungarian Bajás tereprali gép hiányzott. Igen, hazánkban megengedhető az, hogy egyazon szövetség (jelen esetben az MNASZ) égisze alatt egy hétvégén három komoly, nemzetközi szintű versenyt rendezzenek külön helyszíneken! Nem értem! Nem értem, de ez egy másik történet, hiszen hazaérkeztünk...

 

Andrew