Prodrive meglepetés

... meghívtak a Prodrive-hoz, hogy vezessem a MINI WRC-t.

 

Sziasztok srácok! Kis csend volt a blogon az utóbbi napokban. Elfoglalt voltam a munkával és van egy másik nagyon jó ok is: nemrég meghívtak a Prodrive-hoz, hogy vezessem a MINI WRC-t. Szerencsére félre tudtam tenni a munkát és el tudtam repülni Banbury-be.

Hallom, hogy néhányan felteszitek a kérdést: hogy a fenébe történhet ilyen?

Nagyon egyszerű:

A blogomnak köszönhetően. Kaptam egy üzenetet egy úriembertől, aki száz százalékban megértette a történetemet. Elkezdtünk tehát beszélgetni, a következő dolog pedig, amire emlékszem, hogy kaptam egy e-mailt, amiben az állt, hogy a Prodrive meghív engem, hogy próbáljam ki a MINI WRC-t és beszélgessünk a dolgokról.

Azt mondtam: „Oké, ott leszek!”

Amikor odaértem, a köztem, lévén német vagyok és a bevonásra került BMW közötti lehetséges kapcsolat került megtárgyalásra.  A Prodrive és én is egyetértettünk, hogy érdemes lenne megpróbálni kihozni ebből valamit. Örömmel vettem a Prodrive lelkesedését.

A tesztet a Prodrive warwicki tesztpályáján tartották, ez lényegében egy átalakított régi Royal Air Force repülőtér, amin egy kis, a gokartozásra emlékeztető pályát építettek. Amikor először beszéltek nekem a tesztről, hogy murva felfüggesztéssel és murvára való gumikkal megyünk, a Prodrive megpróbálta elmagyarázni, hogy nem kell aggódnom.

Azt mondtam: „Rendben van, srácok. Szeretek raliautót gokart pályán vezetni, főleg murvagumikon.”

Itt van, hogy miért:

  

 

Pokolian csúszik tehát, és úgy vezethetsz, mint egy őrült, ezért!

A videóban hallhatsz viccelődni azzal kapcsolatban, hogy Terry, a tesztpilóta elütötte a bójákat. Nos, ez azért volt, mert amikor én vezettem, mondta nekem, hogy ne üssem el őket… mert fájdalom mindig odamenni és a helyükre tenni őket. Aztán amikor ő vezet, kitalálod?

Elüti őket!

Az első tesztautót vezettem, ami valaha készült. Tudod, ez volt a sárga a kezdetekben.

Azt mondták: „Ó, ütött-kopott. Légy szíves, ne törődj vele, a mechanikus alkatrészek jók.”

Ismét azt mondtam: „Srácok, ne aggódjatok! Nyugi!”

Aztán hallottam, hogy éppen sebességváltót cseréltek, mert elromlott, oké.

De aztán mondták: „Igen, háromezer kilométer tesztelés után romlott el. Addig hagytuk benn, amíg el nem romlott. Csodálkoztunk, mikor fog ez megtörténni. A második sebességnek egy foga törött csak le most.”

Váó, ez helyére tette a kilátásaimat. Lenyűgöző megbízhatóság az Xtrac szekvenciális sebességváltójától, figyelembe véve, hogy nincs már hidraulikus kuplung, gyújtásmegszakítás segíti csak a váltást.

A MINI vezetése után az volt az első gondolatom, hogy mennyire gyorsan történt az, hogy kényelmesen éreztem magam benne. A MINI nagyon is sofőrbarát. A lineáris motorral a gázadás kiszámítható és egyenletes. Az Öhlins murvás felfüggesztés relatíve lágy mivolta ellenére könnyű volt az autót precízen vezetni és könnyű volt a bójákat érintőre venni. Elképedtem a fékezési potenciálon és gyorsan magabiztossá váltam vele, nehéz volt nem túlzásba vinni a késői fékezést… A kemény fékezés utáni kanyarba történő bekormányzást egy kis alulkormányzás kísérte. Emiatt a kéziféket kellett használnom mindig a szűkebb kanyarokban, ami akár a harmadik fokozatot is jelentette. Ez teljesen normális egy ilyenfajta pályán murvás futóművel. A kocsi egyensúlya egészséges, az autó egy balra történő csúszásból a jobbra történő átrántásával, ahogyan felfelé váltva gyorsítottál, kellemes volt, nagyon érzékeny és agilis a felfüggesztés.

Rövid volt az élmény, de hatásos.

A felvilágosító vezetés után volt egy megbeszélésem a Prodrive-nál, ahol egyetértettünk abban az ötletben, hogy promocionális vezetéseket kell valahol rendezni, ahová néhány német újságírót kellene meghívni, hátha fel tudjuk ébreszteni egy kicsit Németországot. Nézzünk szembe vele, ez az első alkalom az Audi Quattro napjai óta, hogy egy német gyártó belép a rali világbajnokságra. Nem csak egy, hanem kettő: a VW és a BMW! Ki tudja, mi indul útjára ettől. A sportág dolgai kezdenek jó irányba mozdulni.

  

Ui: További fotókért nézd meg a MINI oldalt!

  

Antony Warmbold

 

2011. június 11.

 

Fordította: Andrew

Módosítás: (2015. február 23. hétfő, 20:28)