Időmérés és nyomonkövetés – csinálod, mert szereted ezt!

Ahogyan az SIT Sports működik a színfalak mögött

 

 

Ahogyan az SIT Sports működik a színfalak mögött


Amikor ránéz az ember a WRC+ élő térképére, hogy nyomon kövesse a rali világbajnokság versenyzőit, természetesnek veszi, hogy ott van a pont, ami mutatja az autó helyzetét. A modern időkben egy olyan valaminek vesszük azt, ami természetes, miután néhány autó nyomonkövetése nem lehet túl bonyolult, igaz? Nos, amikor ezek az autók a világ minden táján versenyeznek, a hőmérséklet pedig -20 és +40 Celsius fok között változik, a tengerszint feletti magasság két kilométer is lehet, a katonai területek felett nem szabad repülni, hegyek meredek sziklafalai vagy sivatagok vannak, olyan helyek, melyek közel helyezkednek el az északi sarkhoz… nos, el lehet tűnődni. A nyomonkövetés a rali világbajnokságon nem könnyű, nagyon sok tervezést és problémamegoldást jelent. Az SIT Sports emberei évek óta csinálják ezt, és most mesélnek arról, hogy mit is zajlik a színfalak mögött.

A régi időkben az időmérés egyszerű volt a ralisportban. A megfelelő időben rajtoltál el, a célban pedig a versenybírók rögzítették a célvonalon lévő szinkronizált óra idejét. Egy asszisztens megfogott egy darab krétát, és a táblára írta az időt. Az időmérő rögzítette a navigátor menetlevelén az időt, az egység pedig ment tovább a következő szakaszra. Eközben egy másik asszisztens a szakasz logjába írta az időt, ez a log pedig a főhadiszállás felé került riportálásra aztán, néha motorkerékpár segítségével. Ott begépelték az eredménylistába, és ennyi volt. Évtizedekkel ezelőtt történt így, most viszont, a 21. században az időmérés egy csúcstechnikájú ügy.

Öt éve már, hogy a valamikor harminc évvel ezelőtt a jelenlegi elnök és tulajdonos Cesar Barroso által alapított SIT a felelős a rali világbajnokság nyomonkövetéséért és időméréséért. Munkájuknak három fő vonala van: a nyomonkövetés, az időmérés és a rádiókommunikáció. Ez idő alatt folyamatosan tökéletesítették a rendszerüket, és még most is fejlesztik azt. Alex Rodriguez, az SIT rali menedzsere mutatja be, hogy hogyan is működik ez.

 

Nyomonkövetés

„Az SIT egyik fő feladata az, hogy nyomon kövessen minden autót, így tudhatjuk az esemény bármely pillanatában, hogy merre jár egy autó. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a versenyen magán, de a pályabejárás alatt is.

Egy privát platformon biztosítjuk a rendszert, melyhez csak a versenyirányítás, az FIA és a csapatok férnek hozzá. Mint ilyen, ez egy fontos eszköz például a versenyigazgató számára, hogy eldöntse, le kell-e állítani a versenyt, illetve hogy kell-e küldenie mentőt vagy helikoptert. Látja, hogy hol állt meg az autó, hogy a pályán van-e, és egy olyan rendszeren is dolgozunk, hogy láthassuk, a tetején áll-e az autó. Ez azonban nem működik még. Adatot is szolgálatunk, ami lehetővé teszi a WRC+ számára, hogy az ő platformjukon mutassák az összes autó tracking pozícióját. A TV közvetítésekben is látni grafikonokat, melyek nyomonkövetési adatokat használnak. Ezek az adatok mobil televíziós egységek felé kerülnek elküldésre, ahol rá vannak keverve a televíziós felvételre, melyek számára szintén készítünk grafikonokat.”

Hogyan működik technikailag?

„Az autóban van a nyomonkövető dobozunk. Ez a doboz GPS jelet küld a bázisszervernek. Két különálló rendszer van, ami ezt csinálja. Az első rendszer a GPRS mobiltelefonos rendszert használja. A mobiltelefon állomás megkapja a jelet, és továbbítja azt az irányítóközpont bázisszervere felé. A második rendszer egy légi rádióerősítő, mely a szakaszok felett repülő repülőgépen van.

A GPRS feledettség néhány országban nem jó. Németországban például sok ’árnyék’ van, ahol nincsen jel. Azt se felejtsük el, hogy jó néhány szakasz katonai területen van, például a Panzerplattén. Szörnyű lefedni az ilyen szakaszokat, mivel nem mozoghat szabadon a repülő, és elég gyakran vannak katonai hadműveletek is, melyek még nehezebbé teszik ezt. Ebben az esetben a repülőnknek alacsonyabban kell repülnie, mint 15 ezer láb, az optimális magasságunk ugyanakkor 24 ezer láb, így a repülő lefedett területe sokkal kisebb. El lehet képzelni, az a terület, amit a repülő lefed olyan, mint egy esernyő, ha alacsonyan van a repülő, kisebb az esernyő, ha viszont magasabban van a repülő, nagyobb az esernyő, éppen ezért nagyobb területet lehet lefedni. A kisebb magasságokban egy csupán húsz kilométeres területet lehet talán lefedni.

A másik továbbító rendszer rádióval működik. A nyomonkövető adat egy repülő felé kerül elküldésre (kettő van), ami bizonyos mintázatban repül a verseny területe felett. A nyomonkövetési adat aztán megismétlésre kerül, majd a repülő küldi a rali főhadiszállásán lévő szerverre. Két rendszert használunk tehát mindig, de próbáljuk most fejleszteni ezt, megpróbáljuk elérni a tökéletességet.”

 

OK vagy Nem OK?

„Amikor egy autó megáll a szakaszon, a versenyzőknek meg kell nyomniuk egy gombot. Két gomb van, az OK és a Nem OK. Az FIA kényszeríti ezt, hogy rendben vannak-e vagy sem. Amennyiben rendben vagy, egy perced van megnyomni az OK gombot, ami azt mondja a rendezőknek, ’Ne aggódjatok, jól vagyunk, ne küldjetek senkit. Az út mellett vagyunk, de rendben vagyunk’. Ha sérült az egyik versenyző, ha elfoglalja az utat az autó vagy másfajta vészhelyzet van, a pánikgombot kell használniuk. Látjuk ezt az irányítóközpontban és a verseny főhadiszállásán is természetesen. Amennyiben vészhelyzet fordul elő, a térképen lévő pont piros oktogonná válik. Az irányítóközpontban hangjelzés is van. Ritkán fordul elő, hogy mozdulatlan pontot látunk, de nem látunk vészhelyzeti jelzést. Ez akkor fordulhat elő néha, ha az autó olyan keményen ütközik, hogy a kábelek vagy az antenna tönkremegy. Egyszer történt ilyen Szardínián például, amikor Bertellinek egy nagy balesete volt. A következő versenyző megállt, megnyomta a pánikgombot, aztán a következő rádiós ponthoz ment, ahol beszámolt róla, hogy mit látott. Idővel rájössz bizonyos viselkedésekre. Amennyiben például egy autó megáll egy már álló autó közelében, tudod, hogy el van torlaszolva az út vagy valamilyen más vészhelyzet van.”

 

Pályabejárási nyomonkövetés

„Az autók versenyen történő nyomonkövetése mellett nyomon követjük őket a pályabejáráson is. Egy kis, GPS-szel ellátott berendezést szerelünk be, hogy felügyeljük a pályabejárást. Ellenőrizzük, hogy az autó nem lépte túl a rendezők által meghatározott sebességeket. Csak a szakaszon ellenőrizzük az autó sebességét; nem vagyunk rendőrség, úgyhogy nem nézzük a normál utak sebességét. Ugyanakkor ha a rendezők, egy versenybíró vagy akár a rendőrök láttak egy autót gyorshajtani a szakaszokon kívül, tudjuk biztosítani az adatot az FIA-tól érkezett formális kérés után, amire szükségük van, hogy bizonyítsák ezt. Ez történt Lengyelországban is, ahol a rendezők ilyenfajta adatot kértek, de nem adhattuk meg számukra. Általában elmondható, hogy sosem biztosítjuk az adatot az FIA kérvénye nélkül, mivel ahogyan mondtam, nem vagyunk rendőrség, és nem is akarunk az lenni. Amennyiben gyorsan hajt egy autó a szakaszon, látjuk, és a versenyirányítás is látja, aztán megfelelő akciót tudnak hozni.”

Részidők

„Részidőket is biztosítunk. A részidők virtuális jelek X méterek sorozatával. Amikor a rendszer észleli, hogy az autó nyomonkövető doboza a virtuális jelen belül van, egy időt kalkulál, figyelembe véve olyan paramétereket, mint az autó sebessége, az irány és a koordináták pozíciója. Ezek a részidők azonban nem száz százalékosan pontosak. Az FIA megpróbálja elkerülni, hogy a csapatok megküldjék a párosoknak a részidőket.”

 

Időmérés

„Nincs raliverseny időmérés nélkül. A rendszer, amit manapság használnunk, alapvetően elég egyszerű, technikailag azonban nagyon kifinomult. A rajtban és a célban fotocellák vannak. Amikor az autó átmegy ezen a cellán, egy chronoprinternek nevezett eszköz kap egy időt. Ez az idő továbbításra kerül egy műhold, aztán interneten keresztül a szerverek felé. Itt is van egy második rendszer, ami GPRS-en keresztül továbbítja a jelet egy mobiltelefon állomásra, aztán az internet segítségével a szerverekre. A hivatalos rajtidőt a chronoprinter rögzíti, és a rajtállomáson a versenyzőnek is mutatják azt. A berendezés tehát rögtön rögzíti, ha korai rajt történik.

Az így összegyűjtött adatokat a szerver dolgozza fel, és számos kimenet felé kerülnek továbbításra, mint a versenyirányítás és az irányítószoba. A honlapot is ellátjuk információval egy API használatával, ami egy olyasfajta eszköz, mely a mi adatunkat átfordítja egy olyan formátummá, amit a honlap használ. A műholdas antenna néha nem küldi a jelet a műholdra. Ez elég gyakori Finnországban. Északon van az leginkább, ahol nagyon jól kell a betájolást elvégezned, és hozzávenni azt, hogy az erdők blokkolhatják a jelet. Mexikóban a GPRS a nagyon rossz, ugyanakkor mindig találsz jelet a műholdon keresztül, még ha síkba is teszed az antennát. Észben kell tehát tartanunk a tipikus terepadottságokat mindig, mivel minden országnak megvannak a saját trükkös dolgai.”

 

Barcelona

„A versenyen lévő irányítószobánk – mely általában a szervizparkban helyezkedik el – mellett van egy csapat a barcelonai irodánkban is, ahol ellenőrzik az időmérő szoftver belső működését, a különféle csatlakozásokat és hogy van-e valahol esetleg áramszünet.

Azt is nyomon követik, hogy megfelelően működik-e minden autóban lévő egység. Körbevisszük az időmérő berendezést a világban, de Madridban készítjük fel. Miután visszaérkezik egy versenyről, teljes tisztításon esnek át az egységek, tesztelésre kerülnek, majd becsomagoljuk őket a következő versenyre.”

 

Helyszín

„A helyszínen ismét ellenőrizzük, hogy működik-e minden, és amikor megérkezünk, feltöltjük őket, elosztjuk a különböző helyi időmérő csapatok között, és szerdán adunk egy oktatást a helyi időmérőknek, mivel ők önkéntesek. Átadjuk nekik a berendezéseket becsomagolva, ami minden egységet tartalmaz, amire szükségük van attól függően, hogy az a csapat a beíróban van, a rajtban vagy másik ponton. Kapnak egy kezelési utasítást, hogy vészhelyzet esetén tudják, hogyan kell installálni és ismerjék a procedúrákat – hogyan kell konfigurálni a berendezést, a műholdas antennát, és emlékeztetjük őket, hogy töltsék fel éjjel az akkumulátorokat, amit időről időre elfelejtenek. Elmondjuk nekik a normál procedúrát is, négy vagy öt szituációnak a procedúráját egy incidens esetén, ami megtörténhet, ezeket el kell mondani nekik, máskülönben elfelejthetik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy önkéntesek ők, nem pedig szakemberek. Nem várhatunk el tőlük többet, a legtöbbjük egy pólóért és egy szendvicsért csinálja és természetesen azért az örömért, hogy találkozhat a hősével.”

 

Forrás: rally-eMag, 45. szám, 2017. május/június

 

Andrew


 

Az SIT egy tipikus hétvégéje


Ahogyan az SIT Sports működik a színfalak mögött


Alex Rodriguez a 2017-es Portugál Rally-n mutatta be, hogyan zajlik az SIT egy hétvégéje, amikor a nyomonkövető és időmérő rendszert biztosítják egy rali világbajnoki futamon. Az SIT rali menedzsere mesél:

 

Szombat

„Huszonegy emberünk van, összesen huszonkilenc azokkal, akik Barcelonából segítenek minket. A többi ember a helyszínen dolgozik számos funkcióban. A két emberből álló első csapat a versenyt megelőző héten szombaton érkezik meg. Ők elkezdik letölteni az útvonaladatokat, és megteszik az első felkészülési lépéseket.”

 

Vasárnap

„Vasárnap kilenc további ember érkezik. A legtöbbjük a szerkezetek installációjában segít, mint amilyen a műholdas tányér is. Vasárnap készítjük elő a pályabejáró eszközöket is. A francia versenyeken, mint amilyen a Monte-Carlo vagy a Korzika, a pályabejárási átvétel vasárnap van, úgyhogy ott szombaton kell ezt előkészítenünk.”

 

Hétfő

„A többi versenyen a pályabejárási átvétel hétfőn van. Ezen a napon kimegyünk megnézni az új szakaszokat is, leellenőrizni az új helyeket, stb. Mint ahogyan itt a bragai szakasz, leellenőrizzük a műholdas antenna pozícióját a többi technikai berendezéssel együtt.

A legtöbb másik versenyen általában ugyanaz ez, úgyhogy nem kell leellenőriznünk mindent. Aztán helyi SIM kártyákat kell vásárolnunk, mivel Mexikóban például egy egyperces hívás öt euróba kerül, és hiszed vagy nem, a helyi SIM kártyák megvásárlása legalább egy délelőttbe kerül Mexikóban. Aztán elmegyünk a belépőkért és az akkreditációért, mielőtt van egy eligazításunk, ahol áttekintjük, hogy mi is fog történni.”

 

Kedd

„A keddi az első napja a pályabejárásnak. Egy vagy két emberünk reggel nagyon korán technikai támogatást ad ott. A többiek elkezdik a főhadiszállás installációját, és miután ott vannak már a számítógépek és megcsinálták a felhasználói fiókokat a versenyirányítás számára, be tudnak lépni a rendszerünkbe.

Ezen a napon jönnek a csapatok a nyomonkövetési dobozokért. A gyári csapatoknak mi visszük, mivel néhányan vannak csak. A többi résztvevőnek azonban magának kell jönnie érte és beszerelni azt. A gyártók számára teljesen optimalizált ez. Nekik csak be kell tenni a nyomonkövetési dobozt az autóban lévő speciális rekeszbe, és ennyi. A többi csapat számára azonban adunk kezelési útmutatót, hogy hová és hogyan szereljék a dobozt, az antennát, stb. Adunk nekik mindent, a dobozt, az antennát és a konzolt az SOS és OK gombokkal. Elég könnyű a beszerelés, és sok autót fel van már készítve a dolgokkal, mint amilyenek a lyukak a kábelek számára az antenna felé. Ez a kedd.”

 

Szerda

„A szerda egy sűrű nap, mivel először van nekünk a gyártók gépátvétele, ahol ellenőrizni kell, hogy megfelelően működik-e minden, működik a piros zászló, stb. Mindig, minden csapatot és minden autót leellenőrzünk. Aztán installálunk mindent az FIA szobájában, egy számítógépet, egy nyomtatót, és segítünk nekik a nyomonkövető és időmérő rendszer használatában. Szerdán a rali világbajnoki gyártók eligazítása is van nekünk. Ott vagyunk ezen az eligazításon, mivel elég gyakran beszélnek ott a változásokról, az időpontokról, valamint más olyan dolgokról, amiket tudnunk kell. Az eligazításon a gyártók képviselői vannak ott, valamint más csapatoké, mint amilyen a Jipocar vagy Valeriy Gorbané. A nem prioritásosok eligazításán is jelen vagyunk. Ez még fontosabb, miután maguk szerelték be a berendezést, és nekünk le kell ellenőrizni, hogy működik-e. Van néhány emberünk, akik fizikailag leellenőriznek minden autót. Itt, Portugáliában ez 14 órától eltarthat 22-ig is. Elkészítjük a speciális berendezést Jerome Toquet, az FIA technikai delegáltja, valamint Michele Mouton, az FIA biztonsági delegáltja számára is.

Speciális berendezést kapnak őkí így rádióösszeköttetés révén a nyomonkövető rendszerrel tudják követni az autókat. A térképek fent vannak már a számítógépen, a rádióval pedig megkapják a pozíciókat, így már be lehet színezni őket, úgyhogy beszédesek a térképen. Szerdán vagy csütörtökön ellátjuk a nyomonkövetési dobozokkal a szervezők autóit, a 0-s, a 00-s, a 000-s és a kísérőautót is. Szerdán a helyi időmérők összeszedik az ő berendezéseiket, valamint adunk nekik egy oktatást is, hogy hogyan kell működtetni azt.”

 

Csütörtök

„Csütörtökön van a shakedown, és el kell készítenünk az OB egységhez a csatlakozásokat is. Ez a közvetítőkocsi, amit a televízióhoz használnak. Kábeleket és más csatlakozásokat kell installálnunk. Néha elég komplikált ez, mint ahogyan tavaly Portóban is történt, ahol a célvonal körülbelül egy kilométerre volt az OB kocsitól, és kábeleket, egymást látó antennákat, valamint WiFit kellett installálnunk. Ha nézed ezt a TV-ben, azt mondod, ’oh, ez szép’, de nagyon sok munka van mögötte.”

 

Péntek

„Pénteken, kitalálhatod, itt az ideje a versenynek, a helyén van mindenki. Az időmérő részleg kimegy a szakaszokra, a két nyomonkövetési mérnök pedig itt van egész nap. A főhadiszálláson is van egy emberünk egész nap, hogy megoldja az esetlegesen felmerülő problémákat.

Itt, Portugáliában különösen sűrű a dolog az élő TV-s szakaszokkal, mivel minden nap vannak élő szakaszok. Ez azt jelenti tehát, hogy néha össze kell pakolnod minden felszerelésedet este, aztán átmenni a következő szakaszra, installálni és ellenőrizni mindent, hogy időben készen legyen a következő közvetítésre akár ötven kilométerrel arrébb is. Aztán ha működik minden, mehetsz a hotelbe és fel kell kelned korán, hogy a következő napon jelen legyél ismét. A hotelben arra van időd, hogy lezuhanyozz, megegyél egy croissant-t, és mész is újból.”

 

Szombat, vasárnap

„A szombat és a vasárnap alapvetően ugyanaz. Vasárnap a versenyt követően összepakolunk mindent. Aztán csinálunk egy ellenőrzést, hogy visszahoztak-e mindent, ami magában foglalja az időmérő berendezést a helyi időmérőktől és a nyomonkövetési dobozokat a résztvevőktől.

Nyilvánvaló, hogy történik egy figyelmeztetés, hogy fizetniük kell, ha elrontanak vagy elvesztenek valamit, miután ezt rájuk kell, hogy terheljük majd. Az olyan esetekben, mint amilyen Wales is például, tisztítást kell végeznünk azonnal, máskülönben sokkal nagyobb lenne a szállítási költség az ötven kilónyi sár következtében.

Mi vagyunk a felelősök a rajtlistáért, a végeredményért és mindenért. Néha várni kell az eredménylistával egy, a technikai ellenőrzésen jelentkező gond miatt, néha sokat kell várnunk, hogy kiadhassuk az eredménylistát. A versenynek tehát vége van délután 2-kor, aztán várnod kell 11-ig, hogy ki tudd adni a végső eredménylistát. Ha végzel korábban, meg tudsz fogni egy sört, de ha 11 van már, ágyba akarsz kerülni csupán.”

 

Hétfő

„Hétfőn hazarepülünk. Az irodában van három emberünk, akik elvégzik a berendezés teljes ellenőrzését, aztán vannak telekommunikációs srácok, akik megkérik az engedélyeket a jövőbeli versenyekre. Repülési engedélyekért is folyamodnunk kell, úgyhogy nem csak rádiós, de repülési engedélyekről is szó van. A tengerentúli eseményekre bérelnünk is kell repülőket. Aztán vissza kell csomagolnunk mindent, hogy elutazhassanak a következő eseményre.”


„Öt évvel ezelőtt, amikor kezdtünk, az FIA nagyon rövid idő alatt döntött. Amennyiben ilyen rövid alatt kell felkészülnöd a dolgokkal, az nagyon nehéz. Természetesen végeztél már előzetes munkát, de nem is kezdhetsz tiszta lappal. Ha a következő tendernél egy másik céget választanak, ez fog történni ismét, mivel lehetetlen tudni, hogyan is lehet ezt csinálni száz százalékosan. Nem a nulláról indultunk, miután csináltuk a spanyol nemzeti bajnokságot, de a rali világbajnokság teljesen más. Ez az, amit mondtunk is másoknak. Lehet, hogy jól működik a rendszered Ausztráliában, lehet, hogy szépen működik a rendszered Németországban, de amit Németországban használsz, lehet, hogy nem működik Mexikóban, vagy a rendszer, amit Ausztráliában használsz, nem működik Finnországban. Egy olyan rendszerrel kell rendelkezned, ami tizenhárom vagy tizennégy különböző versenyen is működik szerte a világon, különféle időjárási és különféle geológiai körülmények közepette. Pluszként a megfelelő emberekkel kell rendelkezned, akik nem a pénzért vannak ebben benne. Ha pénzt akarsz, menj valahova máshova! Azért csinálod ezt, mert szereted.”

 

A tapasztalat a minden

„Az egyik dolog, amit megtapasztaltunk, hogy a fő nyomonkövető rendszerünk túlterhelt volt a kezdetekben, mivel túl sok embernek adtunk jelszót, akik aztán beléptek, és túlterhelődött a rendszer. Egy új honlapot gondoltunk ki emiatt, ahol láthatod a pontokat a térképen, ugyanakkor nem lehet más igényed, csak azt látod, amit. Ez elég sok ember számára. A rendszer elég simán működik most, és egy tableten vagy a mobiltelefonodon is meg tudod nyitni.

Vannak azonban más dolgok is, például amikor megérkeztünk Svédországba. Az első évben -10, -12 fokig ment le a hőmérséklet, és szépen működött minden. A következő évben -21, -25 volt körülbelül, és a cellák üvegei hirtelen megfagytak, úgyhogy nem olvastak a továbbiakban, és ki kellett cserélnünk valamit a cellákban, hogy megakadályozzuk, hogy megismétlődjön ez. Ugyanez volt igaz a kábelekre is: az első évben rendben működtek, a második évben viszont megfagytak, és ha rájuk léptél, eltörtek. Ahogyan említettem, Mexikóban egyszerűen leteheted az antennát a földre, de ha Svédországban csinálod ezt, öt percen belül lemerül az elem a hideg miatt, úgyhogy védened kell őket. Egy másik dolog, amit észben kell tartanod mindig, hogy az emberek jelentős része, aki itt dolgozik, önkéntes. Amit tehát profiként gondolsz, hogy nyilvánvaló a világbajnokságon, az nem annyira lehet nyilvánvaló ezek számára a lelkes önkéntesek számára.”

 

Önkéntesek

„Nem tudjuk ezt csinálni az önkéntesek nélkül, mivel az FIA nem rendelkezik a költségvetéssel. Hat emberünk van most az időméréses részlegen. Tizenkét emberrel tudnánk csinálni. De körbevinni valakit a rali világbajnoksággal elég sok pénzbe kerül, figyelembe véve a fizetést, a pótlékokat, a hoteleket és a repülőutakat. További hat emberrel ez még sokkal több pénz lenne. A Forma-1-ben könnyebb ez, ott csak egy pályád van. A ralisportban ez más azonban. Egy kicsit olyan, mintha egy nemzeti bajnokságban lennél. Többé-kevésbé ugyanaz a struktúra, úgyhogy erre optimalizál a csapatod. A rali világbajnokságon azonban hirtelen változhatnak azonban a dolgok, például egy komplikált szuperspeciállal vagy egy hirtelen útvonalváltozással. A legnagyobb problémánk ezzel, hogy ezekben az esetekben nagyon későn hozzák meg a döntéseket. Aztán szembesülünk néha olyan dolgokkal, hogy nincs a világon olyan nyomonkövető rendszer, ami felkészült lenne arra. Amit mondunk az FIA-nak, hogy standardizálniuk kellene a szuperspeciál szakaszokat, és három vagy négy típust kellene létrehozni. Aztán Finnországban azt mondanák az emberek, hogy a harjui szuperspeciál szakasz 2-es típusú, és ha valami váratlan történik, mindenki tudja, mit kell csinálni. Próbáljuk ezt kommunikálni az FIA felé. Nem csak az a feladatunk, hogy egy szolgáltatást biztosítsunk, de hogy megpróbáljuk javítani a bajnokságot magát azzal, hogy megmutatunk nekik dolgokat, amiket néha nem látnak kívülről.”


Forrás: rally-eMag, 46. szám, 2017. december


Megjegyzés: Az SIT 2013-tól 2017-ig biztosította a rali világbajnokság számára a nyomonkövető és időmérő rendszert. A spanyol céget 2018-től az ausztrál Safety Awareness Systems követi a RallySafe nevű eszközével.


Andrew

Módosítás: (2019. december 31. kedd, 09:18)