A murvakémek derítik fel az utat, ezzel segítve a versenyzőket a gyorsasági szakaszokon.

A murvakéme derítik fel az utat, ezzel segítve a versenyzőket a gyorsasági szakaszokon.

A körpályákon versenyző pilótáknak egyszerű dolguk van. Ha valaki átszáguld a kavicságyon, ami után felszórja a pályát kaviccsal, a pályabírók bemennek és söprűkkel letakarítanak minden nem a pályára való objektumot. A raliversenyzők csak álmodhatnak erről a luxusról. Az aszfaltversenyeken ott vágják le a kanyarokat, ahol csak tudják, az ideális ív sokszor a padkán keresztül vezet.

Ezek a levágások növelik a kanyarsebességet, de az eredmény az útestre került rengeteg kavics, fűcsomó és kosz. Ez különösen akkor igaz, amikor esik is az eső. Lehet, hogy a pályabejáráson szép tiszta az út, de a versenyen hirtelen saras pályával találják magukat szemben a versenyzők. A pályabírók itt pedig nem kezelik ezt a fajta helyzetet.

Azért, hogy információval láthassák el versenyzőiket a változásokról, a gyári csapatoknak lehetőségük van a rajt előtt átküldeni murvakém párosaikat a szakaszon. A felderítő legénységeket először a havas-jeges Monte-Carlo Rallye vetették be, ebből adódóan jégkémeknek is nevezik őket. Az egységek nem sokkal a rajt előtt teljesítik a szakaszt, javítanak bele párosuk itinerébe az út jelenlegi állapotának megfelelően, majd egy előre egyeztetett helyen átadják az információkat versenyzőjüknek.

Ez az ellenőrzés különösen a második kör előtt fontos, ami általában délután kerül megrendezésre. Akkora a mezőny nagyságától függően 50-80 autó is áthaladt a szakaszokon, jelentős mennyiségű szennyeződést felhordva az útra.

A felderítésre nagy tapasztalattal rendelkező személyzetet választanak ki, általában ők aktív vagy visszavonult versenyzők. A Volkswagen Motorsportnál a Deutschland Rallye-n ezt a feladatot például Simon Jean-Joseph, illetve Toni Gardemeister töltötte be Sebastien Ogier és Jari-Matti Latvala számára, mindkét egykori versenyző állt korábban gyári alkalmazásban.

Andrew

2013. október 1.

A Deutschland Rallye-n és a rali világbajnokság 2014-es idényének második felében megrendezésre kerülő aszfaltos viadalokon előtérbe kerülnek a biztonsági legénységek, közkeletűbb nevükön murvakémek.

A sasszemű murvakémeket az aszfaltos futamokon alkalmazhatják a versenyzők, feladatuk, hogy észrevegyék és felhívják a párosuk figyelmét bármilyen olyan, a pályával kapcsolatos veszélyre, ami problémát okozhat a gyorsasági szakasz teljesítése során.

Murvakémeik a top csapatoknak lehetnek, ők korábbi versenyzők, akik raliautóban szerzett nagy tapasztalattal rendelkeznek. A murvakémek a versenyzőpáros navigátorát látják el extra információkkal az itineren keresztül, de tanácsot adnak a gumiválasztásban is.

Phil Mills, a Petter Solberggel 2003-ban rali világbajnokságot nyert wales-i navigátor Elfyn Evans biztonsági legénységének egyik tagja idén. A páros másik embere Elfyn édesapja, a korábbi brit bajnok Gwyndaf.

„Nagyjából két órával az első autó előtt megyünk végig a szakaszokon, és felírunk mindent, ami problémát okozhat a legénységnek, mint például az úton lévő murva, a vízátfolyások vagy a víz. Az a feladatunk, hogy észrevegyünk mindent, ami a nem volt ott a pályabejáráson, és rajtaveszhet a páros” – magyarázza Mills. „A szakaszokon történő második áthaladás kritikusabb, mint az első, mivel a levágásoktól sár, murva és egyéb dolgok kerülnek az útra.”

A murvakémeket azért alkalmazzák a rali világbajnokságon, mert az aszfaltralikon a szezon legmagasabb sebességeit itt érik el a versenyzők. Ez pedig megnövekedett kockázattal jár. Így tehát szívesen látott és megbízható biztonsági eszközt jelentenek.

„Ha elvesztetted egyszer az aszfalton a tapadást, általában nagyon nagy baleset lesz belőle” – mondja Mills. „Amikor kisodródott az autó, nagyon ritka, hogy vissza tudod hozni. Ez az, ami miatt pilótaként és navigátorként biztosnak kell lenned abban a szakasz rajta előtt, hogy minden tökéletes.”

Mills jól ismeri az aszfaltralik kockázatait. Ő és Solberg hatalmas balesetet élt át a Deutschland Rallye-n 2004-ben a Subaru Impreza WRC-vel, mikor jó néhány hinkelsteinen, azaz a katonai utakat övező nagy terelőkövön borultak át.

„Három hinkelsteinen fordultunk át tetővel” – emlékszik vissza a brit navigátor. „Ez egy olyan baleset volt, ami a lehető legrosszabb, teljes őrültség. Petter és én is úgy véltük, hogy különösen szerencsések vagyunk, hiszen sértetlenül úsztuk meg.”

Nem kérdés, hogy a ralisportban mindig van rizikó, de a Németországban rajthoz álló párosokat megnyugtathatja a tudat, hogy biztonsági legénységük mindig odafigyel rájuk. „A murvakémek felelőssége nagyon nagy, ugyanakkor egy hálás feladat is, ha jól csinálják és minden rendben megy” – teszi hozzá Mills.

Forrás: www.wrc.com

Andrew

2014. augusztus 15.