Részletek a McKlein által kiadott, a legendás rali világbajnokról, Colin McRae-ről szóló McRae just Colin című könyvből.

 

 

1987: bemutatkozás Svédországban

Részletek a McKlein által kiadott, a legendás rali világbajnokról, Colin McRae-ről szóló McRae just Colin című könyvből.

 

Mike Broadnak jutott az a megtiszteltetés, hogy Colin McRae navigátora legyen az 1987-es Svéd Rally-n. A skótnak ez a viadal jelentette a rali világbajnoki bemutatkozást. Egy szerény képességű, 1,3 literes Vauxhall Novával álltak rajthoz, ami nagyjából 120 lóerőt teljesített.

McRae ugyanezt a kocsit használta otthon, brit földön is, ezzel keltette fel hazája autósportot irányító testületének figyelmét, miután elért néhány kimagasló eredményt. A Brit Junior Team-től és a Vauxhalltól is érkezett némi támogatás, hogy rajthoz tudjon állni az 1987-es Svéd Rally-n, ami egy szándékos lépés volt azon irányban, hogy a mélyvízben is kipróbálják tudását.

Colin ekkor még csak 18 éves volt, de a világbajnoki debütáláshoz Jim McRae állandó navigátorát, Ian Grindrodot kérték fel, mivel neki megvolt a szükséges tapasztalata. Nem alakult jól a dolog. A verseny rajtja előtt balesetbe keveredtek, Ian bordatörést szenvedett, így új navigátor után kellett nézni az utolsó pillanatban. Mike Broad lett a kiválasztott.

Az angol mitfárer így emlékszik vissza: „Ugyanabban a nyomban egy helyi Saabbal találkoztak – ami feléjük haladt. Én voltam az, akinek egy 18 éves pilótával kellett végigcsinálni egy rali világbajnoki futamot. Ez volt az első alkalma havon és jégen szöges gumikkal, az első alkalma velem, és az első alkalom, hogy itinert használt. És én sosem vettem részt a Svéd Rally-n ezt megelőzően! Szóval ne legyen nyomás…”

Broadnak sikerült az összetett harminchatodik és a kategória harmadik helyen (a 147 rajthoz állóból) célba hoznia fiatal protezsáltját annak ellenére, hogy több látogatást tettek a jól ismert hófalakban, mint amire vissza tud emlékezni.

Az egyik ilyen esett különösen megmaradt Broad emlékezetében. „Egy gyors jobbosban Colin megpillantotta édesapját és intett! A TV-ben többször is látta, hogy Ari Vatanen is így tesz, és úgy gondolhatta, a top pilótáknak ezt kell csinálniuk. Egy szemvillanás alatt a hófalban voltunk. A szakasz céljában válogatott szavakkal beszéltem neki a koncentrációról, arról, hogy ne mutogasson és hogy mindig tartsa a kezét a kormányon…”

Colin ugyanakkor tartotta a lépést a helyiekkel, akik nagyjából azóta vezettek jégen, mióta megszülettek. Ez egy olyan fejcsóváló teljesítmény volt, amiről mindenki beszélt.

„Az egyik szakaszon tíz percet töltöttünk egy hófalban” – emlékszik vissza Broad. „Amikor aztán megérkeztünk a szakasz céljába, olyan időt mondtak be, ami mindössze két perccel volt rosszabb, mint a leggyorsabb idő. Nem akartam elhinni…”

McRae sosem tudott Svédországban nyerni, 1992-ben a Subaru Legacy-val a második helyen végzett, míg a Ford Focus WRC-vel volt harmadik is. Mindazonáltal a Svéd Rally-k felejthetetlen emlékeit képezik pályafutásának.

A Svéd Rally a Colin’s Crest díjjal emlékszik meg a skót legendáról, melyet annak a versenyzőnek adnak át, aki a vargaseni gyorsasági híres ugratóján a legmesszebbre repül.

 

Andrew

 

1995: a Monte-Carlo Rallye és a Tour de Corse

 

Colin McRae-t és Derek Ringert 1995-ben koronázták világbajnokká. A navigátor a Monte-Carlo Rallye-n történt kiesésükről és a Tour de Corse-on elért ötödik helyükről mesél.

Monte-Carlo Rallye

„Amire ebből a versenyből emlékszem, az a hírhedt sisteroni szakasz, amit sötétben futottunk. Féltávnál az volt az itinerben, hogy ’jégfoltok’, a valóságban azonban tiszta jég volt az út. Leszaladtunk az útról a bokrok közé a koromfekete éjszakában. Amint megállt az autó, lenyúltam bekapcsolni a rádiót, hogy elmondjam a csapatnak, mi történt. Bekapcsoltam, és azt hallottam azonnal, hogy David Richards továbbad egy üzenetet: ’Colin kicsúszott! Menjetek vissza, segítsetek neki!’.

Erre Colin annyit mondott nekem: ’Ördög és pokol, ez gyors volt. DR direkt összeköttetésben lehet az Úrral!’.

Kiderült, csapattársunk ugyanebben a kanyarban előttünk csúszott ki és rádión tudatta, mi is balesetet szenvedtünk. Segítettünk Pierónak visszatérni az útra, ami után anélkül folytatta útját, hogy segített volna nekünk. Feladtuk a versenyt, körülbelül három órát kellett várnunk a hidegben, amíg ki nem húztak onnan.”

Tour de Corse

„A verseny végén pozíciót cseréltünk az ötödik és hatodik helyen Piero Liattival az extra bajnoki pont miatt. Piero aszfaltspecialistaként nem volt érdekelt a bajnokságban, a csapat kifejezetten azért vette igénybe szolgálatait, hogy megpróbáljon néhány pontot elcsípni a Toyota és Ford pilótái elől. Örömmel fogadtuk ezt az extra pontot ezen körülmények között, melyek teljesen mások voltak attól a csapatutasítástól, amivel az év későbbi szakaszában sújtottak minket. Katalóniában két pilóta versenyzett fej-fej mellett a bajnokság első és második helyén.”

 

Andrew

 

1997: az ausztrál győzelem

Nicky Grist, Colin McRae navigátora emlékszik vissza az 1997-es Ausztrál Rally-n aratott győzelmükre.

„Tudtam, hogy Colin gyorsabb a legtöbb pilótánál, de az ugratókhoz érve senki sem volt bevállalósabb nála. Az ausztrál pályabejárás alatt, amikor megérkeztünk a híres Bunnings komplexumhoz, Colin azt mondta: „Ezek az ugratók nagyszerűek!”

Úgy diktálta le az itinert, mint egy normál ember tenné, ami valahogy így hangzott: ’Vigyázz, jobb5 plusz a nagyugratón, bal6 ugrató, 60 bukkan…’ A probléma az volt, hogy a versenyen akkora volt a sebesség az első bukkanóra megérkezve, hogyha nem lassított le az ember, bármi megtörténhetett.

Emlékszem, mikor megérkeztünk az ugratóhoz és felszálltunk, meglepődtem, hogy minden elcsendesedett. Amikor landoltunk, alig volt idő felkészülni a második ugratóra, amire így keresztben érkeztünk. Az oldalamat az ülés szélébe vertem be a leérkezésnél. Átmentünk a vízátfolyáson, beértünk a célba, a tömeg megvadult, Colin pedig felém fordult és azt mondta: ’Tetszett, kisember?’

Próbáltam erre valami szellemeset és okosat kitalálni, amire ez sikerült: ’Milyen magasra repültünk az ugratókon? Zseniális, ez magas volt, ember! Megfájdult a fejem.’

Colintól mindig várható volt valami látványos és őrületes dolog, mivel mindig ő volt a showman, az emberek pedig emiatt szerették világszerte. Ha nézőként lett volna jelen a Bunnings-on, neki is az tetszett volna, ha valaki akkorát ugrat, mint ő.”

 

Andrew

 

2001: harc a világbajnoki címért

Colin 2001-re megújult és kész volt a csatára. A Michelin helyett Pirelli abroncsokkal szerelt Focus RS WRC 01 további fejlesztéseken esett át, készen állt a koronázásra. 2001-re az egyik módosítás az elektromos működtetésű fojtószelep, ami a jobb láb mozdulatát követően azonnali reakciót váltott ki.

Sajnos ez volt az a részegység, ami elromlott, mialatt McRae foggal-körömmel küzdött élete első Monte győzelméért. A skót Svédországban kis szívességet tett a többieknek, amikor a harmadik szakaszon becsúszott az árokba és a következő öt percet kétségbeesett ásással töltötte. Svédország egyetlen pozitívumai a körülmények voltak, melyek abszolút tökéletesnek bizonyultak a rali világbajnokság havas versenyére.

A következő fordulón, Portugáliában azonban nem is lehettek volna rosszabbak a feltételek. Nem csak heves esőzés érkezett. A heves esőzés tetejébe újabb heves esőzés érkezett. McRae gyötrelmét a magát megmakacsoló motor súlyosbította, míg két héttel később az üzemanyag szivattyú tette teljessé szenvedéseit Spanyolországban. Négy futam és Colinnak nem volt semmi eredménye. Egy árva pontja sem. Szerencséjére azonban senki sem szakadt el a világbajnoki címért folytatott csatában, az első négy futamon három különböző győztest avattak.

A következő három viadalt aztán egyazon pilóta nyerte. A szerencse jókora fordulatot vett, Colin megnyerte az egymás után következő argentin, ciprusi és görög versenyt is, amivel a semmiből holtversenyben a bajnokság listavezetőjévé lépett elő.

Mindezt rutinos vezető módjára tette. Dél-Amerikában uralta a versenyt. A rajttól fogva padlógázon ment, az első szakasztól kezdve vezetett az utolsóig, egy pillanatig sem látszott az, hogy ezt elveszíthetné.

Ciprus és az Akropolisz teljesen más felfogást igényelt, Colin azonban ráérzett a taktikára és arra, hogy a sziklák között kell egy kis tartalékot hagyni.

Megvolt a mesterhármas, a negyedik győzelem viszont elúszott a Safarin történt kormánymű hiba miatt, ugyanakkor a finnországi harmadik és új-zélandi második hely lőtávolban tartotta McRae-t. A következő két aszfalt forduló, San Remo és Korzika nem kedvezett Colinnak, nem hozott pontokat. A tempó hiánya részben az autó-gumi kombinációnak volt köszönhető, részben a francia aszfaltspecialistáknak. Olaszországban Gilles Panizzi szerezte meg a győzelmet a Peugeot-nak, míg Ajaccióban Jesus Puras zsebelte be a nagy adag pontszámot a Citroennek. A bajnokságot ez nem igazán befolyásolta, McRae és Makinen holtversenyben álltak az élen, amikor a déli félteke felé vették az irányt.

Azért, hogy elejét vegyék a szezon közben a murvás versenyeket sújtó taktikázásnak, az Ausztrál Rally-n vezették be első alkalommal, hogy a legjobb tizenöt megválaszthatja rajtpozícióját. Úgy találták, hogy Colin késett a második napra szóló választási procedúráról, így elsőként kellett futnia a pályán. A söprögetés áldozati bárányaként erős teljesítményt mutatva ötödikként végzett, ez az eredmény egyetlen pontos előnyt biztosított neki Makinennel szemben a cardiffi finálé előtt.

A Rally GB-re négy olyan pilóta érkezett, akinek volt még esélye a bajnoki címre. Colin és Tommi után két pont hátránnyal következett Richard Burns, míg Carlos eléggé lemaradva, a brithez képest hét egységgel kevesebbel állt.

Colin pillanatai voltak ezek és ő készen is állt. A St Gwynno szakaszon robbantott, magához ragadta a vezetést. De mindez nem tartott sokáig. Halálos iramban robogott, amikor a rhonddai gyorsaságin félreértett egy információt, és szörnyűnek kinéző borulást produkált a Forddal. Ő és Nicky Grist is sértetlenül úszta meg az esetet.

Autójuk és vele együtt a bajnoki remények is romokban hevertek azonban az út mellett az eset után.

 

Andrew

 

2002: ciprusi borulások

 

A 2002-es Ciprus Rally sokáig ígéretesen alakult Colin McRae számára. Aztán egy csapásra megváltozott minden, az eredmény két borulás és végül egy hatodik hely. Malcolm Wilson és Nicky Grist emlékszik vissza a futamra.

Malcolm Wilson: „Az utolsó napon vezetve zsebünkben volt a verseny, de felborult. Úgy gondoltam, ’rendben, OK, ez nem az, amit szeretnénk, de a második helyen van még mindig’, úgyhogy el tudtam fogadni ezt. Ment tovább, és ismét felborult. Nem voltam boldog.”

Nicky Grist: „Az élversenyzők tudatosan figyelik a másik autók által a kanyarokban hagyott nyomokat. Folyamatosan nézik és olvassák, hogy a többi srác merre ment. Cipruson az utolsó napon csapattársunk, Markko Martin levágott egy balkanyart, felborult, de ment tovább. Amikor Colin egy kisebb bokorban látta Markko nyomát eltűnni, azt gondolta, ’ugyanígy teszek...’ A kis bokor mögött azonban volt egy beton hídkorlát, amikor ennek nekimentünk, felborultunk mi is. Eljutottunk a szervizbe, ahol a szerelők megjavították az autót. Addig kényelmesen vezettünk, de visszacsúsztunk a második helyre ezzel. Colin azonban úgy gondolta, van még esélye a verseny megnyerésére. Klasszikus szituáció, amikor meg kellett volna elégednünk a dolgokkal és elfogadni a második helyet, de ő nem tudott így tenni.

Keményen küzdöttünk a győzelemért Marcus Grönholmmal, aki nagyon jól ment azon a napon. A következő szakaszon volt egy ötödik sebességi fokozatú kanyar, amibe Colin hatodikban rongyolt be. Esély sem volt arra, hogy meg tudjuk csinálni. Bimm-bumm, dirr-durr, felborultunk újból. Az autó a kerekein állt meg, Colin kapcsolt egy egyest, elindult, én viszont még nem voltam képben az itinerrel. Rossz irányba indultunk az úton!”

 

Andrew

 

2003: egy év a Citroennel

Navigátora, Derek Ringer és riválisainak, a Richard Burns-Robert Reid duónak másodpilótája mondja el, milyen volt Colin McRae 2003-as szezonja a Citroennél.

 

Derek Ringer:

„Nem éreztük magunkat otthon a Citroennél sohasem, mivel hatalmas változás volt ez a kultúra szempontjából. Colin olyan mérnökkel szokott dolgozni, aki elmagyarázta, hogyan állítsák be az autót ahhoz, hogy az megfeleljen a versenyző vezetési stílusának. A helyzet ehhez képest nagyban különbözött a Citroennél, azt várták, hogy a pilóta mondja el nekik, hogyan érzi az autót, a mérnökök ezután változtattak a kocsin, majd kértek a módosításokról visszajelzést. Colin szerette volna, ha jobban bevonja mérnöke, ez így ment a Subarunál és a Fordnál is, de a Citroennél nem. Bár nagyon-nagyon jó volt a Xsara, a nagyon pontos és egyenes pályaversenyzői stílusra állították be. Ez nagyban különbözött Colin természetes stílusától. Colin szeretett volna az autónak egy kicsit csúszkálósabb viselkedést, hogy könnyebben változtathasson irányt. Nehéznek bizonyult Colin számára rávenni a mérnököket arra, hogy a természetes stílusának megfelelően változtassanak az autón.”

 

Robert Reid:

„Addig nem hitte Colin, amíg meg nem tapasztalta, hogy milyen nehéz nem francia pilótaként egy francia csapatban dolgozni. Colin a Citroennél megízlelhette, hogy ez valóban kemény dolog. A Citroen mérnökei annak a célnak megfelelően alakították ki a raliautót, hogy az hatékony és eredményes legyen, ami Colintól némileg más vezetési stílust követelt meg azért, hogy működjön a dolog. Egy percig sem hiszem, hogy Colin ne tudott volna vezetési stílusában alkalmazkodni, de nem gondolnám, hogy akart. Colin mindig csúszkálva közlekedett, ami egy bizonyos időszakban működött számára, de amikor nem működött már, nem akart máshogyan vezetni. Lehetséges, hogy ez az itinerén múlott volna. Amikor nem vagy teljesen biztos abban, hogy az út merrefelé megy, akkor egy kis túlkormányozottság a legjobb dolog. Rendkívül pontos itiner szükséges ahhoz, hogy a határon, egy kis alulkormányozottsággal közelíts meg egy kanyart, mert ha egy kicsit jobban szűkül a kanyar, mint ahogyan számítasz rá, bajba kerülsz.”

 

Andrew