Az FIA-nak a rettentően drága és elektronikailag igencsak bonyolult kétliteres Kit-Car-ok háttérbe szorulását követően egy olcsóbb formula létrehozása lebegett a szeme előtt.

Az FIA-nak a rettentően drága és elektronikailag igencsak bonyolult kétliteres Kit-Car-ok háttérbe szorulását követően egy olcsóbb formula létrehozása lebegett a szeme előtt. Az elképzelés kezdetben Formula-3 néven futott, és a Kit-Car szabályok szerint épített 1,6 literes szívómotoros, elsőkerékhajtásos autókat jelentett volna.

A szövetség végül a rali világbajnokság részeként 2001-ben hozott létre új kategóriát a fiatal versenyző számára. Ennek kereteiben az ifjú talentumok a nagyokkal azonos mezőnyben, de kevésbé erős és nem utolsó sorban olcsóbb versenyautókkal szerezhettek tapasztalatokat, küzdhettek meg egymással, hívhatták fel magukra a figyelmet a WRC-s csapatoknál.

Ezzel párhuzamosan technikai szempontból is új szabályok kerültek bevezetésre, az úgynevezett Szuper 1600-as autókkal – aminek a szabályzatát kissé kapkodva hozták össze, 2000 augusztusában jelentek meg az első információk róla – lehetett a sorozatra nevezni, melyek fronthajtásos járművek, szívómotorjuk hengerűrtartalma maximum 1600 köbcentiméter. Az erőforrásra vonatkozó szabály, hogy azt egy 60 milliméteres levegőszűkítővel kellett ellátni és a motorfordulat maximum 9000 lehetett percenként. Meghatározták, hogy a versenyautót a bázist adó utcai változathoz képest mennyivel lehet kiszélesíteni (1805 milliméter lett a maximális szélesség), hogy mekkora lehet az első lökhárító levegőbelépő nyílása, hogy mekkora felniket lehet a kocsira feltenni (murván 6x15, aszfalton 7x17 coll), de a speciális egységekre, mint például a sebességváltóra is számos előírást hoztak.

Alapvető specifikációjukban ezek az autók hasonlítottak a Kit-Car-okra, de azokhoz képest jóval több korlátozásnak kellett, hogy megfeleljenek: a Szuper 1600-as gépekben nem lehetett hengerenkénti befecskendezést használni, csak központit és megtiltották a vízbefecskendező, a változtatható szelepvezérlés, a váltás közbeni gyújtásmegszakító rendszer, a kipörgésgátló, valamint az egzotikus anyagok, többek között a titán és karbon használatát. Az autó minimum súlyát üzemanyag és a versenyzők nélkül 950 kilogrammban határozták meg, a legénységgel együtt 1099 kiló volt a súlyhatár.

A cél az volt, a költségek korlátozásával technikai egyenlőségeket teremtsenek a gyártók között, éppen ezért egy 100 ezer eurós költségsapkát írtak elő ezekre a paripákra. Ezt azonban a gyártók nem tartották be. Ennyi pénzért egy átalakító csomagot kínáltak a sportrészlegek az ügyfélnek, akinek egy utcai autót is meg kellett vásárolnia, hogy legyen miből megépíteni sporteszközét. Emellett egyéb nyalánkságokat is külön kellett fizetni, majd kiderült, egy gyárilag összeszerelt versenygép akár a két-háromszorosába is belekerülhet, mint amennyit az eredeti előírás kimondott.

A szabályok az évek alatt változtak némileg, kezdetben egyszerre három szerelő dolgozhatott a junior világbajnoki futamokon az autón, majd ezt négyre módosították. 2003-tól a súlyhatárt egy tonnára vitték fel, később, az R kategóriás raliautók megjelenésével az R3-as és R2-es gépekkel is lehetett nevezni a sorozatra. A Szuper 1600-as masinák 2010-ig lehettek jelen a sorozatban, mely az első szezont és 2007-est kivéve mindig junior világbajnokságként futott.

Andrew