A Polonez gyártása 1978-ban kezdődött. Műszaki alapjait a Polski Fiat 125 adta, karosszériájának formája Olaszországban született meg még 1974-ben. A Giorgetto Giugiaro és Walter da Silva vezette stáb tervei alapján a Fiat a következő esztendőben elkészített egy prototípust, melyet a lengyel gyár rendelkezésére bocsájtott.

Az FSO a Polonezt többféle változatban homologizálta le. A régi besorolás szerint létezett gruppe 1-es változata 1500 köbcentiméteres és gruppe 2-es kétliteres motorral, a gruppe 4-es verziót viszont mindkét erőforrással elfogadtatták. Az újabb besorolás szerint az A-s és N-es változatok 1,5 literes Polski Fiat motorosak voltak, míg a B csoportos (homologizáció: 1984.04.01., B261-es számon) raligépbe a Fiat 131 kétliteres motorjait építették. Az olaszoktól átvett egység kétféleképpen kerülhetett be a Polonezbe: az egyik esetben az egykarburátoros széria motorhoz széria Fiat váltó kapcsolódott, míg a másiknál a tuningolt erőforrást Kugelfischer mechanikus befecskendezés „etetett”, a motor erejét Colotti sebességváltó váltó és ugyanilyen gyártmányú sperdiffi továbbította a kerekek felé.

A gyári versenyzők, Marian Bublewicz és Janusz Szerla leginkább a hazai, valamint a Béke és Barátság Kupa küzdelmeiben próbálták a lengyel gép hírnevét öregbíteni, ennek megfelelően a ’80-as években a Mogürt Salgó Rallye-kon is rajthoz álltak – kevés sikerrel. A Polonez más Kelet-Európai országban aratott néhány győzelmet, de világbajnoki szinten a nyugatiak egyre komolyabb fejlesztéseivel szemben nem rúghatott labdába. Legjobb eredményét rögtön a bemutatkozást követően érte el, az 1980-as portugál futamon Maciej Stawowiak a tízedik helyre kormányozta a lengyel gépet.

A hazai bajnoksában Bögös Sándor használt először Polonezt. Az Ő autójában egy széria, 2 literes, 115 lóerős Fiat motor volt széria váltóval.

Fotó: Szalai Robi

Az előző cikkben bemutatott (klikk!), Kanyik Antal által épített és hajtott kocsi 1989-ben Németh Zsolthoz került. A szimpatikus budapesti versenyző ugyan csak három rallycross versenyen vett részt az autóval, de így is számtalan élménnyel lett gazdagabb. Zsolt a következőket írta a kocsiról:

„Ez életem addigi legkomolyabb autója volt, a technika alapján igazi versenyautó. Az addigi autóimhoz képest nagyon erős volt a kocsi, az erő brutálisan érkezett, nem volt könnyű kordában tartani sáros pályán. Egy apró történet, amin nagyon sokat nevettünk: A motortér nyitva volt, a Polonezt szereltük az egyik versenyen, mikor is egy 'hozzáértő' társaság körbe állta és szakértettek. Majd ez egyik jól értesült emberként észrevette, és szóvá is tette, hogy ’nézzétek, négy dallamkürt is van benne’.

Nos, az ha nem is dallamkürt volt, azért mikor a motort beindítottuk, nagyon szép zenét tudott adni a füleknek, nem véletlenül szerette sok ember ezt az autót…”

Prototípusok a Polonezből

Andrzej Jaroszewicz, az akkori lengyel miniszterelnök, Piotr Jaroszevocz fia egy Lancia Stratos-szal versenyzett. Róla tudni kell, hogy a versenyekre általában benevezték a szervizcsapatát is, ami azt jelentette, hogy az utána következő két-három autó Polski vagy Polski Fiat kombi volt, és a szerelők csak azért indultak az alkatrészekkel megrakott autókkal, hogyha valami gond van, akkor azt meg tudják oldani rögtön. Nos, Jaroszewicz ezt a Startos-t 1977-ben egy versenyen alaposan összetörte, alkatrészt viszont nem tudtak szerezni hozzá, köszönhetően talán az akkori politikai helyzetnek is. A Startos hajtáslánca és motorja, ami tulajdonképpen egy V6-os 2,4 literes 280 lóerős Ferrari erőforrás volt, sértetlen maradt. Az FSO akkortájt készült el új modelljével, a Polonezzel, így tehát kézenfekvő volt, hogy egy ilyen karosszériába építik be a megmaradt erőforrást, amihez azért jelentős átalakításokat kellett eszközölni. A Lancia szerkezeti egységeit nem akarták módosítani, ezért azt úgy, ahogy volt, középmotoros elrendezésben teszik be a kocsi hátsó részébe, aminek padlólemezét természetesen ki kellett vágni és megfelelő csatlakozási pontokat volt szükséges kialakítani.

Lévén a Stratos nyomtávja hátul jelentős mértékben volt szélesebb a Polonez kasztninál, utóbbira extrém méretű szélesítést „faragtak”. Azért, hogy a súlyelosztást javítsák, a hűtőrendszer a kocsi elejében kapott helyet. Mivel a Stratopolonez névvel illetett kocsi nem volt homológ, azt csak rallycross versenyeken használták.

A Polonez készített egy turbós változatot is, egy háromajtós karosszériába építették be a turbófeltöltővel ellátott kétliteres Fiat motort. Ezt ugyan szerették volna, de nem tudták lehomologizálni a nemzetközi porondra, úgyhogy versenyen kívül mentek vele prototípusként, illetve a lengyel bajnokságban használták. A gyárnak ugyanis volt annyi befolyása otthon, hogy rajthoz állhattak vele és még értékelték is a kocsit.

Andrew