Get Adobe Flash player

Talján történet

 

A Rally d’Italia hat évtizedes múltra tekint vissza, vándortörténete során rendeztek tisztán aszfalt, teljesen murvás és vegyes talajú versenyeket is.

Ez a viadal azon kevesek egyike, mely az 1973-as indulása óta része a rali világbajnokságnak. A Rally d’Italia történetének legnagyobb részében Sanremo Rallye-ként volt ismert (a városnak San Remo a neve, az esemény megnevezésében azonban egybeírják), majd 2004-ben települt át Szardínia szigetére.

Ez a tradíciók, a politika, az ármánykodás és a szenzációk ralija.

Tradíciók? Nehéz lenne azt állítani, hogy a Rally d’Italia nem élt meg monumentális polémiákat. Ha valami történt a ralisportban, az először Olaszországban történt meg általában.

Az autósport az olaszoknak mindig is egy érzelmes dolog. Semmi sem történhet békésen vagy higgadtan. Amikor az 1978-as Sanremót rendezték, úgy döntöttek, azt már a huszadik eseménynek tűntetik fel, ugorva az előző évi tizenötödikről. Úgy látszik, két versenyt – melyet egy román versenyző nyert –, nem számoltak a második világháború előttről és kettőt az utánról, így ezeket a mulasztásokat pótolni kellett.

A Fiattal versenyző kelet-európai versenyző első helye a külföldiek által aratott győzelmek sorozatának volt a kezdete, nem csak Ove Andressonnak, aki fehérre fényezett Renault Alpine-nal versenyzett, hogy ne zavarja a francia csapatot. Andresson korábban kategóriagyőzelmet is aratott, pár nappal azok után, hogy bemutatták a dupla vezérműtengelyes Ford Escortot.

Politika? 1976-ban a Lancia vezetői állították, nem akarják a másik kárára favorizálni sem a svéd (Björn Waldegard), sem az olasz (Sandro Munari) versenyzőjüket. Az utolsó szakasz előtt Waldegard vezetett, de megparancsolták neki, hogy az utolsó szakaszon késve rajtoljon, egyenlő esélyt biztosítva Munarinak a győzelemre. Waldegardot ez annyira felbőszítette, hogy felülkerekedett a hendikepen, és megnyerte a versenyt, de ezt követően sosem vezetett már a csapatnak.

A politika aztán 1980-ban is szerepet játszott, amikor a Fiat gyárban sztrájkot hirdettek. A csapat a szerződtetett versenyzőit így átadta a privát Fiat alakulatoknak, és még így is megnyerte a márka a viadalt.

Röhrl a hófehér privát Fiatban az 1980-as Sanremo Rallye-n

 

Ármánykodás? Kevesen tudják csak pontosan, hogy a technikai ellenőrök miért döntöttek az 1986-os eseményen a Peugeot csapatának kizárása mellett. A verseny közben vágtak oda, a franciák autóinak nem volt esélyük, hogy a teljes távot teljesítsék. A Lancia ennek megfelelően győzött, de az FIA később törölte ezeket a pontokat, és tizenegy nappal a szezon utolsó versenyének befejezését követően a világbajnoki cím gazdát cserélt.

Ez példa nélküli álló történés volt, de a kizárások mindennapos dolgok ennek a versenynek az életében. Vic Elford 1966-ban egy Ford Lotus Cortinával nyerte meg a versenyt, de a homologizációs dokumentum egy adminisztratív tévedése miatt diszkvalifikálták aztán.

És ott vannak azok az esetek, melyben valószínű kizárást úsztak meg. 1967-ben a második helyezett Mini féltengelycsuklója az utolsó szakaszon eltörött, a kocsi úgy tudott célba érni, hogy tolták lefelé San Remóig.

Szenzációk? Michele Mouton 1981-ben aratott győzelme, amikor ő lett az első nő, aki világbajnoki raliversenyt tudott nyerni. De ott van Erik és Pat Carlsson 1964-es első és második helyezése is.

1988-ban Miki Biasiont első olaszként kiáltották ki rali világbajnokká, harmincöt év után ez volt az első olasz autós világbajnoki cím egyben. Furcsamód az Itáliában gyártott autók nem arattak olyan túl sok győzelmet Olaszország legfontosabb versenyén.

A Renault Alpine nyert azon a Sanremo Rallye-n, melyet a világbajnokságok kiírásának első évében, 1973-ban rendeztek. 1992 óta nem győzött olasz kocsi, majd többször is megesett az a csúfság, hogy talján márkával nem is neveztek a versenyre.

A Lancia legutolsó győzelme 1992-ből Andrea Aghinivel

 

A San Remo mögötti liguriai vidék talán kevesebb lehetőséget nyújtott a fotósok számára, de amikor a rali ellátogatott Toszkánába, a rómaiak által kétezer évvel ezelőtt a hegytetőkön épített utakon készült képeknek mindenképpen a galériában volt a helye. Fantasztikusak voltak azok a helyek, melyekre a verseny ellátogatott. Volterra, Siena, Gubbio – olyan települések, ahol a raliautók megálltak, hogy a régi idők épületei előtt fényképezhessék le őket.

Ha valamit nagyon is hiányolhatunk a jelen kor Rally d’Italiájából, az az olasz csapatok hiánya. Elcsépelt dolog azt hajtogatni, hogy a sportág már nem ugyanaz, mióta a Lancia a ’90-es években távozott, de ez még inkább igaz erre a versenyre.

A csapat hajszolta a sikereket, és láthatóan sikerült is dominálnia. Minden évben nagy erőket mozgósítottak, hogy október elején legyen a verseny. Ez azért volt, hogy a legutolsó homologizációk életbe lépése után rajtolhassanak el. Nem véletlen, hogy 1974-ben a legelső világbajnoki futamán október 5-én nyert először a Stratos.

Az erről a versenyről származó, olasz csapatokkal kapcsolatos történetek egy könyvet is megtöltenének. Egyszer a Fiat hét kocsit indított, de négy már az első szakaszon kiesett, kettő közülük egymással ütközött. 1980-ban az Alfa Romeo lángba borult az autópályán és porig égett.

Szardíniának a korábbi ötven év kimaradt, ők 2004-től számolják a Szardínia Rally életét. A táj itt is csodálatos, de nagyszerű hangulata volt a porto cervói rajt- és célceremóniának még a járókelők számára is.

 

Andrew