Tommi Makinennek elege volt. Többre volt érdemes, mint amit a kép mutatott, és ezt tudta. Eljött számára a döntés ideje a ralisporttal kapcsolatban.

A finn úgy gondolta, hazája világbajnoki futamán tesz egy utolsó kísérletet. Mindez 1994-ben történt. Ez volt az az esztendő, amikor a Neste Oil az 1000 Tó Rally támogatása mellett döntött.

Két évvel korábban az akkor 28 éves Makinennel szerződést kötött a Nissan Motorsports Europe, a finn a Sunny GTI-R-t vezethette az idény folyamán. A megállapodás rövid életűnek bizonyult, miután a Nissan úgy döntött, a szezon végén véget vet csúcskategóriás erőfeszítéseinek. A gyár nem fordított teljesen hátat a sportágnak, Makinen néhány, az Astra csapat Lanciájában töltött verseny után a japán márka Formula 2000-es Sunny-jával vehette részt világbajnoki és brit bajnoki futamokon 1994-ben.

„1994 tavaszán kész voltam összecsomagolni mindent” – mesélte Makinen. „A rali világbajnokságon kellett volna lennem, mutatni magamat. A lehetőségek azonban egyszerűen nem jöttek.”

Az utolsó szalmaszál a RAS Sport A csoportos Ford Escort Cosworth-jának képében mutatkozott, melyet az 1000 Tó Rally-ra bérelt volna ki a finn. Egy lövés bemutatkozni a világnak.

Az esély még kedvezőbb fordulatot vett, amikor Makinen a Ford gyári csapatánál landolt, hogy a sérült Miki Biasiont helyettesítse. Eljött a pillanat.

A Finnországban lebonyolított néhány napos teszt mellett Makinen és tapasztalt navigátora, Seppo Harjanne a Mantta Rally-n is részt vehetett, ami a világbajnoki futam egy hagyományos felkészülési állomásának számított. Ezt a fiatal pilóta megnyerte, legyőzte a gyári Toyota Celica Turbo 4WD-t vezető Juha Kankkunent is.

A játék kezdetét vette.

„A rajt előtti este hazamentem Puuppolába és befűtöttem a régi, tó melletti szaunánkat” – mesélte Makinen. „Gondolatban végigmentem a szakaszokon, miközben békésen áztattam magamat.”

A start előtti kikapcsolódás segített a finnek, hogy gondolatban belerázódjon a dologba, és két szakasz után nála is volt már a vezetés. A második szakasz, a klasszikus lankamaa-i gyorsasági megadta a verseny alaphangját. Kankunnen felborult, míg egy másik Escortban ülő Ari Vatanen nekiment egy kőnek.

A ruuhimaki szakasz egy különösen szűk részén történt megforgás miatt Makinen visszacsúszott Didier Auriol Celicája mögé, de az aggodalomra a lelazult turbócső adott inkább okot később. „Ha a gyorsaságin történik ez, sok időt vesztettünk volna, de szerencsére a szakasz után esett le, úgyhogy helyre tudtuk hozni” – árulta el Makinen.

Szombaton reggel a leustui különpróbán a legjobbnak bizonyult a fordos, amivel visszakerült az élre, és innentől kezdve az L124 PAR rendszámú Escort Cosworth kontrollálta az eseményeket, úton volt a mindenki által áhított finn győzelem felé. „Nyugodt voltam a vége felé” – mondta Makinen. „Tudtam növelni a sebességemet vagy csökkenteni azt. Nagyon jónak éreztem a dolgot.” A 7-es rajtszámú Ford végül győzött.

A diadalt egy mitsubishis szerződés követte hamarosan, majd négy újabb 1000 Tó Rally győzelem, valamint ugyancsak négy világbajnoki cím.

Andrew