Az A csoportos Mercedes 190E
A 190E történetével kapcsolatban vissza kell kanyarodni a ’70-es évek végére. A Mercedes a V8-as motorral szerelt W107-es kódjelű coupéjával, a Mercedes 450 SLC 5.0-tel részt vett a világbajnokságban. A hosszú távú versenyeken szép eredményeket ért el ez a típus, azonban nem volt igazán versenyképes Európa szűk gyorsasági szakaszain, ráadásul nehézkes automata váltóval szerelték. A Mercedes éppen ezért a 190-es sorozatra szeretett volna áttérni, emiatt megkeresték a versenysportban nagy tapasztalatokkal bíró Cosworth-ot, hogy készítsenek egy 320 lóerős motort autójukhoz. A projekt a WAA by Cosworth név alatt futott. A brit cég a 2,3 literes motorra egy új hengerfejet tervezett a Forma-1-es és a BDA (Ford Escort MK1) tapasztalatai alapján. Ezt az alumíniumból készült egységet két felülfekvő vezérműtengellyel és 16 szeleppel látták el.
Az Audi azonban ebben az időszakban rukkolt elő az összkerékhajtással és a turbófeltöltéses motorral, így a 2,3 literes 16 szelepes szívómotor máris versenyképtelennek tűnt. A stuttgartiak mindenképpen részt kívántak venni a motorsportban, és miután rendelkezésükre állt egy kész erőforrás, a Német Túraautó Bajnokságot, azaz a DTM-et célozták meg. Ez azzal járt, hogy sorozatgyártásba kellett küldeniük a típust, lévén a túraautó bajnokság utcai modellek hadszínteréül szolgál. A motor teljesítményét visszavették, és a 190E 2,3-16 a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be a 1983 szeptemberében. A típus aztán számtalan sikert könyvelhetett éppúgy a pályaautózásban, mint a megbízhatósági teszteken.
A szurkolók legnagyobb örömére néhány privát versenyző látott fantáziát a W201-es kóddal ellátott autóban, hogy raliversenyeken próbálja ki azt. Harald Demuth és Peter Holub a német pályákon és a szomszédos országokban mutattak be autóikkal látványos erőcsúsztatásokat, de Demuthnak számtalan motorhiba is osztályrészéül jutott. A világbajnokságon Bernard Darniche és Dany Snobeck vetették be a 190E 2,3-16-ot, de nem jártak sok sikerrel. Darniche már az első szakaszon temérdek időt vesztett, mert a Monte-Carlo Rallye havas emelkedőin a nézőknek kellett feltolni az ezekre a körülményekre nem igazán alkalmas hátsókerekes gépet. A nyolcadik gyorsaságin aztán motorhiba miatt fel is kellett adnia az egykoron a Lancia Stratosszal szebb napokat látott franciának. Ekkor Snobeck sem volt már versenyben egy balesetből kifolyólag. Darniche-nak volt még egy próbálkozása, de Korzika szigetén már az első szakaszon összetörte Mercedesét.
A kétkerékhajtású autók között az Opel Kadett GSI-k, Volkswagen Golf GTI-k és a különféle Peugeot típusok ellen a papírforma szerint fel kellett vennie a versenyt a Mercinek, hiszen 4 hengeres, 16 szelepes, 220 lóerős motorja kicsit nagyobb teljesítményre volt képes, mint az ellenfelek maximum 2 literes erőforrásai. A hosszú, majd’ 4,5 méter hosszú karosszéria, a több mint egy mázsás többletsúly és a murvás versenyeken előnytelen hátsókerékhajtás azonban nem vonzotta a versenyzőket, így a rali világában megmaradt a Mercedes kuriózumnak.
Műszaki adatok
Homlogizáció: 1985.05.01. (A5269)
Motor: elöl hosszában elhelyezett 2,3 literes, soros, 4 hengeres szívómotor, 16 szelepes DOHC vezérlés, benzinbefecskendezés
Hengerek száma: 4
Szelepek száma: 16
Furat: 95,5 mm
Löket: 80,3 mm
Hengerűrtartalom: 2299 ccm
Kompresszióarány: 10,5:1
Teljesítmény: 220 LE
Erőátvitel: hátsókerékhajtás, 5 fokozatú sebességváltó, korlátozott zárású differenciálmű
Felfüggesztés:
Elöl: McPherson
Hátul: többlengőkaros
Fékek:
Elöl: belső hűtésű féktárcsák, átmérő: 284 mm
Hátul: tömör féktárcsák, átmérő: 258 mm
Kerekek: 15 collos felnik
Méretek:
Hossz: 4430 mm
Szélesség: 1706 mm
Magasság: 1361 mm
Tengelytáv: 2665 mm
Súly: 1130 kg
Andrew