Get Adobe Flash player

A Brit Rally története

A Brit Rally több mint nyolcvan évvel ezelőtt teljesen más formában indult útjára.

A második világháború előtt nyolc versenyt rendeztek, melyek formátuma a Monte-Carlo Rallye-hoz hasonlított, Nagy-Britannia különböző pontjairól vezetett az útvonal egy gyülekezési helyre. Kuriózumnak számított 1932, amikor a verseny egy lassúsági teszten dőlt el, ahol a győztes autót a versenypilóta privát sofőrje vezette.

Ezekben az időkben vezetői tesztek, szlalomok szerepeltek a programban, a különböző géposztályokban pedig nagy súllyal bírt a motor teljesítménye.

A verseny 1951-ben újult meg, 1952-ben tartottak először sebességteszteket, de a hangsúly még mindig a hosszútávú próbákon volt. 1954-ben rendeztek elsőként éjszakai időméréses szakaszokat közutakon. 1960 hozta az első igazi gyorsasági szakaszokat, de ilyenen kezdetben csak Skóciában futottak a versenyzők. Ebben az évben ünnepelhetett először külföldi győztes külföldi márkában, Erik Carlsson nyert Saab-jával.

Az esemény karaktere innentől kezdve teljesen átalakult. 1961 volt az az esztendő, amikor lezáratlan közutakon utoljára rendeztek éjszakai navigációs szakaszokat, az útvonal ugyanakkor még mindig érintette Nagy-Britannia nagy részét. A ’60-as évek közepétől egészen 1985-ig változatlan, de hallatlanul népszerű volt ez a formátum.

Nem kétség, a nézők számára is hatalmas izgalmakat tartogatott az, hogy a versenyzők nem járhatták be a pályákat. A rajthoz állók képességeit igazán próbára tette a rögtönzés. Az itiner hiányán kívül ugyancsak hatalmas kihívás volt a legyőzendő távolság. Az 1976-os RAC Rally 76 gyorsasági szakaszt foglalt magába (hatot végül töröltek) 504 kilométer hosszban, a verseny teljes távja pedig 3248 kilométer volt. A navigátorok több mint ötven területrendezési térképpel vágtak neki az eseménynek, hogy megpróbálják segíteni pilótájuk haladását. Az évek során nem sokat változott a versenyek hossza, csak 1987-ben, mikor az FIA korlátozta a versenytávot és meghatározta a maximális időt.

1986-tól nem rendeznek egész éjszakás versenyeket, a következő évtől pedig bevezették a pályabejárást. ’97-ben lokalizálták a versenyt, a gyorsasági szakaszokat innentől kezdve Anglia középső részén és Wales-ben alakítják ki.

Az esemény más szempontból is többször változott, 1974-től ’92-ig Lombard RAC Rally, ’93-tól 2002-ig Network Q Rally a megnevezése. Az utolsó alkalom 1997 volt, amikor RAC Rally-nak is hívták, azóta Rally of Great Britain-ként tartjuk számon. 2003-ban volt először Wales Rally GB, de az esemény központjának már 2000-től Wales biztosít helyet.

Meghökkentően nagy volt a verseny népszerűsége, főként a kezdeti időszakban. 1934-ben 384 egység állt rajthoz. A RAC Rally az egyik alapító eseménye az 1953-ban kiírt Európa-bajnokságnak és a húsz évvel később útjára induló világbajnokságnak is.

Több különleges esemény is akadt a verseny történetében, ezek közül hármat mindenképpen ki kell emelni. Az 1959-ben megrendezett futamon különösen sok hó esett, a német Wolfgang Levy (a képen), könnyedén nyerte volna a versenyt, ha nem jön közbe semmi váratlan. A braemari időellenőrzőhöz azonban jókora késéssel érkezett, mivel a skót felvidéken a hó eltorlaszolta az utakat. Levy akkora büntetést kapott emiatt, hogy nem maradt esélye a győzelemre. Hetekkel később az Auto Union, Levy csapata végül azért vonta vissza a hivatalosan benyújtott óvást, mert más okok miatt az Európa-bajnoki címre nem maradt esélyük.

A gyártók részére kiírt nemzetközi bajnokság – ami a márkavilágbajnokság elődjének tekinthető – első, 1970-es szezonja akkor dőlt el, amikor Jean-Luc Therier a Renault Alpine törött féltengelye miatt az utolsó szakaszon (szám szerint a nyolcvankettediken) feladni kényszerült a versenyt. Akkora volt a sár, olyan nehezek voltak a körülmények, hogy a szervezők végül törölték ezt a gyorsaságit, de a bajnoki cím a francia csapat helyett hirtelen a Porschénél landolt.

Carlos Sainz Toyotája 1998-ban az utolsó szakasz céljához közel kapitulált, aminek eredményeként a gyártói világbajnoki címet a rivális Mitsubishi, az egyéni koronát pedig az addig már a kiesettek listáját gyarapító Tommi Makinen nyerte El Matador helyett.

 

Andrew