A Turini-hágó kiesési statisztikái nagyon jó igazolást adnak arra, miért is fontos a havas, jeges utakon a megfelelő gumi használata. A legnagyobb probléma ugyanakkor az, hogy nem létezik olyan abroncs, ami minden pillanatban ideális lenne. A Monte-Carlo Rallye-n a gyorsasági szakaszok többsége száraz úton rajtol, és ahogyan a versenyautók kapaszkodnak felfelé, úgy válik az út jegessé, havassá.

A legendás Lancia Martini csapat ezen feltételek miatt döntött amellett a ’80-as években, hogy a Forma-1-es pit stop-hoz hasonlóan kerékcserét hajt végre a gyorsaságin, átváltva az aszfaltgumikról a havas részeken alkalmasabb szöges abroncsokra vagy ha szükséges, fordítva teszi ugyanezt.

A torinóiak ezt a praktikát az 1983-as Monte-Carlo Rallye-n alkalmazták először amiatt, hogy kétkerékhajtású 037-esük fel tudja venni a versenyt a négykerékhajtású Audi Quattrókkal szemben.

A csere egy percet vett igénybe, ami elég soknak tűnhet, de a körülményekből adódóan mégiscsak érdemes volt megcsinálni. A Lancia csapat vezetőjének, Cesare Fioriónak dédelgetett taktikája abszolút új dolog volt, ami szalagcímeket is eredményezett. A Lancia tehát kreatív eszközöket alkalmazott azért, hogy legújabb ralisport programját sikerre vigye.

Az alakulat első alkalommal a Pinet és Uriage les Bains közötti szakaszon próbálta ki a trükköt, ahol az első négy kilométer nagyon jeges volt. Ide a Pirelli a szögekkel ellátott kemény oldalfalú, lágy mintázatú gumikat biztosította, ezek meg tudtak birkózni a jeges körülményekkel. A szerelők ezt követően intermédia abroncsokat raktak a kocsira, melyek a szárazabb körülmények között tapadtak jól. A leggyorsabb kerékcserét Markku Alén autóján hajtották végre, ez 49 másodpercet vett igénybe, a finn versenyző az ötödik legjobb idővel teljesítette a szakaszt.

Walter Röhrl, akinél kicsit rosszabbul ment a dolog, a következőket mondta el: „Először nagy értekezés volt, de meg kellett csinálnunk. A szöges gumik nélkül nem jutottunk volna fel a hegyre. Én mentem elsőnek, és borzasztó volt a szakaszon ülni úgy egy percet, hogy nem csinálok semmit. Ugyanakkor fantasztikus volt a légkör a nézők és az újságírók miatt, olyan volt, mint egy boxutcában!”

Az 1983-as Monte végén Röhrl és Alén szerezte meg a dobogó első két helyét köszönhetően nagyszerű vezetői teljesítményüknek és a pit stopoknak, az Audi Quattrójával harmadik helyen célba érkező Stig Blomqvist is öt percet kapott tőlük.

A verseny közbeni pit stop nem csak egyszeri dolog volt a Lanciánál, az 1985-ös monte-carlói versenyen így cserélték ki a kerekeket Henri Toivonen autóján az egyik gyorsaságin:

Andrew