A Charlevoix Rally-n Quebec-ben egy költséges hibát követtünk el. Mi történt pontosan?

 

Itt van:

Egy tipp, sose használt olyan gumikat, mint ezek…

…és szedd ki a szögeket, mert ki kell szedni…

…és várd, hogy a gumi dolgozzon a havon és a jégen…

…mert nem fog…

 

Nagyjából 2002 októberében történt, hogy elutaztunk Quebec-be, hogy a Corolla WRC-vel részt vegyünk a Charlevoix Rally-n. A szervezők vonzó feltételekkel hívtak meg minket. Az információink szerint a murvás szakaszok egyenletesek, gyorsak voltak. Különféle beszélgetések zajlottak arról, hogy milyen gumikat vigyünk. A fő aggályunk az volt, hogy október egy trükkös hónap Quebec-ben. Eshet a hó. A szabályok egy dolgot tisztán kimondtak: a szögek tiltottak.

Oké.

Összecsomagoltunk néhány murvagumit (főként 7-es és 8-as keverékű Michelineket), de a kérdés megmaradt a havat illetően. Nem tudtuk, hogy a szög nélküli versenygumikat használhatjuk-e murván és havon. Eldöntöttük, hogy improvizálunk. Beszéltünk egy barátunkkal, aki a Michelin versenyrészlegénél dolgozott. Ellátott minket egy adag „Svéd Rally típusú gumival” (hasonlóakkal, mint amik a legfelső képen vannak). Egyesével szedtük ki a szögeket, hogy megpróbáljuk.

Elérkezett a verseny, és íme: hó.

 

Ez az, ami várt ránk:

 

Mivel sosem vezettem ezeken a szög nélküli gumikon, eldöntöttük, hogy kimegyünk a Corollával egy körre egy véletlenszerűen kiválasztott erdei útra. A friss és egybefüggő fehér lepel tárt karokkal várt minket, de ó, én édes… nem volt értelme ezeken a gumikon menni. Az ítélet az volt, hogy ezeknek a „Svéd Rallys” abroncsoknak a rendkívül kemény gumiösszetételét azért készítették, hogy a szöget a helyén tartsa.

És?

A szögeknek egyenesen KELL maradniuk, hogy működhessenek. Kemény „támadás” során a gumival együtt felmelegszenek és elkezdenek mozogni. A kemény gumi az egyetlen opció ennek lehető legjobb megakadályozására. Saját kárunkon tanultuk meg, hogy amikor a szög kipotyogott, elfelejtheted, nem fog működni, nem úgy, mint a „Monte-Carlo Rallye” gumik például.

Egy nappal a rajt előtt az volt a feladatunk, hogy abroncsokat találjunk… bármilyen abroncsot, bármit, csak ne olyat, amink van. A standard „Bridgestone Blizzak” gumi lett egy opció, ahogyan a határidő közeledett.

Találkoztunk egy Franck Sprongl nevű kedves fickóval, aki elég szívélyes volt ahhoz, hogy eladjon egy szettet a saját gumijai közül… ami elég furcsa dolog volt, sosem láttam ilyet korábban. Úgy nézett ki, mint egy „Blizzak” gumi, aminek néhány mintablokkját kivágták a tapadás segítése érdekében. Mondanom sem kell, hálás voltam, de nyugodt nem, mert amennyire kedves volt, a gumijai annyira voltak lágyak és vékony oldalfalúak. Ez azt jelentette, hogy a Corolla versenyfutóműve a motor 300+-os lóerejével igencsak képes volt arra, hogy krumplipürét csináljon ezekből az abroncsokból, miközben a murva és hó keverékén fut az autó.

Nekiindultunk, nem volt választás.

Első szakasz: vágjunk bele! A rajtnál murva. Lazára kellett vennem a murván, hogy kitartsanak gumik. A gyorsasági hosszú volt, a murva végül hóra váltott, a hó még több hóra, valamint hókására és… Rendkívül nehéz volt vezetni, mivel a tapadás a „jóról” egy szemvillantás alatt változott „sz**ra”. Hirtelen valamilyen kék Hyundai elejét láttam a tükreimben. Egy John Buffum nevű úriember utolért engem és megelőzött. Egy dologra gondoltam és csak egyre:

Mi a f***.

Mondanom sem kell, Ahogyan tehettem, megkukucskáltam a gumijait és kitalálod mit láttam? Egy „Monte-Carlo” típusú Michelin full hógumit!!! Ismered azt a full hó mintázatú mintázatot, amit itt Európában a havas ASZFALTutakon használunk. Valahogy így nézett ki:

(*) (**)

 

Megdöbbentem, ő ugyanakkor nem. Az Észak-Amerikában a szögek nélküli versenyzésben szerzett éves tapasztalatokból tudta, hogy a „Monte-Carlo full havasok” működnek azok között a körülmények között. Mint választás, mi kizártuk őket, mivel attól tartottunk, hogy az oldalai nem állnak ellen a murvának. Kézzel fogható volt, hogy igen, kérdezd meg Johnt.

A full havas tökéletes volt azokra a havas/hókásás/murvás körülményekre. Szűk volt, hogy utat vágjon a hókásában. A lágy gumi a jeges/letaposott hóra volt jó. A nyitott mintázat a murvára. Megerősített oldalfalakkal igazították a versenyautókhoz.

Második, harmadik szakasz: truty, truty, truty…

A negyedik szakasz még inkább ilyen volt. Tiszta murva, Finnország stílusú. Azt hiszem, még egy tavat is láttam.

Franck Sprongl Úr gumijai jól dolgoztak és az eredmény olyan volt, mint amit az egyik szerelőnk mondani szokott: „Gyors, mint a pokol”. Az első szakaszos fiaskó miatt annyira mérges voltam, hogy az érzelmi oldalam átvette a szerepet. Az akció közepette sikerült néhány nagyon kemény landolást végrehajtani (a tűzzel játszol Franck gumijain, Antony?)… túlcsúszni egy saras fékponton, elvesztve tizenöt másodpercet annál a megpróbáltatásnál… aztán átrepülni a, igen, kitalálod: repülő célon, hogy azután lássam, a rendezők túl közel tették a szakasz beírójának asztalát a célhoz. Csaknem túlcsúsztam a beíró asztalán is, miután majdnem beleütköztem. (Egy baráti szerkesztői megjegyzés a szakaszok sportbíróihoz: hagyjatok helyet a repülő cél után, főleg ha az egy beláthatatlan bukkanó után van, amit az autók hatodik padlón, keresztben teljesítenek. Kérdezzétek meg a navigátoromat, Gemmát, emlékezni fog erre.)

Negyedik szakasz: legyőztük a második srácot....nem vagyok benne már biztos, de JÓ NÉHÁNY másodperc volt. Egyértelmű, a murva nem volt probléma. Sajnos mindegyik másik szakaszon volt hó.

 

Hogy a hosszú sztorit röviden befejezzem, nem értünk célba azon a versenyen, mert egy kettős defekt miatt kiálltunk kicsit később, délután. A lágy oldalfalak nem bírták az igénybevételt, és kifogytunk a szerencséből, amikor keresztülmentünk egy kis kövön. Egy olyanon, amin egy normál versenygumi átgázolt volna.

Eltekintve minden feszültségtől és örömtől, rá szeretnék mutatni a quebec-i szakaszokra, melyek pazarok voltak. A világ minden erdei és hegyi útját figyelembe véve, amiken mentem, a quebec-iek magasan helyezkednek el a listámon.

 

*A BFGoodrich egy, a Michelin tulajdonában álló márka

** Nem találtam egy pontos képet sem a gumiról, de ez a C11-es fotó nagyon közel áll hozzá

 

Antony Warmbold

2012. szeptember 1.

 

Fordította: Andrew