A Mini a ’60-as években szokatlan kialakításával nem csak az utca embereinek körében aratott osztatlan sikert, hanem a ralisportban is. Az Alec Issigonis által tervezett és John Cooper által tuningolt kisautó számtalan kategória- és abszolút győzelmet aratott, sikereinek csúcsát egyértelműen a három Monte-Carlo Rallye győzelem jelenti.

A MINI név (az új korszakában immár csupa nagybetűvel) 2001-ben tért vissza az autós világba, miután a márka a BMW tulajdonába került, hogy tíz évvel később ismét hódító útra induljon a raliversenyek gyorsasági szakaszain is. No, de ez utóbbi eseményt érdekes történések előzték meg.

A történetet a Subarunál és a rali világbajnokságon az Impreza WRC-ket versenyeztető Prodrive-nál kell kezdeni. A japán márka a gazdasági világválságra hivatkozva a 2008-as szezon végén váratlanul bejelentette, azonnali hatállyal kiszáll a ralizás csúcskategóriájából. Nagy csapás volt ez mind a rajongók, mind a gyár partnere, a Subaru raliautókat építő és versenyeztető brit székhelyű Prodrive számára is. David Richards csapata azonban nem esett kétségbe, más, futó projektjei mellett egy új feladatba vágta fejszéjét: az FIA által kiadott, 2011-es technikai szabályoknak megfelelő raliautó fejlesztésébe kezdett cége. Az érdekessége az ennek a dolognak, hogy egy teljesen új megközelítést alkalmaztak. Mivel maga az alaptípus nem volt még meg, amiből kiindulva készítették volna új WRC-jüket, egy „ideális” raliautó fejlesztésébe fogtak, azaz kompromisszumok nélkül tervezhették meg a különböző részegységeket. A fókusz így kimondottan a ralisport adta kihívásokra és a teljesítményre helyeződhetett. Ezt követően kezdték el keresni az ezekhez az egységekhez passzoló autót. A különböző márkák több mint tíz típusa került látótérbe, végül egy olyan kocsira esett a választás, mely a kezdetekben nem volt rajta a listán, hiszen a kérdéses modell akkor még fejlesztés alatt állt. Ez pedig nem volt más, mint a 2010-es Genfi Motor Show-n bemutatott MINI Countryman, az autógyár legújabb modellje.

2010. július 27-én jelentették be, hogy a MINI 2011-től részt vesz a rali világbajnokságon, Countryman WRC-jüket a Prodrive készíti fel. Kinyilvánították, hogy a debütálásra a 2011-es Szardínia Rally-n kerül majd sor, hogy a 2012-es évtől teljes szezont fusson a csapat.

A MINI Countryman WRC bemutatójára ősszel, a Párizsi Motor Show-n került sor. Az autóba a BMW által fejlesztett, 1,6 literes, direkt befecskendezéses turbófeltöltéses erőforrást építették, az erőátvitelről hatfokozatú szekvenciális váltó és passzív hajtás gondoskodott. Az eseményen jelentették be azt is, hogy az IRC sorozatot előző évben megnyerő Kris Meeke fogja vezetni az egyik MINI-t. Az év vége felé kiderült, hogy a Citroennel több szezont lehúzó és éppen ezért nagy tapasztalatokkal bíró, de még mindig fiatal Dani Sordo kapja meg a Prodrive másik autóját. Az alapos teszteket követően a kocsi homologizációjára 2011 márciusában került sor. Az S2000-es változatból, mely a WRC-től a hátsó szárnyban és a kisebb, 30 milliméteres turbószűkítőben különbözött, rögtön értékesítésre került egy darab, azt az olasz Grifone istálló vette meg. A világbajnoki bemutatkozás is ezzel a változattal történt, de a Daniel Oliveira által vezetett kocsi Portugáliában kiesett, Jordániában pedig csupán a 19. helyen ért célba.

A John Cooper Works néven az olasz versenyen debütáló WRC Szardínia szigetén kisebb meglepetést okozott, hiszen Kris Meeke a második gyorsasági szakaszon futott vele egy harmadik időt. A kocsi és a pilóta együttes potenciáljára azonban nem derülhetett fény a továbbiakban, hiszen a következő szakaszon a MINI beragadt gázpedálja miatt az brit versenyző lecsúszott az útról, és nem folytathatta a versenyt. Sordo ugyanakkor egyenletes teljesítményt nyújtva a hatodik helyre hozta be az újoncot. A spanyol versenyző a futam elején egy másodpercen belül volt kilométerenként az aktuális szakaszgyőztestől, ami egy új autótól elismerésre méltó teljesítmény. A Prodrive kihagyta a soron következő két viadalt, hogy energiáját az évad második felének eseményeire összpontosítsa, miközben a privát versenyzők, Oliveira és Armindo Arajuo nem értek el számottevő eredményeket az Akropolisz Rally-n és Argentínában. Finnországban a MINI minden eddiginél népesebb különítménnyel, hat autóval képviselte magát. Meglepetésre egyik privát versenyzőjük, Matti Rantanen kezdett a legjobban, de a finn fiúnak addig tartott az öröme, amíg alaposan össze nem törte a bajor-angol versenygépet. Sordo a tőle megszokott magabiztos autózást bemutatva haladt a hetedik helyen, nem sokkal követte őt Meeke, amikor az utolsó napon a Prodrive mindkét autójának motorja elkezdett túlmelegedni. Az ok prózai volt, a sima felületű finn pályákra leültetett MINI-k első lökhárítója leért a levágásokban, és a felvert kosz beterítette a hűtőt, ami miatt az vesztett a hatásfokából. A két versenyző lassacskán visszaesett az összetett értékelésben, majd kiállni kényszerültek. A Prodrive újabb fejleszteni való dologgal szembesült, de ezen a problémán is látszott, könnyedén orvosolható. A csapat következő fellépéseire aszfalton került sor. Spanyol versenyzőjük – aszfaltspecialista hírnevének megfelelően – Németországban egy harmadik, a francia viadalon pedig végig harcban állva a győzelemért, arról csupán 6,3 másodperccel lemaradva egy második hellyel igazolta, az autó a fejlesztési stádium korai szakaszában is igazán ütőképes már a kemény felületen.

Spanyolország vegyes talajú versenye nem hozott hasonló eredményeket, az első napi murvás szakaszok nagy pora hatalmas hátrányt jelentett a hátrébb rajtoló versenyzőknek. Az évadzáró brit futamon újra megcsillant a dobogós helyezés lehetősége, ezúttal Meeke előtt. A hazai pályán azonban a MINI legendás, 52-es rajtszámát (Sordo egy másik ilyennel, a 37-essel futott) viselő pilóta autójának motortartó bakja eltörött, így több gyorsaságit is bizonytalanul működő sebességváltóval volt kénytelen abszolválni. A végén mégiscsak odakeveredett az elejébe, de nem bírta a feszültséget, és az utolsó gyorsaságin elkövetett apró hibájának köszönhetően lemaradt a dobogóról.

A Prodrive a tizenháromból hat futamon indította autóit 2011-ben, de Sordo így is a nyolcadik helyen végzett az egyéni értékelésben. A felkészülési időszaknak szánt csonka szezonban a MINI JCW WRC tehát megmutatta, a következő években akár a világbajnoki címekért is harcba szállhat. A versenyzők elmondták, az autó felépítése, stabilitása kiváló, viszont a motort nem érzik elég erősnek.

A feladat tehát adott volt a Prodrive-nál, de sajnos nem csak a műszaki dolgokkal kellett Richards-éknak foglalkozni. A várva várt szponzorszerződések nem jöttek össze, a BMW pedig elhatárolódott attól, hogy anyagilag segítse a csapatot, hiszen a bajoroknak a túraautózás, a DTM 2012-es meghódítása volt a fő cél ebben az időszakban. Karácsony környékén már olyan rémhírek is napvilágot láttak, hogy az alakulat nem is tud nevezni a következő évi világbajnokságra. Szerencsére nem így lett, az FIA kedvezményeinek köszönhetően felkerült a nevezett csapatok listájára a MINI WRC Team. Ezzel együtt nyilvánvalóvá vált, hogy Sordo szereplése ugyan biztosított, a másik autóba viszont futamonként fogja valaki „bevásárolni” magát. Kris Meeke pályafutásának jövője bizonytalanná vált. A versenynaptárba visszatérő Monte-Carlo Rallye változó körülményei között nem volt meglepő Sordo második helye az idénynyitón, míg Pierre Campana a Francia Autósport Szövetség támogatásával a hetedik pozícióban végzett. Sajnos azonban kérdésessé vált a folytatás, már a verseny előtt olyan pletykák keringtek, hogy a feszültségek miatt szakít a BMW és a Prodrive. A svéd versenyt megelőzően aztán egy érdekesnek is mondható, de inkább furcsának nevezhető döntés született: a Prodrive felel továbbra is a fejlesztésekért, de a gyári státuszt a Motorsport Italia kapta meg. A Nemzetközi Automobil Szövetség azért engedélyezte ezt, mert nem akart elveszíteni egy újabb gyártót. A MINI jövőjének tisztázását látva az FIA egészen 2018-ig jóváhagyta a John Cooper Works homologizációját is, de egy nagy kérdést vetett fel a szituáció: kinek milyen érdeke, milyen motivációja lesz a sikeres folytatáshoz?

Mindenesetre mindkét csapat tiszteletét tette a svéd világbajnoki futamon, azonban míg a gyáriak, Paulo Nobre és Armindo Araujo csak bóklásztak a havas, jeges pályákon, Sordo és újdonsült csapattársa, Patrik Sandell folyamatosan a legjobb tízben autózott. A spanyol kisebb meglepetésre tartotta az élboly tempóját, az ötödik helyről talán esélye is lett volna előrébb lépni, de egy kis hibáért nagy árat fizetett. Kicsit lecsúsztak az útról, ami után a hűtőnyílás eltömődött hóval. A páros nem állt meg a szakaszon ezt kitisztítani, amivel megfőzte a motor, a következő napi újrarajtolásra sem volt lehetőség. A gyári státusz elvesztését követően Prodrive WRC Team néven tovább tevékenykedő angol csapat Mexikóba nem vitte el autóit.

A John Cooper Works WRC első esztendejének története meglehetősen érdekesen alakult. Március elején sor került az autó újabb változatának homologizációjára, a Prodrive több mint száz módosítást hajtott végre az autón. A MINI tömege tíz kilogrammal csökkent, az első lökhárítót a CFD technológia segítségével módosították, változott a hátsó szárny, könnyebb lítium-ion akkumulátor váltotta az addigi ólomakksit, az Öhlins-szel karöltve foglalkoztak a futóművel is. A motorteljesítmény három százalékkal javult a kedvezőbb levegő beáramlásnak, a jobb hűtésnek, az áttervezett turbószűkítőnek, az elektromos hajtású vízpumpának és az új motorvezérlő programnak köszönhetően.

A 01B jelű modell Portugáliában mutatkozott be. A futam részeredményei bizakodással tölthették el a csapatot, Sordo több szakaszgyőzelmet is aratott. A képet ugyanakkor árnyalta, hogy az ítéletidőben kulcsfontosságú volt a spanyol kedvező rajtpozíciója, amibe a rövidke első napon történt műszaki hiba miatt került, amikor egy filléres elektromos csatlakozó megadta magát. Sordo ezt követően négy futamon indult a MINI-vel az idény során, de még az aszfaltos versenyeken sem sikerült villantania.

A gyári csapat, a versenyek többségén továbbra is a 01A változatot használó Motorsport Italia év közben botrányos körülmények között menesztette Araujót. A portugált Chris Atkinson váltotta. A világbajnokságra visszatérő ausztrál versenyző Sordo monte-carlói második pozíciója óta a márka legjobb helyezését érte el Németországban, ötödik lett, majd az év hátralévő részében folyamatosan pontszerző volt.

A Prodrive mindeközben azon dolgozott, hogy 2013-ra komolyabb programmal térhessen vissza. Ez nem bizonyult sikeresnek, ráadásuk a MINI „alapos megfontolás” után októberben bejelentette, a 2012-es év végén beszünteti gyári csapatának részvételét a rali világbajnokságon.

Banbury-ben mégsem állt meg az élet. Miután a BMW befejezte a túraautózásban is használt világmotorjának fejlesztéseit, a munkát a Prodrive vitte tovább. A homologizációs kereteken belül növelték az egység kompresszióarányát, optimalizálták a vezérlést és a kopogásérzékelést. A módosítások nyolc lóerős többletteljesítményt és ugyanilyen értékű forgatónyomaték növekedést eredményeztek a 33 milliméteres turbószűkítővel ellátott World Rally Car specifikáció esetében, míg a 30 milliméteres szűkítővel szerelt Szuper 2000-es verzió erőforrása öt lóerővel gyarapodott. A kocsihoz új végáttételt is kitaláltak, amiből főként az S2000-es autó húzott hasznot. A MINI John Cooper Works 01C verziója 2013 márciusától volt elérhető.

Ekkortájt Michal Kosciuszko volt jelen a világbajnokságon a Motorsport Italia autójával a Lotos privát csapatának színeiben. A lengyel szezonja elég balszerencsésen alakult, így az évad felénél otthagyta az olasz csapatot. Állandó MINI-s résztvevő nélkül maradt ezzel a világbajnokság.

A John Cooper Works WRC változatát a világbajnokságon kívül alig pár sorozatban lehetett használni. Említésre méltó eredményt Luis Monzon ért el, aki 2013-ban spanyol bajnok lett a MINI-vel.

A MINI John Cooper Works tervezési technológiájával teljesen új megközelítést hozott a ralisportba. A Prodrive célja annak elérése is volt a fejlesztések során, hogy biztosítsák, a kocsit gazdaságosan lehet üzemeltetni. Az autó pályafutása ígéretesen kezdődött, első hét futamán három dobogós helyezést is szerzett, a továbbiakban azonban nem adatott meg a lehetősége arra, hogy teljes potenciálját megmutassa.

Andrew