A rali világbajnokság évek óta kitűnő rádiós lefedettséggel rendelkezik. A WRC Radiónak a néhai Greg Strange volt az úttörője, majd Becs Williams, Colin Clark és az ő kollégáik fejlesztettek tovább azt.

Hosszú azok listája, akik a rádióadás működését ezen idő alatt segítették a gyorsasági szakasz végi riporteri munkájukkal. Ezen tapasztalt emberekhez legutóbb Emyr Penlan csatlakozott, aki egy különleges személyiség. Zeneipari háttere van, állt már a mikrofon mindkét oldalán, nem beszélve a kalandtúrákról, valamint arról, hogy az utóbbi esztendőkben Wales saját nyelvű televíziós autósport programját segítette. Évekig dolgozott együtt Lowri Morgannal, népszerű tagjai voltak a ralisport médiájának. De mennyire is más a rádió a televíziózáshoz képest és mik a kihívásai egy sikeres rali rádió működtetésének? Milyen váratlan kihívások akadnak, amiket a hallgatók nem értenek vagy amiket elvárnak?

„Amikor Becs és Colin megkérdezték, hogy velük tudnék-e menni Mexikóba és Argentínába, briliáns volt, mert eljutottam így a versenyre. A Ralio TV-nél a költségvetésünk nem fedi le a tengerentúli versenyeket. Végül nagyon jól végződött minden. Csaknem egyedül voltam, aki látta Yuriy Protasov emlékezetes hiányzó kerekes esetét, Argentína utolsó napján pedig honfitársam, a wales-i Elfyn Evans megszerezte élete első rali világbajnoki dobogós helyezését.”

Nem került hosszú időbe, hogy Emyr rájöjjön, a szakasz végi riporterkedés teljesen más, mint a jól megszokott televíziós riportermunkája. „Megtalálni a módját a raliversenyeken a rádiós munka elvégzéséhez nagyon más kihívás, mint a szervizparkokban elkapni az embereket. Kezdésként például néhány nappal a verseny rajtja előtt ott kell lenni. Szükség van arra, hogy megcsináld a saját pályabejárásodat, hogy megtaláld az utat azokra a távoli helyekre, ahol a szakaszok beírói lesznek és leellenőrizni pontosan azokat a helyeket, ahol a rádióvétel rendben van.

A fő szakaszvégi riporterrel, Colin Clarkkal csináltam meg mindkét versenyen a bejárást, ami nem az útvonal teljes bejárása, ahogyan azt a raliversenyzők teszik. Át kellett mennünk a vidéken, hogy az egyik helyszínről a következőre jussunk, gyakran a versennyel ellentétes irányba utaztunk. A térképeimmel együtt ott volt a mobiltelefonom, úgyhogy lettek GPS koordinátáim és a fontos iránypontokat fel is jegyeztem. Mindez egy olyan kihívás volt, amit nagyon élveztem. Mindig is élveztem a térképolvasást. Egy olyan tradicionális ralis útvonalon nőttem fel, ahol a pontos térképolvasás mindenekfelett való volt. A Cilwendeg Rally át szokott menni Cardigan közelében a családi farmon az éjszaka közepén.”

Eljutni biztonságosan és időben a szakaszok céljába egy kihívás, a következő pedig a célállomáson a hatékony beszéd művészete a versenyzőkkel. „A pályabírókkal együtt ott állni a stopvonalon egy különleges privilégium. A szabályok kimondják, hogy a WRC TV-n és a WRC Radión kívül senki más médiás nem tartózkodhat ott. Rájöttem, hogy a pilóták most valóban akarnak veled beszélni a részídők megadásának újdonsült tiltása miatt. A versenyzők a megérkezéskor tudni akarják kétségbeesetten, hogy mi is folyik. Amikor a szervizpontok médiazónáiban beszélsz velük, tudják már az eredményeket. Megtették a közúti szakaszt, lenyugtatták magukat és tudják, mit akarnak mondani neked. És ugyanazt a fajta steril választ adják mindenki.

A szakaszok végén valami mást kapsz! A versenyzőkben még mindig lüktet az adrenalin, szemük még mindig kigúvad, te pedig ott vagy, hogy megtudjam, mit gondolnak. Belenéznek a szemedbe és megkérdezik, mi folyik, te pedig el tudod mondani nekik. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, fontos az, folyamatos kapcsolatban legyünk a rádióstúdiónkkal, így pontosan tudjuk, hogy mit mondhatunk nekik. Néhány szakaszon Julien Porter, a hivatalos WRC TV riportere az első ember, aki a versenyzőkkel beszél, aki folyamatos kapcsolatban áll, hallgatva a csapatok közötti rádiós karattyolást is. Úgy gondolom, sokkal jobban megismertem a versenyzőket a szakaszok végén, mint bárki más a hivatalos médiazónákban.”

Mi az alapvető különbség a rádiós riporterkedésben a televízióshoz képest? „Colin úgy magyarázta nekem, hogy a rádiós embereknek folyamatosan beszélniük kell és mondani, amit látsz. Egy képet kell festened szavakkal. Próbálj meg a lehető legtöbb információt adni az éteren keresztül. Ahhoz szoktam, hogy beszélek, miközben az emberek képeket látnak. A képek szavak ezreit mondják el, úgyhogy nincs szükséged hosszú narrációkra magyarázatként. A rádiósoknak el kell mondani, mit látsz az autó állapotáról például. Szókimondónak kell lenni.

Aztán minden gyakorlati dolog Colin tapasztalatából született. Minden egyes rövidítést ismer az útvonalon, minden egyes kávézót ismer, minden helyet, ahol van WiFi. Sok ilyen kis trükköt. Az egyik különleges dolga a szakasz végi munkának, hogy nincs esélyed arra, hogy sokszor lásd az autókat vagy beszélj a versenyzőkkel a verseny folyamán, általában csak kétszer. Sok időt töltesz a kávézókban várva, hogy a verseny visszatér a második körben arra a helyszínre, ahol vagy. Ismerni a kávézókat komoly része a munkának!”

Az európai vételi standardokhoz szokott embereknek nem lehet könnyű a távoli országok vidékein a munka. „Nem voltak jók a vonalak Mexikóban, valamint Argentínában, nagyon sokszor megszakadtak. A mobiltelefonomat kellett folyamatosan használnom, hogy kapcsolatban legyek a bázissal. Sokszor hallottam, hogy Becs elkezd mondani egy kérdést, aztán elvesztettem. Azzal kellett folytatnom, amiről azt gondoltam, hogy kérdezte, és beszélnem kellett arra az esetre, ha az emberek még mindig hallanak engem, bár én nem hallottam őket!

És a pontos helyed abszolút kritikus. Egy extrém helyzetig jutott a szituáció, amikor meghosszabbítható rudat szíjaztam a hátamra, hogy javítsam a vételt. Tulajdonképpen egy mikrofonállvány volt ez, aminek a végén egy szőrös mikrofon van normál esetben. Szerencsére volt nálam egy antenna hosszabbító kábel, amit a rúdhoz erősítettem.”

Ott van természetesen a nemzetiségi dolog is, hiszen a rádióállomás két wales-i emberrel és egy skóttal dolgozik, Elfyn Evans pedig jól ment. „Tisztában voltam vele nagyon is, hogy nem mutathatom, hogy elfogult vagyok, de őszintén szólva nehéz ez, mivel tíz vagy tizenegy éves kora óta ismerem Elfynt, és láttam felnőni. Tudod, nagyon büszke vagyok rá, mindig küzdök azzal, hogy fékezzem az érzelmeimet, ha jól megy. Becs mondta nekem, meg kell próbálnom nem elfogultnak lenni, ’emlékezz, a világnak sugárzunk!’

Nagyon nehézzé vált, amikor arról jöttek a hírek, hogy Latvalának problémája van, ami miatt Elfyn feljött a harmadik helyre. Nem akartam, hogy úgy tűnjön, ünneplem Latvala problémáját, belül azonban abszolút örültem. Vicces dolog, ez. Nem rejthetem el a hátteremet, nagyon is tudatában vagyok annak, hogy wales-i tájszólásos akcentusom van. Sosem közvetítettem korábban angol nyelven, minden, amit valaha is csináltam, wales-iül volt, az anyanyelvemen. Remélem, hogy értettek mindig, mert amíg öt percig közvetítesz, oda tudsz figyelni az előadásmódra, de amikor órákon keresztül beszélsz, társalgásivá válsz és könnyen visszacsúszol a természetes akcentusodba.”

Az egyik legemlékezetesebb pillanat amit Emyr átélt Argentínában, az volt, amikor Yuriy Protasov az autóját hátrahagyva futva ment vissza a pályára, hogy megkeresse az elhagyott kerekét. „Nem tudtam Yuriy-jal tartani! Az esete azonban megmutatta, hogy miért is válik a sportág számára fontossá a Rally Radio. Nem tudom, hogy mikor fogok legközelebb feltűnni a Rally Radióban, de elég vicces, hogy ezen a héten visszarepülök Argentínába az énekes Elin Fflur Jones-szal. Egy programot szervezünk annak megünneplésére, hogy százötven éve kötött ki a Mimosa hajó, ami wales-ieket vitt, akik Patagóniában telepedtek le. Elin szerepelt a rali világbajnokság megnyitóján, Monte-Carlóban és azonnal érdekelni kezdte a ralisport. Kicsi a világ!”

Andrew