Get Adobe Flash player

A lengyel affér

 

Szeretem Lengyelországot. Egyszer voltam ott, és beleszerettem. Miről szól Lengyelország? Az első dolog, ami megtetszett, hogy az emberek melegséget árasztanak és barátságosak. Nem tudom, hogy ez a teljes „ex-keleti blokkos” dolog vagy mi. Az ország is szép, legalábbis amit láttam belőle. A 2002-es Polski Rally miatt mentem oda, amit valahol délen tartottak, közel a Cseh Köztársaság határához. Ó, és az utak is érdekesek.

Amikor egy raliautóval mész rajtuk, az már egy másik történet. Ez a verseny RÉMISZTŐ! És amikor azt mondom, rémisztő, egy 1-től 10-ig terjedő skálán próbáljuk meg a 11-et. És ha esik, ó, ég, jobb, ha viszed a pelenkádat is.

Hogy ötletet adjak róla dióhéjban, a szakaszokat régi, elhasznált, csúszós aszfalt borítja. Kanyargó, széles, gyors utak, amiket bal és jobb oldalon is fák öveznek. Néha lassítót alkalmaznál az öngyilkosok némi lassítására, hogy aztán mehessenek tovább.

Éppen előtte a bulgár Európa-bajnoki fordulón voltunk, ahol a Corolla WRC-m hidraulikus szivattyú hibát szenvedett. Voltak problémáink azzal, hogy a kocsit időben megjavításuk, úgyhogy egy gyors, a pillanat hevében kialkudott szerződést kötöttünk a Cseh Köztársaságból származó Jolly Clubbal. Ők általában egy sárga, ’99-es specifikációjú Focus-t vittek Janusz Kulignak, ő azonban egy másik csapatra váltott a lengyel futamra. Kibéreltük tehát a Jolly Club Focus-át a versenyre.

Igencsak szűkös volt az idő a Jolly Clubnak, de készen tudtak lenni a kocsival a rajt előtt. Én pedig gyorsan kipróbáltam a hotel mögött utcákon fel és le néhányszor.

A hivatalos mérnökökön kívül nem volt senki másnak hozzáférése a speciális szoftveren keresztül az autó elektronikájához, úgyhogy a privát Focus-okat egy hivatalos személy követte, egy srácot küldtek hozzánk a versenyre. A Focus aktív első és középső differenciálművel rendelkezett, ami új volt számomra, mivel a Corollámnak csak az első diffije volt aktív.

Így indultunk neki. Első szakasz, oké. Második szakasz, eső. Itt érkezem, a gumik forróak, hatodik padlógáz a fák között az első lassító felé… Rálépek a fékre, ami kemény. Ez az, amikor az életem hirtelen elkezd leperegni a szemeim előtt. Gemma és én egy pillanat alatt sortűz alatt találtuk magunkat. Gyorsan történt minden, a hátsó kerekek blokkoltak, mintha 180 kilométer/órás sebességnél meghúztam volna a kéziféket.

Rám hozta a besz**ást. És újra meg újra megtörtént. Elkezdtem piszkálni a fékerőelosztás karját…nem kísérte szerencse.

Telefon a szerviz felé....„oké, meg fogjuk nézni a szervizben”....

Emlékszel a pilóta kézikönyv 9. pontjára?

„Legyen egy menedzsered vagy egy közeli személy, aki nyitva tartja a fülét és a szemét a dolgok miatt.”

Nekem ott volt az apám, aki feltette a kérdéseket… Hamarosan jött, hogy megkérdezze a hivatalos mérnököt a diffiket és az elektronikát illetően.

Kiderült, hogy a srác villanyszerelő, akinek semmi fogalma sincs az autó diffijének programozásáról. Láttam a számítógép kijelzőjén, hogy nulla volt az egész táblázaton. Ahol a nyomást bar-ban fejezték ki és számok tucatjainak kellett volna lenni 0-tól 20 bar-ig, 0 volt végig az egész.

OMFG!

Azt jelentette ez az egész, hogy bármikor, amikor a fékre léptem, a diffi szabad volt (úgy gondolom, volt valamennyi nyomás a gázadáskor, mert csak fékezéskor jelentkezett a probléma). A Fordoknak hatalmas féktárcsái vannak hátul, és hogyha szabad a középső diffid, amikor fékezel, az egy egy útra szóló jegy a Disney World-be, arra van szükséged, nem pedig versenyzői licencre.

Végül megoldottuk a dolgot, a tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy nem a srác hibája volt, ő csak azt tette, amit mondtak neki. Valójában rendes volt, és sikerült a kocsit kontrol alá helyezni. Felkapaszkodtam a második helyre Kulig mögé.

Aztán az utolsó szakaszon kaptam egy defektet és visszaestem ötödiknek.

Összességében úgy hiszem, hogy ez a verseny egy elképesztő tapasztalat volt. A vízen történő örült fékezések azonban egy életre megijesztettek. Vizes aszfalton sosem voltam már képes teljes mértékű támadásra ismét.

A kérdésem a következő: ha a szoftver, ami az autó elektronikáját vezérli, titkos és csak a hivatalos emberek használhatják, azzal mit akarnak elérni?

Nem tudok a többiekről, de ahogyan látom, amikor a srác először nyitja ki a laptopját és azt látja, hogy nulla a nyomás a teljes képernyőn, meg kellene nyomnia a csengőt! „Helló Antony! Nincs program a középső diffiden, csináljunk valamit…”

Az első tapasztalatom tehát egy bombasiker volt a Forddal.

A másik kérdés, hogy miért kötöttünk szerződést velük a rali világbajnokságra ezek után? Azt hiszem, minden az összefüggésekről szól. Most már mindent tisztán látok, de akkoriban annyi minden folyt.

 

Antony Warmbold

 

2011. április 7.

 

Fordította: Andrew