Get Adobe Flash player

Mikkola ouninpohjai száguldása az Audival

Az Audi utolsó B csoportos autója a félelmetes Quattro E2 volt. Az 1985-ös 1000 Tó Rally-n a feltüzelt Hannu Mikkola hatalmas sebességgel robogott az ingolstadtiak szárnyas gépével az E63-as úton Ouninpohja felé.

A finn a verseny korábbi szakaszában lecsúszott az útról és összetörte a Quattrót, így elvesztette esélyét a győzelemre. Az 1000 Tó Rally-n akkoriban ha valaki nem tudta megnyerni a versenyt, minden erőfeszítésével arra törekedett, hogy a Jamsától délre fekvő 25 kilométeres gyorsasági szakaszon villantson egy nagyot.

Azon a napon 1985-ben Mikkola késznek mutatkozott arra, hogy új rekordot állítson fel, még úgy is, hogy félelmetes Quattrójának nem volt tökéletes az egyensúlya, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy három titánium- és egy acélrugón futott. A korábbi világbajnokot mindez azonban nem igazán zavarta.

„Mindig is emlékezni fogok erre a szakaszra” – mondta el Mikkola. „Ez az egyik legszebb emlékem a Quattróval. OK, jó volt versenyeket és világbajnokságot nyerni a korábbi autókkal, de ez a kocsi hihetetlen volt.”

Mikkola szerencséjére az Audi arra is talált megoldást, hogy az E2 meg tudjon állni. Mikor az év korábbi szakaszában bemutatták, nyilvánvalóvá vált, hogy a túlmelegedő fék az autó egyik komoly problémája. A tervezéskor a fékhűtő csatornákat figyelmen kívül hagyták… A problémát úgy oldották meg, hogy vizet fecskendeztek közvetlenül a féktárcsákra. Kezdetleges, de hatékony megoldás.

Mikkola ouninpohjai szakaszának az üvöltő soros ötös mellett – ami hengerenként több mint száz lóerőt préselt ki magából – ez újabb látványelemet adott, a vízhűtéses fékek gőzfelhőt eregettek, mikor Hannu a középső pedálra lépett. Igaz, ez nem fordult elő túl gyakran.

Mivel elszálltak esélyei arra, hogy ötödszörre is megnyerje a finn világbajnoki futamot, Mikkola nekivágott, hogy átszáguldjon a 25 kilométeren. A kakaristoi kereszteződésnél fújta ki magát, miután a hamepohjai 163-as számú villanyoszlopnál átszakította a célvonalat 11 perc 35 másodperccel később. Megnyerte a szakaszt, új rekordot állított fel.

„Teljes erőbedobással mentem, de minél jobban nyomtam neki a kanyarokban, annál nagyobb volt az autó tapadása az aerodinamikának köszönhetően” – emlékezett vissza 1983 világbajnoka.

Mikkola azonban nem csak a kanyarokban érezhette a hókotrók B csoportos megfelelőjének nagyszerű képességeit. Az autó elődjének, a Sport Quattrónak az ugratókon volt egy rossz szokása, a levegőben felemelkedett az orra. Az újgenerációs kocsi nagy első spoilere azonban ezt megakadályozta már, a finn így már egyenesen tudott repülni, messzire és persze nagyon-nagyon gyorsan.

Olyannyira gyorsan mentek, hogy Arne Hertz, a Quattro navigátora sem hagyhatta ezt szó nélkül, miközben tette el az itinert. „Arne sosem mondott semmit arról, hogy hogyan teljesítettük a szakaszt” – tette hozzá Mikkola. „De amikor a célba értünk itt, megszólalt csendesen: ’Odaadom az overallomat annak, aki gyorsabban jön át ezen a szakaszon…’

Mindig is emlékezni fogok arra, hogy hogyan vezettem az autót ezen a szakaszon. Ez volt az egyetlen alkalom, mikor úgy éreztem, kívül vagyok az autón, hasonló érzés volt, mint amit a vadászpilóták meséltek saját tapasztalataikról.”

Mikkola elképesztő ideje után az ouninpohjai szakaszt ugyanebben a formájában sosem rendezték meg többé. A rendezők tartottak a gyorsasági egyre emelkedő átlagsebességétől, és beiktattak néhány lassabb részt, hogy józan körülmények között tartsák a szakaszt.

Méltóképpen, Hannu hősies teljesítményét így sosem lehetett már túlszárnyalni.


Andrew