A wrc.com egy őszinte és feltáró beszélgetést folytatott Robert Kubicával, melyben a lengyel versenyző rali világbajnoki karrierjének kezdeti nehézségeit elemzi és beszél arról, hogy miért bántja az, hogy a fejlődés miatt vissza kell lépnie.

Robert Kubica siet. Nem neki való, hogy a rali világbajnokság kiegészítő sorozataiban fejlődjön. Csupán hét, 2013-ban futott WRC 2-es futam után ebben az évben teljes programot csinál egy World Rally Car-ral.

Az eddigi öt hónap nehéz volt. A háttere és a súlyos kéz- és lábsérüléséből történő felépülése miatt az autósport egyik legfelkapottabb neve az övé, így nem élvezheti azt a luxust, hogy a reflektorfénytől távol, csendben építgesse karrierjét. Tanulóidőszaka kamerák kereszttűzében, újságírók kíváncsi szemei előtt zajlik.

Ez az útja annak, akit egyszer Forma-1-es bajnoknak jósoltak. Miután Ford Fiesta RS WRC-jét négy futam során nyolcszor volt balesete, a 29 éves lengyel elfogadta, valamit változtatnia kell. Képletesen a fékre lépett, feláldozott valamennyit a kétségtelen sebességéből, lassított az itinerén és egy hibamentes célba érkezésre koncentrált az ebben a hónapban megrendezett argentin viadalon.

A végeredmény a hatodik hely volt, de nem kétséges, mennyire is volt nehéz Kubica számára meggyőzni saját magát, hogy a fejlődéshez az szükséges, hogy a megközelítésében visszafelé mozduljon.

„Emlékeznem kell, hogy a ralisportba a zárt pályás versenyzés csúcskategóriájából jöttem” – mondja. „Ott versenyképesnek bizonyultam, fiatal korom óta mindig is nagyon versenyképes voltam minden kategóriában, úgyhogy az, hogy a ralikon csak a célba érkezésre hajtsak, nem szórakoztat. Ezt nem élvezem, és nehéz is csinálni.

A nehézség az, hogy nem sok ember érti meg, ez attól függ, mik a céljaid. Ha az a célod, hogy teljesítsd a versenyeket és élvezd azokat, akkor oké, de nem ez az én célom. A lehető legjobb szintet akarom elérni, de megérkezni egy versenyre és 2,5 másodperccel lassabbnak lenni kilométerenként nem vinne engem semerre, mert ha jövőre is jövök, gyorsabb akarok lenni.”

Kubica egy intelligens ember, és elismeri, hogy a tapasztalat a kulcsa a rali világbajnoki jövőjének. Nem csak az a tapasztalat, amit a szakaszokat teljesítve szerez, de az a mód is, ahogyan egy versenyre készül. Ez az itinerkészítést jelenti.

„Azzal a kevés tapasztalattal, ami nekem van, próbálok a sebességben fejlődni és abban, hogy hogyan készítem az itinert. De ez túl korai talán, úgyhogy meg fogok próbálni a túlélésre koncentrálni és a hibáimra koncentrálni, hogy ne kövessem el őket újból.

Talán egy kicsit okosabbnak kell lennem, és meg kell értenem azt, hogy most fontosabb és produktívabb lassabban menni és változtatni azon, hogy hogyan csinálom az itinert.

Eddig csak Portugália volt, amit az elmúlt évről ismertem. A többi verseny új volt számomra, és azzal a sok változatos karakterű úttal, rengeteg új dologgal sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanom arra, hogy hogyan készítem az itinert, de sok olyan új dolog is van, ami kifoghat rajtam.”

Kubica azt is megjegyzi, nagy a különbség abban, ahogyan a dolgok egy World Rally Car-ban történnek összehasonlítva azzal a Citroen DS3 RRC-vel, amit az elmúlt évben vezetett, azonban úgy tűnik, hogy az aszfalt és a murva közötti kontraszt befolyásolta őt a leginkább.

„Az itinert a kanyarok rádiuszát megadva írom. Aszfalton fejlesztettem ki a rendszeremet, ahol jól működik, mindenfajta aszfalton jó a sebességem, még azokon a szakaszokon is, ahol korábban nem vezettem” – magyarázza.

„A probléma a murva. Ott az utak szélességében és a tapadásban nagyobb a változatosság az aszfalthoz képest. A murván tapasztalt vibráció tíz százaléka van aszfalton, és azt is figyelembe kell vennem, hogy a körpályákon nincs annyi felfelé és lefelé menet.

Egy ralin, főleg murván nagy a hatása, ha felfelé vagy lefelé mész, főként a fékezésekkor. Amikor pályabejáráson vagyok, nagyon sok új dolog van, amit hajlamos vagyok elfelejteni, mert nem szoktam hozzá, hogy ezekre koncentráljak.

Könnyűnek hangzik odafigyelni ezekre, de tizenkét órán keresztül csinálni egy pályabejárást mindössze húsz perc megállással, ilyenkor nehéz feladat a koncentrálás. Amikor összehasonlítasz azokkal a srácokkal, akik hosszú ideje mennek a rali világbajnokságon, nekik nagyobb a tapasztalatuk, és ez normális. Nem vállalok több kockázatot, de nagyobb a kockázat a tapasztalat miatt és mert a versenyek nagyobb részét első alkalommal teljesítem.”

Kubica ahhoz szokott, hogy nagy sebességgel megy körbe a versenypályákon, így nincs gondja azzal, hogy ötödik vagy hatodik sebességi fokozatban hajtson a gyorsasági szakaszok kanyarjaiban. A lassú kanyarok azonban egy másik kérdés, és be is ismeri, hogy a szezon során a legtöbb problémája ezekben adódott.

„A hibázásaim kilencven százaléka a lassú sebességű kanyarokban történt. Ez a nagy problémám, mert több mint húsz éven keresztül a nyitott kerekű autókhoz szoktam, amikben jobban érzed a sebességet. Bármi is történik murván, nagyon lassú a stílusomnak, még a gokarthoz képest is” – mondja.

„Amikor kis sebességű kanyarokban hajtok, mivel nem vagyok hozzájuk szokva, és valaki azt mondja, hogy az ellenkormányzás időveszteség, úgyhogy nem akarok így menni. Murván azonban szükséged van rá, hogy legyen tartalékod, ez egy dolog, amire oda kell figyelnem. De nagyon sok dolog van, amire oda kell figyelni a lassú kanyarokban, amiket hajlamos vagyok elfelejteni. Túl tisztán vezetek, és a hibázás esetére tett tartalékolás nélkül megyek be a kanyarokba.”

Kubica érti a problémáit, és az, hogy kész ezeken változtatni, mutatja, hogy nem fél az előtte álló kihívásoktól. Ezek hasonló problémák, mint amikkel Kimi Raikkonen, az egyetlen másik modern kori versenyző, aki átjött a Forma-1-ből a rali világbajnokságra, is szembesült. Kubica arcán meg is jelenik egy mosoly a finn nevét említve.

„Ő az egyetlen másik pilóta, aki azt csinálta, amit én is, úgyhogy ez nem könnyű. Tudtam, hogy ez az év nehéz lesz, legfőképp az eleje. Reméltem, hogy nem lesz túl sok esésem, de túl sokat hibáztam a szezon első részében. Nem rémültem azonban meg tőlük annak ellenére, hogy az emberek mit gondolhatnak.

Sokan elfelejtik, hogy csaknem feljutottam az autósport világának a csúcsára, mert az F1 a legmagasabb kategóriája a versenyzők és a csapatok versengésének. Ha eléred ezt, meg kell értened, mi szükséges ahhoz, hogy elérd ezt és hogy hogyan elemezd ki és javítsd a hibáidat.

Tudtam, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik a legtöbb hiba, de az a probléma, hogy ezek sorban jönnek! Itt nincsen tréning, mint ahogyan a fociban vagy a teniszben, ahol minden nap tudnak gyakorolni. Én a versenyeken gyakorlok, és amint hibázok, mindenki tud róla. Nagy árat fizetek ezekért. Még mindig hiszek abban, hogy jobb idők jönnek, és nem hinném, hogy ez olyan drasztikus, mint amilyennek látszik, de természetesen nem örülök ennek” – mondja a Forma-1-ben egy futamgyőzelmet arató pilóta.

Kubica azt is hozzáteszi, hogy az elmúlt szezon végén úgy gondolta, egy WRC 2-es kocsi lehet a választása a második idényre.

„Aztán beszélgettem két vagy három versenyzővel, ők mondták, hogy a WRC-re történő váltás során más lesz ismét minden. Ekkor mondtam, ’oké, akkor mi értelme a WRC 2-ben maradni?’”

Lehet nevezni türelmetlenségnek, lehet eltökéltségnek, lehet nevezni bárminek. Kubica azonban nem szeret egyhelyben állni, és amíg el kell sajátítania a mesterséget most még, a tekintete határozottan a jövőre irányul.

Andrew

2014. május 25.