Volt problémám a sportnak ezzel az aspektusával. Néha nagyon nehéz volt motiváltnak maradni. Igaz, hogy gyakran eltűnődtem: „mit is csinálok ebben az autóban?”.

Még 2005-ben, amikor mentem, nem számított, mennyire keményen is nyomom a gázpedált, úgy tűnt, van egy egy másodperc/kilométeres korlát az élen álló mögött, aminél gyorsabban menni és az úton maradni orosz rulett volt.

2005-ben Japánban Daniel Carlsson és jómagam követtük egymást az autópályán. Nem volt forgalom, unalmas visszaút volt a szervizbe. Azok, akik voltak már Japánban, tudják, mire gondolok. Mindenesetre az autóm mellé jött, és jelezte, hogy csináljunk egy gyorsulási versenyt.

A legjobb ötlet, amit egész nap hallottam.

Szóval, vigyázz, kész, rajt! Második fokozatban kezdtük, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik… Aztán hatodikban lassan, de biztosan kezdett elhúzni. Hallottam, hogy a Peugeot motor a legjobb. Úgy gondolom, ez igaz volt. Végül befejeztük az agyatlan, törvényre törő utcai versengést.

Amikor látod ezt, miután tisztában vagy vele, hogy első osztályú versenyzők ellen mész, és nincs meg legalább az a cucc, mint nekik, hogyan tudnál motivált maradni?

Sikerült magamat meggyőzni, hogy semmit sem találhatok az autó beállításaiban, ami segítene kompenzálni a kanyarokban legalább egy kicsit is.

Antony Warmbold

2011. április 7.

Fordította: Andrew