A HANS története

A ralisporttal kapcsolatos biztonsági standardok nagy javuláson mentek keresztül az elmúlt két-három évtizedben.

A mai fiatalok számára hihetetlen lehet, de a 1960-as, ’70-es években nem mindenhol volt kötelező a bukósisak, az öltözékre vonatkozó minimális elvárás pedig általánosságban annyi volt, hogy a derék és a boka között takarjon, azaz hosszúnadrágot kellett viselni. A standard aztán annyit fejlődött, hogy a nyak és a boka között kellett takarnia a ruházatnak, ebbe tehát beleestek már a karok is. Aztán kötelezővé vált a tűzálló öltözék, amit a hozzá kapcsolódó tűzálló alsóruházat követett, valamint az ugyanilyen jellemzővel rendelkező zokni, cipő és maszk.

Az autóban a bukócső nagyon ritka volt a kezdetekben, de a ’80-as évek tipikus standardja is a négy pontot rögzített, csavarozott alumínium csőben mutatkozott meg – első ívek nélkül –, majd a teljes csövezés elhajlott általában egy közepesen súlyos borulás során az alumínium nyilvánvaló törése vagy deformálódása miatt. A jelen kor tipikus króm-molibdén bukócsövét a felfüggesztési pontokhoz is integrálják, a rendszer pedig nagyjából negyven méter csövet foglal magába.

A biztonsági övek a normál hárompontos övtől a hám felé mozdultak, bár ennek négypontos rendszere csak a ’80-as évek elején vált standarddá. A legbiztonságosabb kivitellé aztán a hatpontos változatok váltak. Az ülések minden kombinációját meg lehetett találni az autókban a standard beszerelt változattól kezdve a fejtámlás ülésekig, melyek másik modellből vagy akár más gyártótól származtak. Aztán természetesen itt is megjelentek a speciális, egy darabból álló, megerősített egységek.

A 2000-es évek közepén vetették be először a ralisportban a fejet és nyakat védő biztonsági eszközt, azaz a HANS-rendszert a sportág legmagasabb szintjén, és a sisakokra vonatkozó standardok is fejlődtek a karbonszálas és a kompozit anyagok bevezetésével.

Az első HANS eszközt Dr. Robert Hubbard tervezte meg az ’80-as évek elején, aki a Michigani Állami Egyetem biomechanikai mérnökségének professzora volt. Az ötlet a professzor sógorától, Jim Downingtól származott azok után, hogy elvesztette egy barátját, aki egy tesztbalesetben fejsérüléseket szenvedett, amikor Renault Le Car-ja egy partoldalba csapódott.

1: HANS, 2: pánt, 3: sisak csatlakozó, 4: válltámasz

Dr. Hubbard rájött arra, hogy egy olyanfajta védelemre van szükség, ami segít megelőzni a főleg a balesetekkor bekövetkező hirtelen megállásokból adódó sérüléseket. A versenyzők halálának legfőbb oka a heves fejmozgás volt, amikor a test a biztonsági öv miatt az eredeti pozícióban maradt, a lendület azonban vitte tovább a fejet, koponyaalapi törést okozva, ami súlyos sérülést vagy azonnali halált eredményezett.

Biomechanikai tesztmérnökként nagy tapasztalattal rendelkezett Dr. Hubbard, benne volt a General Motors autóbiztonsági programjában is. Az első prototípust 1985-ben alkotta meg. Az 1989-ben tartott töréstesztek során, melyhez speciális szánkót és a versenyautókban alkalmazott biztonsági övvel bekötött bábukat használtak, a fejre és a nyakra kifejtett erők mintegy nyolcvan százalékkal csökkentek.

Egyszerűen fogalmazva az eszközt arra tervezték, hogy megtartsa a fej relatív pozícióját a testhez képest, ráadásul az energiát a sokkal erősebb mellkas, törzs, váll, valamint a biztonsági öv és az ülés felé továbbítsa, amikor a fej lassul.

Miután a versenyfelszereléseket gyártó vezető cégek elutasították az eszköz gyártását, Hubbard és Downing megalapította 1991-ben a Hubbard/Downing Inc. nevű céget, hogy fejlessze, gyártsa, értékesítse és promotálja a fejet és nyakat védő eszközt. A termékre azonban egészen 1994-ig nem volt kereslet. Ekkor a Forma-1 kezdett el érdeklődést mutatni iránta Roland Ratzenberger és Ayrton Senna halála után magához térve. 1999-ben a Mercedes az FIA felkérésére végzett vizsgálatokat a HANS-szal, ami végül jobban teljesített, mint az akkoriban futó légzsákos projektjük.

2001 előtt sok versenyző utasította vissza ezt a fejet és nyakat tartó eszközt, azt állítva róla, hogy kényelmetlen, korlátozza a mozgást, valamint tartottak tőle, hogy nagyobb sérülést és problémát okoz, mint amitől megvéd. Néhányan azt mondták, az eszköz elhelyezkedése miatt úgy érzik, hogy a biztonsági öv kevésbé tart biztonságosan vagy dörzsöli a vállukat, illetve a kulcscsontjukat. Mindazonáltal ebben az időszakban nem voltak hajlandók a versenyzők részt venni abban a folyamatban, ami tökéletesítette a csatlakozást.

A Forma-1-ben átfogó tesztelést követően 2003-ban tették kötelezővé az eszközt, megosztva az eredményeket az FIA többi tagszervezetével is. A rali világbajnokságon 2005 óta kötelező a HANS használata.

Azt, hogy a versenyzők elfogadják az eszközt, könnyítette a gyorscsatlakozós bilincs alkalmazása, melynek kialakítása Ashley Tilling nevéhez fűződik. Ezt a tengerészetből vették át, ahol a versenyvitorlások vitorlázatához használták. A bilincs lehetővé teszi a versenyző számára, hogy egyszerűen és gyorsan oldja az eszközt és el tudja hagyni az autót. Az első pilóta, aki ezt használta, a NASCAR-ban versenyző Scott Pruett volt.

Ma már minden komoly versenyfelügyelő szervezet kötelezi a fejet és nyakat védő eszköz használatát, a Nemzetközi Automobil Szövetség pedig minden nemzetközi szintű FIA eseményen kötelezővé tette a HANS használatát 2009-től.

Miután a költségek jelentősen csökkentek az utóbbi években, a raliversenyzők általánosságban szívesen fogadták a HANS-ot minden szinten, miután az ember biztonsága nem kevésbé fontos, mint az autók műszaki felkészítése.

Andrew

2019. február 6.