A digitális technológia lehetővé teszi immár a ralipárosok számára az autók és a pálya feltételeinek széleskörű kijelzését és nyomonkövetését.

Az autósport kezdeti időszakában, amikor az autók gyakran küszködtek azzal is, hogy néhány kilométernél többet tegyenek meg anélkül, hogy lerobbannának, vagy karban kelljen őket tartani, általános volt, hogy a pilótán kívül egy navigátor vagy egy fedélzeti szerelő is helyet foglalt a kocsiban. A modern korban a ralisportot kivéve csak a pilóta alkotja már a legénységet. A navigátor szerepe azonban kulcsfontosságú, az itiner segítségével ellátja a pilótát az úttal kapcsolatos információkkal, emellett egyre gyakrabban rajta tartja a szemét a jármű alapvető jelzésein.

A járműmérnökök szempontjából a mitfárer segít a fedélzeti rendszerek működtetésével kapcsolatos munkamegosztásban. Ahelyett, hogy a pilóta a vezetésre és az autó teljes működtetésére koncentrálna, a feladatok megosztása több időt biztosít arra, hogy az elsődleges feladataival foglalkozhasson mindenki. A technológia egyrészt segíthet azzal, hogy könnyű hozzáférést biztosít a releváns információkhoz, másrészt viszont gátat is képezhet, amennyiben túlterheli információkkal a pilótát vagy a navigátort.

Műszerfali kijelző rendszerek

A páros elsődleges információforrása egy modern raliautóban mindenképpen a műszerfal. Egy harminc évvel ezelőtti kocsi számtalan analóg eszközzel volt felszerelve a pilóta számára, a navigátor távolságmérője pedig mechanikus kivitelű volt. Mindezek helyét digitális kijelzők vették át manapság, melyeken temérdek új információ látható. A Volkswagen Polo belső terét példaként említve egy WRC autó standard elrendezésben két digitális kijelzőt tartalmaz, az egyik a pilóta, a másik a navigátor elé került beépítésre. Az utóbbi években ez a rendszer alakult ki a raliautók minden szintjén, köszönhetően annak, hogy a kérdéses egységek árai csökkentek, az autók meglévő elektromos rendszeréhez történő integrációjuk pedig egyszerűvé vált.

A fő elvárás az ilyen kijelzőkkel szemben az olvashatóság – nem számít az, hogy mennyi információ kerül kivetítésre, hiszen amennyiben nem olvashatók azok, haszontalan a rendszer. A legjobb kijelzők OLED-es képernyővel rendelkeznek emiatt. A tradicionális LCD képernyőkkel összehasonlítva számos előnye van az OLED-nek. Organikus (szén alapú) anyagból készülnek, ami fényt bocsát ki elektromos áram hatására. Az LCD-kkel ellentétben az OLED-ek nem igényelnek hátsó megvilágítást vagy szűrőket, hatékonyabbak, könnyebb az előállításuk és jóval vékonyabbak is. Ez azt jelenti, hogy az ezt a technológiát használó kijelzők kisebbek és könnyebbek lehetnek, mint az ekvivalens LCD-k – ahogyan a versenysportban mindig, minden gramm számít.

A méretekkel kapcsolatos előnyökön túl az OLED egy nagyfelbontású, kontrasztos kijelzőt biztosít, teljesítve az olvashatóság kulcsfontosságú tényezőit. Látószögük is nagy, nem úgy, mint a hagyományos LCD kijelzőé, amit valójában csak szemből lehet rendesen látni. Egy raliautó környezetének kontextusában azt jelenti ez a képesség, hogy egy központi kijelző által mutatott információk mind a pilóta, mind a navigátor számára láthatóak. A technológia egy másik előnye a kijelző fényessége, ami azt jelenti, hogy csaknem bármilyen fényviszony mellett látható a kijelző.

A kijelző láthatóságán túl egy fontos elvárás bármilyen ilyen digitális eszköznél a használat flexibilitása. Ha az autósport főbb beszállítóitól nézzük a műszerfali kijelzők felső kategóriáját, megvan a lehetőség mindegyiknél a kijelzőn mutatott információk testre szabásának, és annak is, hogy a többszörös kijelzőkön lapozzanak. Ez a funkció teszi lehetővé, hogy releváns információkat mutasson mindegyik versenyző számára a két azonos kijelző.

Ennek példájaként a Volkswagen Motorsport pilótája, Andreas Mikkelsen azt mondja, hogy az ő kijelzőjén csak az autó vezetéséhez szükség minimális információk tűnnek fel, azaz a motor fordulatszáma és a sebességi fokozat kijelzése. Navigátorának mindeközben több részletre kiterjedő a kijelzője, az a kocsi létfontosságú paramétereit is mutatja. A rendszerbe beépített figyelmeztető jelzés teszi lehetővé azt, hogy további információk is megjelenjenek egy probléma esetén. Amennyiben például a hűtővíz hőmérséklete kimegy egy bizonyos zónából, egy vizuális figyelmeztetés, egy sárga villogó jelzés jelenik meg a navigátor kijelzőjén. A figyelmeztetés különféle szintjei is beállíthatóak annak megfelelően, hogy a legénység pusztán tudatában legyen egy lehetséges szituációnak vagy hogy azonnali akciót kell hozni.

A lapozható kijelzők azt is lehetővé teszik a legénység számára, hogy más információkat nézzenek a gyorsasági szakaszokon és mást a közúti etapokon. A közúti szakaszokon például válthat a pilóta, hogy a kijelző a jármű sebességét és az üzemanyagszint állapotát mutassa. A kijelző további opció azt is lehetővé teszik, hogy olyan információk kerüljenek bemutatásra, melyek segítenek a párosnak egy esetleges műszaki problémát feltárni a szakaszok között.

Egy olyan jármű esetén, mint amilyen egy WRC autó is, a műszerfali kijelző a kocsi elektronikai rendszerének integrált részét képezi, oda beérkezik az összes szenzor adata. Az olyan alkalmazások esetében, amikor a költségvetés szűkebb, nem mindig megvalósítható a teljesen egyedülálló adatgyűjtő rendszer, ugyanakkor az elmúlt húsz évben készült sorozatgyártású autók fedélzeti diagnosztikai képessége is olyan, hogy sokféle műszerfali kijelzőt lehet a meglévő szenzorokra csatlakoztatni. A CAN csatlakoztatás teszi lehetővé, hogy egy modern utcai autó szenzorait lehallgassák és olyan információkat biztosítsanak ezeken a szenzorokon keresztül a versenyzők részére, amik normális esetben nem elérhetőek a sorozatgyártású műszerfalon.

Itiner

Sok éven keresztül a jól bevált, ceruza, papír, útvonalitiner kombináció volt mindaz, amire a navigátornak szüksége volt egy megfelelő és pontos itiner elkészítéséhez, de meg kell hagyni, most is ez a helyzet, még a rali világbajnokság csúcsán is. Az analóg itinerek számítanak még mindig a normálisnak, de van-e mozgástér a szakaszinformációk digitalizálására a tableteknek köszönhetően, mint amilyen az iPad is, ami rengeteg beépített funkcióval rendelkezik?

A GPS alapú automatizált itinerrögzítési rendszer jópár éve rendelkezésre áll. Ez a GPS szenzorokon és a gyorsulásmérőkön keresztül gyűjti az információt, amint az autó a pályabejáráson teljesíti a szakaszt. Ezeket az információkat meg lehet nézni, majd megerősítik a kézzel írott itinert, rögzítve olyan faktorokat, hogy melyik kanyar vágható le és melyik nem.

Számtalan olyan alkalmazás is létezik most már a különféle eszközökön, amik lehetővé teszik az itiner digitalizálását funkcionálissággal kombinálva, mint amilyen például a gördülő térkép is. Bár természetüknél fogva digitálisak, a mitfárer metodikáját nem igazán változtatják meg: ahelyett, hogy egy füzetbe firkálnának, egy írótűt használhatnak belépést követően. Az egyik legletisztultabb rendszer fejlesztőjének állítása szerint a digitális itiner legfőbb előnye, hogy jóval könnyebben szerkeszthető és áttekinthető. Ha javítani kell egy bejegyzést, egyszerűen törölhető vagy szerkeszthető, nem pedig egy kis megjegyzést kell írni a margóra, mint ahogy a hagyományos papír alapú itinernél sokszor ez a helyzet.

Amikor pedig a páros pályára lép, az eredmény egy tiszta, gondos feljegyzés, amit egyszerű módon lehet gördíteni is. Egyes applikációk esetében ezt össze lehet kötni a hordozható eszközök beépített GPS-ével, ami az itiner automata gördítését teszi lehetővé, miközben más hasznos navigációs információt is kijelez. Természetesen vannak kockázatok is – lemerülhet az eszköz akkumulátora vagy elromolhat például –, de sok olyan megoldás és kiegészítő van, amivel csökkenteni lehet ezt.

Az élet bizonyította, hogy akik kipróbálták és kitartottak az ilyen rendszerek mellett, hasznosnak találták őket, ugyanakkor a nagy többség továbbra is szilárdan kitart a papír és a ceruza mellett. A technológia egyre mindennaposabbá válik, használata egyre intuitívabb lesz, így – azon felül, ha valaki megmarad a hagyományos módnál – nagy előnyöket kínálhat az itinerkészítésben.

Helyzeti tudatosság

A GPS technológia számos éve jelen van már mind a pályaversenyzésben, mind a ralisportban, hogy mutassa a szervezőknek és a média szervezeteknek, hogy hol tartanak a különböző járművek a pályán. Az összegyűjtött információ használhatósága azonban korlátozott arra vonatkozóan, hogy informálják a résztvevőket és a rendezőséget a pályán történt szituációkról. Sok raliverseny van, ahol a pályabírói posztok között jelentős távolságokat tesznek meg az autók, és amennyiben valamilyen baleset történik ezen pontok között, időbe telhet, mire az információ átjut a rendezőséghez és a többi versenyzőhöz.

Egy új, speciálisan a ralisporthoz tervezett rendszer változtathat ezen, mely valós idejű információval szolgál a jármű helyzetét és státuszát illetően a rendezőség és a versenyzők részére is. A rendszer egy olyan jármű és jármű közötti kommunikációs eszközzel rendelkezik, ami kombinálja a GPS helyzetet a gyorsulásmérőktől és más szenzoroktól származó adatokkal, és továbbítja azokat GSM vagy műholdas összeköttetésen keresztül a versenyirányításhoz. A műholdas és a GSM kapcsolat is fontos, mivel a versenyek gyakran olyan távoli területeken zajlanak, melyek a mobiltelefonos hálózaton jóval kívül esnek.

Egy kis, autóba épített kijelzőn kontrollálva különböző módokon lehet a rendszert használni. Amennyiben megáll egy résztvevő autója a szakaszon és veszélyt idéz elő, a pilóta vagy a navigátor aktiválni tud egy figyelmeztetést, ami riasztja a helyzetükről a felügyelőket és a többi versenyzőt. A rendszer automatikusan is riasztást tud intézni, amennyiben a jármű balesetet szenvedett és a legénység képtelen ezt megtenni manuálisan. Magában foglal ez egy érdekes „push-to-pass” funkciót is, ami lehetővé teszi a résztvevőknek, hogy riasszák a másik autót, ha meg akarják azt előzni.

A rendszer ugyanakkor nem egyutas, az autó kijelzője figyelmeztetéseket tudni adni a versenyirányítók felől: amennyiben például egy incidens történt a szakaszon, egy „virtuális” sikán jelenhet meg. Az eset helyszínét megközelítve a kijelző egy, a versenyirányítás által meghatározott sebességkorlátozást mutat, amit követni kell egészen a baleset helyének hátrahagyásáig. A zászlós sportbírókkal ellentétben egy ilyen rendszer azt jelenti, hogy minden autó ugyanannyira lassít le, neutralizálva a szakaszeredményben az elvesztegetett idő hatását.

Az akár GSM, akár szatellit kapcsolaton keresztül továbbított adatot egy webszerverre küldik, amihez bárki hozzáfér, akinek van rá jogosultsága, legyen az versenyfelügyelő, csapat vagy média. Mivel webkapcsolaton megy keresztül minden, a drága és nehézkes bázis- és továbbító állomások szükségessége megszűnt, költséghatékonnyá téve mindezt még a kisebb szervezeteknél történő alkalmazásra is.

Konklúzió

Az világos, hogy a technológiai fejlődés forradalmasította, hogy a páros hogyan juthat a szakaszokon információkhoz és hogyan láthatja azokat. Észben kell azonban tartani azt is, hogy információ túlterheltség is bekövetkezhet, úgyhogy alaposan meg kell fontolni a kijelzett információk típusát és mennyiségét. Ez az, amikor a technológia valójában az ember segítségére lehet. A modern kijelzők konfigurálhatóságának széles tartományával a pilóta és a navigátor pontosan azokhoz az információkhoz juthat hozzá, amire szüksége van, és olyan formában, illetve akkor, amikor szeretné.

Az, hogy az olyan innovációk, mint amilyen a digitális itiner is teljesen átveszik az analóg metódusok helyét, az idő dönti el. A modern utcai autókban az adatrendszerek és a navigációk teljesen beintegrálódtak a kocsi kijelző rendszerébe, és olyan eszközökkel kapcsolhatóak össze, mint amilyen a tablet és a mobiltelefon is. Nem kell sokat képzelődni, hogy az ember megjövendölje, a jövőben a versenyautók is hasonló funkcionálissággal fognak rendelkezni.

Andrew