A negyvenmilliós népességgel rendelkező Argentína ízletes húsételeiről, vörösboráról, valamint a tangóról híres. No és a lelkes autósport rajongókról.

Az első argentin rali világbajnoki futamot 1980-ban rendezték. Az északi tartományokban futó viadalt Walter Röhrl nyerte a Fiat 131 Abarth-tal, a következő esztendőben pedig Guy Frequelin szerezte meg a győzelmet Talbot Sunbeam-jével. A ’82-es futam a falklandi háború miatt elmaradt, majd az esemény jóval délebbre, az Andok régiójában elhelyezkedő Bariloche-ba költözött. Itt azonban drámaian nagyok voltak az átlagsebességek, ami miatt új helyszínt kellett keresni. 1984 óta egy kivétellel – 1992-ben Tucuman-ban került megrendezésre a verseny – a közép-argentínai Cordoba ad helyet a futamnak.

Azokban az időkben mindössze egy márka vette a hajlandóságot, hogy elutazzon a dél-amerikai kontinensre (a britek emlékezetében még elevenen élt a falklandi konfliktus), ez pedig nem volt más, mint a négykerékhajtásos, turbómotoros Quattróval kiálló Audi. Ahogyan az várható volt, a helyi importőrök kétkerékhajtású, szívómotoros Renault-jaival és Peugeot-jaival szemben meg is szerezték a győzelmet 1984-ben.

A verseny eredménye tulajdonképpen előre eldőlt, már csak azért is, mert az ingolstadti vezetők már korábban eldöntötték, Stig Blomqvistnak kell az egyéni világbajnoknak lennie. A korábbi években a San Carlos Bariloche-ban tapasztalt nehézségeken és a nem megfelelő tucuman-i eseményen túljutva Cordoba hamarosan bizonyította, jó helyre érkezett a verseny, már csak azért is, mert hatalmas volt a helyi érdeklődés, az autósport rajongók nagy szenvedéllyel üdvözölték a futamot.

Még ha alacsony is volt a nemzetközi mezőny, nagyon sok nézőt vonzott a viadal. Az akkori argentin top versenyzők közül ketten is Quattro volánja mögé ülhettek, az ígéretes Jorge Recalde és a profi pályaversenyző, Luis di Palma. A Blomqvist és a Hannu Mikkola által vezetett Audikkal szemben azonban egyiküknek, Recalde-nak volt valódi esélye, aki az első gyorsasági szakaszt meg is nyerte, amivel vezette a versenyt. Ez a verzió azonban nem szerepelt az Audi forgatókönyvében. Az argentinra rögtön rá is szóltak, hogy lassítson, így Blomqvist át is vette a vezetést, amit csak egy szakaszon – ahol defektet kapott – engedett ki a kezéből. Ez úgyszintén nem volt benne a forgatókönyvben. Stig az eset során megállt, majd rádión kért instrukciókat a helikoptermániás csapatvezetőtől, Roland Gumperttől. Gumpert azt válaszolta, túl messze vannak a főszerelővel, hogy személyesen segíteni tudjanak. A helyben bérelt repülőjük lerobbant, a szerelőjének kellett megjavítania, úgyhogy Blomqvist saját maga kellett, hogy kicserélje a leeresztett kereket.

Mikkola nyugodt volt az egész verseny alatt. Uralkodó világbajnokként tudta, hogy az Audi vezetése Stiget akarja abban az évben bajnoknak, így elfogadta a parancsot, hogy lassítson le és engedje Blomqvistnak visszavenni azt az időt, amit a defekttel elvesztett. Hannu jól ismerte Argentínát, először is amiatt, mert ő volt az 1970-es London-Mexikó győztese, ami áthaladt a dél-amerikai országon is, aztán megnyerte az 1983-as Argentin Rally-t is Bariloche-ban. Nem is vett részt a pályabejáráson, a személyes tréningje golfleckékben merült ki, az volt a felkészülése erre a hosszútávú (a gyorsasági szakaszok 948 kilométert tettek ki) versenyre, míg szegény navigátora, Arne Hertz a klubházban ült és fordította Blomqvist svéd itinereit a repülő finn által preferált angolra.

A viadal során az Audin egyáltalán nem volt nyomás. A leggyorsabb helyi autó is nagyjából öt másodperccel volt lassabb kilométerenként a Quattróknál, még úgy is, hogy az audisok lazára vették a dolgot. A Quattrók végeztek az első három helyen, Blomqvist kényelmesen, három perccel nyert, amivel tizenhét pontos előnyre tett szert Mikkolával szemben a bajnokságban. Recalde érkezett a dobogó alsó fokára, több mint másfél órával előzte meg Mario Stillo Renault 12-esét.

Az egyedüli másik nem dél-amerikai a japán Yasuhiro Iwase volt, aki azért vesztette el a negyedik helyet Opel Ascona 400-asával, mert megbüntették, mivel a futam előtti parc fermébe túl későn állt be. Di Palma versenye mindössze háromszáz kilométerig tartott a bérelt Quattróval a Buenos Aires-től felfelé tartó összekötő szakaszon, mielőtt a motor csapágyas lett. Elmondta, nagyon elcsüggedt a balszerencséje miatt, akkor meg pláne, amikor elmondták neki, hogy mennyit ment az autó a legutolsó átvizsgálás óta.

Az Audi számára ez volt a négykerékhajtásos uralmuk vége a sportágban. Az argentin verseny volt az utolsó világbajnoki futam, ahol a hosszú Quattro nyert, ami egy érának a végét jelezte, a csöndet a vihar előtt. A következő világbajnoki futamon, a finn 1000 Tó Rally-n az új Peugeot 205 T16 Ari Vatanen irányításával pontosan két percet vert Markku Alén Lancia 037-esére, Blomqvisttal a volánjánál a legjobb Quattro öt perccel maradt le.

A ’84-es futam egy hosszú és irigylésre méltó fejezetet nyitott az Argentin Rally-k történetében, egy kivételével minden évben visszatért a mezőny Cordobába és az idilli üdülőhelyre, Villa Carlos Pazba. 1984 egy érdekes év volt. A 71-es rajtszámú Peugeot 504GR TN-nel egy bizonyos Carlos Menem állt rajthoz a versenyen. Ő akkor egy hosszú hajú sportoló és popsztár volt az északi La Rioja tartományból, akiből később elnök lett. Ezen a viadalon az első napon tetőre tette autóját. Később Chilébe kellett távoznia száműzetésbe.

Cordoba a hatalmas inflációs válság központja volt a ’80-as években. A millió pezós bankjegyek két dollárt sem értek. Minden változás ellenére a cordobai hegyekben található utak természete ugyanolyan, a kemény homok és trükkös részek, melyek keményen büntetik a vezetői hibákat. A Cordobába történő költözés nagy siker lett, de a buenos aires-i sporthatóságok és a hétszáz kilométerre található helyi rajongók közötti csata ugyanúgy fennmaradt. Az argentin szövetség (az ACA) sok éven keresztül mellébeszélt, hogy az ország autósport naptárában valóban akarja-e a koronára az ékkövet, de a rajongóknak az utóbbi időszakban már nem kellett aggódniuk. Cordoba és Villa Carlos Paz bizonyította, hogy az esemény jó kezekben van.

Andrew