A navigátor Scott Martin gondolatai pályabejárásról, itinerírásról, navigátorkodásról.

Nincs nagyobb dolog egy sportoló számára, mint hazai pályán versenyezni, aminek izgalmát csak az fokozhatja, hogyha bajnoki éllovasként teheti ezt. Elfyn Evans és Scott Martin, a Toyota rali világbajnokságot vezető párosa ennek 2020-ban nem lehetett részese a koronavírus járvány miatt. A navigátor azonban a verseny tervezett időszakában a DirtFish-nek írt bejegyzésében részletezte, hogyan készültek volna a Brit Rally-ra, melynek keretében érdekes dolgokat árult el a pályabejárásról, itinerírásról, navigátorkodásról:

 

„Van olyan dolog napjainkban, mint egy átlagos világ? Amennyiben lenne és ebben az átlagos világban lennénk, nem lenne időm arra, hogy a DirtFish-nek írjam ezeket a sorokat. A Clocaenogon, a Penmachnon vagy a Brenigen lennék.

Ez lett volna az első napja a rali világbajnokság számomra hazai futamának: a Brit Rally-nak. És az enyém lett volna a legjobb ülés a grundon – az ülés Elfyn Evans mellett a Toyota Yaris WRC-nkben.

Kétségtelen, hogy egy különös érzés ez itthon ülni és nem versenyezni odakint. És mennyire sajnálatos, hogy nem lehetünk a versenyen, főként amiatt, hogy milyen évünk van. Milyen atmoszféra lett volna az utak mentén.

Ez az érzés a verseny előtti teszteken kezd el felépülni. Elég vicces, hogy sosem teszteltem annyit Wales-ben. Amikor az M-Sportnál voltam, a saját létesítményüket használtuk Greystoke-ban, vagy pedig feljebb mentünk Skóciába, ahol eléggé reprezentatívok voltak a körülmények.

A Citroennel csináltam egy verseny előtti tesztet Wales-ben, és valójában igencsak furának tűnt úgy ott lenni, hogy nem ment a verseny.

Mennyire fontos egy brit teszt? A verseny előtti teszt minden versenyre fontos, de a szezon kései szakaszához érve általában megvan a sebességed az autóval murván, és meglehetősen ritka, hogy új alkatrészeket kapsz, amit tesztelni kellene. Erről az oldalról nézve lehet vitatni, hogy ez alapvető fontosságú.

De… a Brit Rally körülményei egyediek, és a lehetőség arra, hogy sárban, ködben és esőben tesztelj, igazán hasznos. Éppen ahogy szükséged van egy finnországi tesztre is, hogy megszokd a sebességet, igazán szükséged van egyre Wales-ben is, hogy megszokd a feltételeket, a felületváltásokat és az ilyen dolgokat.

És – végezetül – nagyon fontos az, hogy a brit teszted a lehető legközelebb legyen a rajt dátumához. Nincs értelme erre tesztelni szeptemberben, amikor húsz fok is lehet, napfény, csontszáraz utak, aztán megérkezel a versenyre és tizenöt fokkal hűvösebb az idő, pokoli sár van, és lehet egy kis jég is még.

Nem az Egyesült Királyságban élek, úgyhogy kétségtelenül kihasználtam volna a lehetőséget, hogy ott maradjak és meglátogassam a családot, a barátokat a pályabejárást megelőzően. Függően attól, hogy lett volna-e tesztünk rögtön utána, talán a verseny után is maradtam volna.

Elfynnel a pályabejárás előtti napon találkoztunk volna, és függően a pályabejárás menetrendjétől, nem jöttünk volna vissza közvetlenül, távol maradtunk volna a verseny deeside-i hotelétől. Hajlunk arra, hogy a Wales középső részén lévő szakaszokat járjuk be először, azokat, amik legtávolabb vannak.

Meglepő lehet, hogy miért is fontos a pályabejárás egy olyan versenyen, melyet elég jól ismerünk mindketten most már – ez alapvető fontosságú. Még ha nem is változik a szakaszok útvonala, a kanyarok természete alakulhatott az elmúlt tizenkét hónapban.

Beszéltem már a köd lehetőségéről ezen a verseny, és ez az, ahol egy jó pályabejárás kifizetődik.

Amikor ott vagyunk a pályabejáráson, keressük a tájékozódási pontokat, ha úgy tetszik, a referenciapontokat a szakaszokon.

Egy remek példa lehet erre 5 mérföldes tábla a Myherin szélfarm tetején.

Nagyon gyors részeken jövünk át, aztán meglátjuk pár még gyorsabb kanyar után a jelzést, amikor egy nagy fék után egy sokkal lassabb balos következik.

Az itiner kapcsolódik a jelzéshez, és egy jelzés Elfyn számára, hogy emlékezzen, tempóváltás következik. Számomra is hasznos, hogy felnézzek és lássam – amikor egy igazán gyors részen vagy, könnyen azon veszed észre magad, hogy eltűnődsz, elmulasztottál egy kanyart.

Például ha van egy kanyar, ami majdnem padlógázas, Elfyn pedig nagyobb tapadást érez a talaj felől, valamint magabiztosságot az autóval és padlógázon veszi ezt, én ösztönösen azt gondolom: ’Hol vette el? Elrontottam valamit?’

Ezek a tájékozódási pontok létfontosságúak lehetnek éjszaka, vagy amikor a köd leszáll.

Egy navigátor számára dezorientáló lehet, amikor köd van és hirtelen azt érzed, hogy a pilótád elemeli vagy még vissza is vált, miközben mondod az itinert, hogy az padlógázas. Tudod, hogy leszállt a köd, és minden, amit tudsz tenni, hogy olvasod tovább és nyugalomban tartasz mindent.

Ugyanez a helyzet, amikor porban autózol. Ez történt velünk Törökországban ennek az évnek a korábbi részében, Elfyn azonban nagyszerű volt, ügyesen és jól csinált mindent a továbbiakban is. Csupán emlékeztetned kell magad folyamatosan, hogy pontosan ugyanolyanok a körülmények mindenki számára.

Abban a szokatlan helyzetben, ha egy kanyar drámaian megváltozott és a pilóta látja ezt a bejáratnál, az trükkös lehet a navigátor számára. Egy oszlop vagy valami, ami a kanyar bejáratán volt a pályabejáráson, eltűnt és Elfyn hirtelen tudja, hogy egy vagy akár két fokozattal feljebb tud átmenni, ez igazán kizökkenthet, és navigátorként csaknem biztos, hogy késel a következő információval.

Megkérdőjelezed magadat. Azt gondolod: ’Hová tűnt az a kanyar?’

Amikor ilyen történik és kissé lemaradsz, általában kapsz egy ’tovább…’-ot a pilótától, ami azt jelenti: ’Folytasd tovább, a következő információt kérem!’

Egyes versenyzők számítanak erre. Tudják, hogy ez fog történni, látják, hogy kinyílt a kanyar, és ahogyan belemennek, siettetni fognak, talán már a kanyar előtt megkapod a ’tovább…’-ot, vagy a kanyarban. Ez jó, tudod, hogy mi történt, és a következő információval foglalkozol.

A Brit Rally ilyen nagysebességű részei valódi kihívások, amikor az időjárás folyamatosan változik, nincs kétség efelől.

Ez azonban annak is az oka, hogy ezt a munkát végzem.

Beszéltünk már arról az útról, ami Myheriben a szélfarmon megy keresztül: amikor átmész a tetőn és megkezded a lefelét, az a legjobb érzés. Diktálom az itinert, Elfyn teszi a dolgát, és hihetetlen sebességgel megyünk lefelé ezen az útszakaszon. Aztán odaérünk ahhoz a jobboshoz, melynél ki lehet futni.

Padlógázas?

Talán padlógázas?

Az első alkalommal talán nem, megérinti ballábbal a féket, hogy érezze a tapadást…

A második alkalommal, bang, leszögeli.

Abszolút padló.

Ahogyan mondtam, ez az, amiért azt a munkát végzem, amit.

Elfyn szereti azt a szakaszt, a kedvence azonban, ahogyan tudjuk is, a Gartheiniog. Én annyira nem lelkesedek érte. Ez az a hely, ahol a nagy balesetem volt Matt Wilsonnal 2005-ben. Nem gondolok erre már, méltán volt tizenöt éve, az emlékek halványultak kicsit.

Köszönet érte azonban, hogy betették megint!

Nem használjuk azt a helyet versenyben, ahol kicsúsztunk, egy etapszakasz most csak.

Értem, hogy miért szereti Elfyn ezt a szakaszt, szépen áramlik, ismeri jól, nagy itt az önbizalma. Kellemes dolog a szakasz rajtvonalán vele ülni – semmi sem különbözik, természetesen nem, a felkészülésben vagy valami ilyesmi. A ritmus azonban jó, nagy a tempó, és ő igazán évezi.

Eléggé ilyen a szakaszok többségén. Amikor egy új szakaszra mész, mindig több a dolog az első és a második áthaladás között. Le akarod ellenőrizni az itinert ismét, ha valakinek volt valamilyen problémája, defektet kapott vagy elszállt egy új szakasz első teljesítése során, le akarod ellenőrizni a saját itinered arra a helyre.

Nem lett volna sok új dolog Wales-ben ezen a héten, ez pedig segít egy némileg nyugodtabb versenyre történő felkészülésben.

Ámbár otthon lenni, egy ismerősebb közegben mindig is egy kicsit nyugodtabb dolog. Eljutsz a társaidhoz; elmentünk volna ott, ahol Elfyn családjának egy része és a barátai élnek, ez pedig mindig kellemes és egy jó löket.

Nehéz kihagyni ezt a hetet és ezt a lehetőséget. Vissza fogunk azonban térni. Visszatérünk, amint visszaállunk egy átlagos világba.”

 

Andrew