Bruno Saby és Denis Giraudet közismert személyek a ralisportban, veteránként azonban új szerepkörben tűntek fel a 2021-es Monte-Carlo Rallye-n.

Vártak. Vártak, és csak vártak. Tudták, hogy várniuk kell. Ott álltak a Puget-Theniers déli részén a D6202-es úton, és nézték, hogy vasárnap reggel hét óra felé közeledik az óra mutatója.

Pár perccel azelőtt, hogy a rendőr kitette volna a kordont, hogy lezárja az utat, Bruno Saby ráhajtott a Monte-Carlo Rallye tizenkettedik szakaszára. Rögtön ezután elkezdett beszélni Denis Giraudet-hoz, aki színessé tette azt a fekete-fehér képet, amit kaptak, hogy dolgozzanak rajta.

A két fickó – akik Franciaország legnagyobb ralis alakjai közé tartoznak – az Oliver Solberg és Aaron Johnston alkotta páros jégkém legénységeként tevékenykedett ezúttal, ezt a versenyt pedig jobban ismerik, mint sokan mások. Ketten együtt harminchat Montén vettek részt.

1985-ben döntő szakasznak bizonyult ez a pálya. „Emlékszel 1985-re, amikor Ari Vatanen megelőzte Walter Röhrlt?” – tette fel a kérdést Giraudet. „Az ezen az úton történt. Walter a slickeket választotta, Ari a szögeseket, és megelőzte őt, aztán pedig megnyerte a versenyt. Bruno tudta, hogy ez az út mindig is nehéz volt.”

Solberg a 2C Competition Hyundai i20 R5-ösével indult a versenyen, azzal a francia alakulattal, ahol Pierre-Louis Loubet egy i20 Coupe WRC-vel versenyzett. Loubet édesapja csapattársa volt Saby-nak a Lanciánál a ’80-as évek végén, és most szintén jégkémként funkcionált fia számára. Yves Loubet-ék korán felmentek a szakaszra, hogy információt szolgáltassanak a gumiválasztáshoz, míg Saby és Giraudet az utolsó pillanatig vártak.

„A biztonságra mentünk” – mondta Giraudet. „Brunónak pedig igaza volt, hogy olyan későn vágtunk neki – két órával később mentünk, mint Loubet legénysége. Amikor ők mentek át a szakaszon, két kanyarban találtak jegesedést az egész szakaszon. Amikor mi mentünk, négy ilyen kanyarunk volt kilométerenként.

Bruno tudta, ez egy utálatos szakasz.

Hihetetlen, hogy mennyi különböző körülményt láttunk ezen a versenyen. Minden alkalommal, amikor célba érsz egy Montén, hazamész, és azt mondod: ’Hú, ez volt a legrosszabb…’ Ugyanez volt idén is, de ezúttal nagyon bonyolult volt. Megvolt minden, minden körülmény a száraz aszfalttól a nagy esőig és szombaton reggel a friss hóig, aztán egyre jobban jegesedett, amint felkelt a nap vasárnap reggel.”

Giraudet 1981-ben rajtolt először Monte-Carlo Rallye-n, tíz évvel Saby után. Nem sok olyan van, amit ők ketten ne láttak volna.

Ugyan a 2021-es verseny nem tartalmazta azokat az éjszakai maratonokat, amikkel ők találkoztak, de a modern Montéknak is megvannak a saját kihívásaik.

„A gumikérdés nagyon nehéz napjainkban” – magyarázta a navigátor. „Ez pedig még nagyobb igényeket támaszt a jégkémek munkáját illetően. Ezekkel a szabályokkal nem számít, hogy Pirelli vagy Michelin, nem lehetsz a megfelelő gumin a teljes körben. Három szakaszt teljesítesz, és a kompromisszumról szól minden.

Amikor a megfelelő gumin vagy, megfelelőnek kell lennie az információknak, de amikor olyan gumin vagy, ami nem biztosítja az optimális tapadást, az információnak száz százalékosan megfelelőnek kell lenni minden kanyarra.”

A jó jégkém legénység egy alapvető fontosságú tulajdonsága, hogy jól ismerik versenyzőpárosuk itinerét. Giraudet-nál nincs ezzel gond, hiszen 2019-ben három alkalommal is ült Solberg mellett versenyen.

Solberg esetében talán az édesapja, a világbajnok Petter lehetne a legjobb ember, aki segíti őt, ugyanúgy, mint ahogyan Gwyndaf Evans teszi azt Elfynnek. Petter azonban máshogy gondolkodik, ő a szervizparkban van, és ott nyújt támaszt Olivernek, valamint onnan követi nyomon, hogy mi is történik.

Nem kérdés, az 1988-as Monte-Carlo Rallye győztese nem egy rossz választás. És az is kiderült, hogy az ifjabbik Solberg itinerében tetten érhető a régi iskola. „Összefutottunk Simon Jean-Joseph-fel” – mesélte Giraudet. „Simon volt Petter murvakéme, most azonban Sebastien Ogier-vel dolgozik. Ő kérdezett Oliver itineréről, és mondta, hogy nagyon azonos Petterével – megannyi részlet van benne, ami nagyon fontos egy olyan versenyen, mint amilyen ez is.

Tudod, az olyan pilóták, mint Petter és Oliver és a többiek, ők olyanok, mint a művészek vagy a zenészek. Ők látják azokat a dolgokat és érzik a dolgokat, amiket mi egyszerűen nem látunk. Olyan, mintha lenne egy ilyen extra érzékük. Te és én odaérünk egy kanyarhoz és azt mondjuk, hogy ez egy balos. Nekik ez: ’hosszú bal, nyílik, szűkül és nyílik…’

Amikor ott tartunk, hogy a jeget, a nedves foltot vagy az extra részletet betegyük az itinerbe, ez magától értetődőbbé teszi; be tudod tenni a jeget az itinerinformációk sorozatának korrekt helyére – ez sokkal könnyebb, mintha egy információ mondaná azt: ’hosszú bal…’”

És mi a helyzet Saby-val és az ő felelősségével?

„Fantasztikus volt” – mondta a Peugeot és Lancia egykori gyári pilótája. „Együtt dolgozni ezekkel a srácokkal hihetetlen volt. Számomra ők a jövői a sportunknak. Szeretem ezt a versenyt, ez a világ legjobb versenye, azzal pedig, hogy együtt dolgozhattam Oliverrel és Aaronnal, nem bántam, hogy reggel háromkor kellett kelni.”

Meg kell mondanom azonban, hogy ez az év nem érződött annyira Monte-Carlónak. A rajongók nélkül nem volt olyan élvezetes. Rossz volt látni azokat a helyeket üresen, ahol általában annyi ember van. Szomorú volt.”

Ami még szomorúbb volt Saby és Giraudet számára, hogy nem tudtak a verseny után ismét összeülni, immár a Monte-Carlo Historic-on, ahol a tervek szerint egy Ford Caprival vettek volna részt, egy ugyanolyannal, mint amivel a pilóta 1971-ben az első Montéján állt rajthoz.

„A COVID-19 számos dolgot elront most” – mondta Giraudet. „Az idő azonban el fog jönni ismét, és készen fogunk állni.”

Andrew