Ugyan nem ért célba, de a feltörekvő tehetség Oliver Solberg Monte-Carlo Rallye-ja megannyi bizonyítékkal szolgált a tempójára és a benne rejlő potenciálra.

A 2021-es Monte-Carlo Rallye a Rally2-es gépek versengése között egyetlen emberről szólt, Andreas Mikkelsenről. A tapasztalt norvég olyan módon dominált, ahogyan elképzelte, egy másik skandináv pilóta azonban boldogan tért ki a radarok hatásköréből és a támogató sorozatok reflektorfényéből.

Ha a WRC 3-ba nevezett volna, akkor Oliver Solberg – akinek Aaron Johnston navigált – a viadal utolsó szakasza előtt egy perccel vezette volna a kategóriát, ha pedig a WRC 2-be, akkor az M-Sport korábbi pilótájával, Eric Camillivel a harmadik helyezésért szoros csatában kezdte volna ugyanezt a tizenötödik gyorsaságit.

Miután a holtidényben szerződést kötött vele a Hyundai Motorsport, a hercegségi futam volt az első hivatalos verseny a tizenkilenc éves versenyző számára a koreai márka színeiben. Az i20 R5-össel ugyan rajthoz állt előtte az Arctic Rally-n, de a Monte-Carlo Rallye volt az első igazi megmérettetés.

„A terv az volt a Montéra, hogy további tapasztalatszerzésre menjünk és hogy megismerjük az autót” – kezdte az értékelést Solberg a versenyt követően. „Mentünk az Arctic-on, és fantasztikusnak érződött az i20 a második napon. Monte-Carlo azonban más. Finnországban egy olyan autónk volt, ami murvára volt beállítva, a múlt héten azonban inkább egy aszfaltos autóval futottunk.

Meg kellett tanulnom az autót újból, és hosszú idő óta először egy új csapattal voltam úgy, hogy a családi csapatból egy srác sem volt ott. A 2C Competition-nel mentünk, ami fantasztikus volt – nagyon-nagyon jók voltak, nem volt azonban annyira családias, mint ahogy volt azokkal a srácokkal, akiket az utolsó talán öt évből ismertem, mióta a crosskart-ban voltam.”

A csapatot alkotó legénység alapvető fontosságú, az ilyen dolgok azonban a perifériára kerülnek, amikor a gyorsasági szakaszon elrajtol a páros. Ez az, amikor a vezetés átveszi minden más helyét. Solberg számára ez volt a második fellépés a világ egyik legkomplikáltabb raliversenyén, az előző év pedig megmutatta neki, hogy mennyire keményen is tudnak büntetni a Francia-Alpok pályái.

A 2003-as világbajnok Petter Solberg fia 2020-ban hibázott egyet a La Breole és Selonnet közötti húsz kilométeres gyorsaságin, és megsérült Volkswagen Polo GTI R5-ösének egyik hátsó futóműeleme, amikor eltalált egy szegélyt. Huszonkét percet vesztett ezzel a szakaszon, de folytatni tudta, és célba ért, amivel rengeteget tanult.

„Tisztelned kell ezt a versenyt” – mondta, és az előző évi lecke megváltoztatta a hanglejtését, a sziporkázó tinédzser hirtelen egy fiatal profivá válik. A vigyorgás eltűnt, a verseny előtti ábrázat komollyá vált. „Úgy tűnik, idén igazán trükkös körülményeink lesznek, és ezekből kell kihoznunk a legtöbbet. Akarok menni a rossz gumikon, keresztbe akarom feltenni a gumikat, megnézni minden opciót, hogy értsem, hogyan változtatja meg az időjárás a tapadást, az utakat. Sokat lehet magunkkal vinni ebből.”

És mi a helyzet a sebességgel? Az fontos? „Természetesen az” – váltott vissza vigyorra. „A tapasztalat azonban az, amire igazán szükségünk van.”

Végül mindkettő meglett. A hetedik szakaszon az első részideje szenzációs volt, ugyanolyan tempót ment addig, mint a 2C-s csapattársa, Pierre-Louis Loubet az i20 WRC változatával. Sajnos a gyorsaságit megszakították, miután Loubet összetörte az autót.

Solberg a tizennégy szakaszból tízen bent volt az öt legjobb Rally2-es pilóta között, a legjobbját pedig szombaton délután és vasárnap reggel nyújtotta. Senki, sem Mikkelsen, sem az M-Sport pilótája, Adrien Fourmaux, sem egyik tapasztalt citroenes francia nem tudott Solberg nyomába érni a szombat délutáni és a vasárnap reggeli különpróbán. Még többet mond az a tény, hogy ezeket a gyorsaságikon az abszolút értékelés ötödik, illetve negyedik idejét futotta a svéd színekben rajthoz álló fiatal. Hatalmas előrelépést mutat ez az egy évvel korábban látott eredményekhez képest.

Mivel Solbergé volt az egyetlen i20 R5 a nevezési listán, nem lehetett sajnos összehasonlítani olyan versenyzőkkel, mint a Hyundai Motorsportos csapattársa, Ole Christian Veiby, akivel az előző hétvégén összecsapott már az Arctic Rally-n és győztesen került ki a csatából.

A fiatal reménységet a Monte-Carlo Rallye-n egy defekt és egy kis turbónyomás probléma hátráltatta, valamint megforgott egyszer. Ezek mellett remekül szerepelt, lenyűgöző volt a tempója ahhoz képest, hogy mindössze egyszer szerepelt itt korábban és ez volt összességében a nyolcadik rali világbajnoki futama.

Apró szépséghiba, hogy célba érni nem sikerült a párosnak az utolsó gyorsaságin elkövetett apró hibának köszönhetően.

„Annyira frusztráló!” – mondta Solberg. „Egy icipicivel voltam gyorsabb abban a kanyarban, és kicsúsztunk. Beragadtunk a sárba. Ha lett volna ott két ember, akik segítenek megtolni minket, tíz másodpercet vesztettünk volna. Őszintén szólva annyira rossz volt ez. Nagyon-nagyon rosszul éreztem magam emiatt. Egy annyira kis hiba volt ez, de nagyon nagy árat fizettünk érte.

Féltem elmondani a csapatnak, hogy mi történt, de elképesztőek voltak. Annyi támogatást, annyi segítséget adtak. Mégis, nem voltam boldog. Jó volt a tempónk, jó tapasztalatot gyűjtöttünk, de elmulasztottuk a lehetőséget, hogy befejezzük a munkát és egy szép sztorit írjunk a 2C és a Hyundai Motorsport számára.

Egy dolog, amit mondhatok, ez a Monte sok dologra tanított meg engem – sokra!”

Andrew