A 2021-es Szardínia Rally-n vált valóra Stuart Loudon egy életcélja, a brit navigátor gyári csapatban, egy World Rally Car-ban ülve állhatott rajthoz egy világbajnoki futamon. Loudon a DirtFish-nek írt beszámolót az élményeiről.

„Harminc másodperc. Ennyi idő alatt változtak meg a dolgok. A Szardínia Rally nyitó szakaszának rajtjánál ülve pokolian ideges voltam. Amikor azonban fél perc volt már csak a rajtig, összeállt minden. Visszaszámoltam Gus Greensmith-nek: három, kettő, egy, rajt… Nekiindultunk. Nekiindultam. Teljesült egy életcél – elrajtoltam gyári navigátorként az első világbajnoki futamomon.

Amikor Chris Patterson megkérdezte, hogy tudnám-e helyettesíteni Olaszországban, veszettül igent mondtam volna rögtön. De nem tudtam. Családi vállalkozásban dolgozom, és először is egyeztetni akartam a nagyapámmal. Kezdtem kockáztatni azzal, hogy mennyit vagyok távol a Tunnock-tól.

Dolgoztam már Gus-szal és Chris-szel, a murvaitinerjeiket csináltam Horvátországban, és aztán távol voltam egy egész hetet Szardínia előtt, az M-Sport 2022-es autójának fontjoncouse-i tesztelése miatt.

’Stuart, ez az, amiért dolgoztál az egész pályafutásod alatt – természetesen ezt kell tenned!’ – ez volt a válasz nagyapámtól, úgyhogy úgy kell kezdenem ezt, hogy egy nagyon nagy köszönetet mondok neki, hogy hagyott, hogy távol legyek a munkámtól, ami a Tunnock-nál szállítmányozási vezető.

Mivel egész héten Franciaországban voltam Matthew Wilsonnal, vasárnap éjjel fél tízkor landoltam Szardínián. Ez nem igazán volt ideális. Esténként, miután teszteltünk Matt-tal, belsőkamerás felvételeket néztem Szardíniáról és Gus-tól, megpróbálva megismerni a terepet.

Ezt megelőzően minden olyan rali világbajnoki futamon, melyen részt vettem, hosszú időt töltöttem azzal is, hogy átnézzem az útvonalitinert. Alapvetően átmész a kereszteződéseken, és megkeresed a komplikáltakat, ez a módja, hogy biztosra menj, hogy nem lesznek meglepetések a napján. Nem volt időm erre, ez pedig csak táplálta az idegességet…

Amint elkezdődött a pályabejárás, normálisnak érződött minden. Gus új itinert ír idén minden fordulóra, ez tehát jóval magától értetődőbbé tette a munkámat: tiszta lap volt.

Csütörtök reggel egy kicsit valódibbá vált minden. Egy gyári M-Sport Ford Fiesta WRC-ben ültem útban a shakedown felé Gus Greensmith-szel. Azt hiszem, eléggé csendben voltam azon a reggelen, leszegtem csupán a fejem, és arra figyeltem, amit csinálok.

Kétségtelen, az, hogy előtte egy héttel autóban ültem Matthew-val, jó felkészülés volt a Szardínia Rally-ra. Fonjoncouse forró, durva és dobálós, eléggé hasonló tehát az Olbia környéki szakaszokhoz és utakhoz. Matthew-val menni pedig tökéletes volt, igen nagy sebességnél olvastam az itinert egy hétig.

Ahogyan mondtam, amint számoltam vissza Gus-nak az első gyorsasági szakaszon, eltűnt az idegesség, és azt teszi csak az ember, amit tennie kell. Pénteken délben feltettem a kezem, és azt mondtam Gus-nak, hogy nem éreztem, hogy a legjobbamat nyújtottam volna. Túl keményen próbáltam biztosnak lenne benne, hogy tökéletes minden. Nem igazán ment gördülékenyen.

Gus nagyon-nagyon jó volt velem, azt mondta, adjak időt, és jönni fog minden.

Ami igazán megérintett ugyanakkor, az a bajtársiasság a párosok és a többi navigátor felől. Az, hogy hétszeres világbajnokként Sebastien Ogier és Julien Ingrassia odajön és azt mondja, jól látni engem, hogy visszatértem és megkérdik, hogyan boldogulok, nagyon sokat jelentett számomra.

Beszéltem Juliennek arról, hogy küszködtem egy icipicit pénteken délelőtt, amire ő azt mondta: ’Nézd, Stuart, nem vagy egy varázsló. Nem várhatod, hogy beülsz egy ilyen sebességgel rendelkező autóba és csinálsz valamit – nyújtsd csak a legjobbadat’.

Ez néhány, Malcolm Wilsontól és Rich Millenertől érkező bátorító szóval együtt tényleg segített abban, hogy rendeződjenek a dolgok.

Ugyanakkor nagyon-nagyon szerencsés voltam, hogy a legjobb cimboráim közül kettő is ott volt velem. Bár Scotty Martin és Dan Barritt másik csapatban versenyeztek, de mindig megnézték, hogy rendben van-e velem minden – a navigátorok összetartanak, és tényleg ebben részesültem. Köszönet mindegyik srácnak közülük.

Péntek déltől egyszerűen imádtam. Teljes mértékben imádtam.

Kijöttünk Monte Lernóról, és mondtam Gus-nak, hogy nagyon élveztem ezt. Az ugrató fantasztikus – egyúttal megfélemlítő is. Felnéztem, ahogyan odaértünk, és valóban felkészül az ember a felszállásra, ami csaknem függőlegesnek tűnik!

Aztán elég gyorsan vasárnap délután lett, és végeztünk.

Reménykedtem ebben és álmodoztam erről az esélyről a teljes navigátori pályafutásom során, a valóság pedig abszolút megfelelt ennek. Sok embernek kell köszönetet mondanom ezért a lehetőségért, a nagyapámon túl is! Köszönet természetesen Gus-nak és az M-Sport teljes csapatának. És köszönet Chris-nek is.

Most már néhány éve együtt dolgozok Gus-szal, a múlt hétvégén pedig navigáltam neki, ténylegesen láthattam a lépéseket, amiket tett az autó vezetését illetően és abban, hogy hogyan kezelje a nyomást. Olyan volt, mint egy érett profival együtt ülni – fantasztikus volt ezt látni. Gratulálok Gus-nak és Chris-nek.

De kipipáltam egy dolgot vagy olajat öntöttem a tűzre? Kétségtelen, hogy olajat öntöttem a tűzre. Amennyiben esélyt kapnék, egy szempillantás alatt visszatérnék ide – feltéve ha megbeszéltem a nagyapámmal!”

Andrew