Többször is kérték a motorsportforums.com-on, hogy mondjam el a véleményemet az alábbi videóval kapcsolatban, ami egy közöttem és egy másik pilóta közötti incidenst mutat.

Ez az, ami történt:

Elrajtoltunk a Waipu Gorge szakaszon. Néhány kilométer után a motor magától leállt. Nem lehet újraindítani. Üresben gurulok, leállok az út szélén. Nem volt rádiórendszerünk, úgyhogy telefon a motorspecialistának… Gyorsan meghatározzuk, hogy a gázpedál motor robbant le.

Gemma és én nekiláttunk, hogy csináljunk egy áthidalást, lekötöttük a gázpedál motort az erőforrásról, és egy vészhelyzeti fojtószelep kábelt kötöttünk be. Visszaültünk aztán a kocsiba, és elvégeztük az újraindítás speciális procedúráját a manuális gázpedállal, a fly-by-wire rendszer nélkül.

A motor tíz perccel vagy mennyivel az után indult el, hogy megálltunk. Letettem a telefont, hátranéztem, nem láttam senkit, és elindultam.

Kicsit később, talán négy-öt kilométerre a céltól újra csörgött a telefon. Azt hittem, a motorral foglalkozó srác akarja tudni, hogy minden oké-e, azt gondolva, hogy már kint vagyunk a szakaszról, de még nem voltunk kinn. Arra koncentráltam csak, hogy érjünk a végére, miután már így is rengeteg időt vesztettünk. Nagyon bosszús voltam emiatt a gázpedálhiba miatt. Egy ilyen hülyeség romlik el. Ezer euró, aztán az egész verseny eldobós.

Csak a cél után vettem észre a hibámat. Feltartottunk egy hivatalos Fordot. Nagyon sajnáltam őket. A navigátor odajött az autónkhoz, dühös volt, nézte a computer kijelzőjét… egy furcsa okból és ordibált velünk. Nem tudtuk, mit mondjunk neki.

A szervizbe érve az akkor már „nem annyira dühös” navigátor ismét odajött hozzám, és bocsánatot kért. Látod, azt gondolta, hogy van rádiónk. Rádióval a csapat képes küldeni szöveges üzeneteket is, amik megjelennek a kijelzőn. Nagyon rossz dolog lenne egy ilyen üzenetet figyelmen kívül hagyni. Azt gondolta, van rádiónk, de aztán amikor valaki felfrissítette a gondolatait erről, nos, az megváltoztatta kicsit a dolgokat.

Beszéltem a főnökkel és a másik pilótával, bocsánatot kértem a hibáért. Mindenki megértette, hogy az ilyenek megtörténhetnek egy stresszes szituációban. Nem voltak rossz érzések. Voltam én is hasonló helyzetekben ellentétes szerepben. Mit mondhatnék. Az ilyen sz**ok megtörténhetnek.

Egyetlenegy ember sem kérdezett meg engem a sajtótól arról, hogy mi erről az incidensről az én verzióm. Sem egy interjú, semmi.

Mindig öröm a sajtót szolgálni.

Antony Warmbold

2011. április 12.

Fordította: Andrew