Krimi a pályán

Az 1985. évi ralisportidény utolsó nagy szenzációja, a RAC Rali után futótűzként terjedt hír szakmai körökben: menesztik Roland Gumpertet, az Audi sportosztályának vezetőjét! Ha olvasóink emlékeznek az AM 86/1. számában megjelent Audi Riportunkra, nyomban arra gondolhatnak, hogy a nem is olyan meglepő személycsere a nyugatnémet cég sportbeli tartós eredménytelenségének következménye. Nos, minden bizonnyal ez is közrejátszhatott Gumpert bukásában, de azért időközben történt valami más is. A vb-futamnak számító nyugat-afrikai Elefántcsontpart Ralin pattant ki az autósport történetének eddigi legnagyobb, legkomolyabb botránya, melynek az Audi csapat és feltehetően Roland Gumpert volt a főszereplője.

Az Elefántcsontpart Rali nem tartozik Michéle Mouton kedvenc versenyei közé. A forróvérű, heveskedő, csinos francia szélvész kisasszony ugyanis 1982-ben éppen itt, Abidjan és Yamoussoukro között veszítette el saját butaságának köszönhetően a világbajnoki címet. Nagy kár, hiszen ez lett volna az autósport történetében az első eset, hogy női világbajnokot avatnak… A malőr után nem csoda, hogy Mouton egyre inkább háttérbe szorult Ingolstadtban, noha szerződését továbbra is évről-évre megújították. 1985-ben már csupán egyetlen vb-futamra osztották be. Történetesen az Elefántcsontpart-ralira…

Már az edzésről repülőgépen kellett Európába visszaszállítani a súlyosan megbetegedett navigátort, Fabrizia Ponst. Helyette Mikkola állandó „spannja”, Arne Hertz ugrott be, és ez az új páros nyomban egy hátborzongató balesetbe keveredett. Úgy 180-as tempónál egy beláthatatlan kereszteződésben az átrobogó vonatnak ütköztek. Csodával határos módon a legénységnek jóformán haja szála sem görbült, de egy százezreket érő kocsit sikerült teljesen „leírni”.

Aztán a versenyen is csőstül jött a baj. Kemény harc árán hiába szerezte meg Mouton a 17. ellenőrző pont után a vezetést, az éjszakai szakaszon, a párás, ködös trópusi sötétségben (ez volt a francia lány veszte 1982-ben!) a toyotás Waldegaard tört az élre. Abengourou után az Audi széthajszolt motorja nem bírta tovább a strapát, átégett a hengerfejtömítés. Mouton egyre lassúbb lett, és hamarosan 70 perc hátrányt szedett össze, amikor a hihetetlen „csoda” történt. Mouton hirtelen szárnyra kapott, a halálosan beteg masina ismét makkegészségesen muzsikált, és a yamoussoukrói szakasz céljába érve, több mint 50 percet sikerült lefaragni tetemes késéséből.

A konkurens csapatok, elsősorban a Toyota szerelői, és főnökük, Ove Andersson azonban nagyon nem hittek a csodákban, de az audis legények bámulatos motorjavító művészetében sem. A szörnyű gyanú eleinte olyan valószínűtlennek tűnt, hogy csak az események utólagos és aprólékos rekonstruálása után merték egyre hangosabban kijelenteni: az Audi az autósportban elkövethető legnagyobb, legsportszerűtlenebb, legpimaszabb csalással élt. Verseny közben szőröstül-bőröstül kicserélték Mouton tönkrement kocsiját!!!

Hogy ez miként volt lehetséges? Az afrikai ralikról tudni kell, hogy manapság a nagy csapatok úgy segítenek a hatalmas távolságok és a mesebelien magas átlagsebességek miatt nagyon nehezen megoldható szervizelési problémákon, hogy a sztárok mellet beneveznek a versenybe egy alkatrészekkel dugig pakolt, kimustrált „éles” autót. A navigátor helyét egy szerelő foglalja el, és ez a „chase car” árnyékként követheti fontos védencét a rali teljes útvonalán. Baj esetén addig is elsősegélyt nyújthat, amíg a levegőből vagy szárazföldön megérkezik a segítség.

Nos, Mouton 2-es rajtszámú autójának a 11-es rajtszámú gép volt a „chase car”-ja, volánjánál Franz Braunnal, az Audi egyik legtapasztaltabb szerelőjével, aki ráadásul versenyzőnek is egészen jól megállná a helyét. A két „rövid Quattro” látszólag nem is különbözött egymástól, talán csak a kocsi orrára szerelt különlegesen masszív ütközésvédő cső formája tért el. Mouton kocsija korábban a Szafárin szerepelt, tehát különlegesen erősített „afrikai” futóműve volt, Braun járgánya pedig Új-Zélandon futott.

Hát igen, így már érthető a dolog. Az ellenfelek és a hozzáértő megfigyelők, újságírók szerint a 2. szakasz után Mouton és Braun letértek a rali útvonaláról, az őserdő mélyén egy tisztáson közel egy órai munkával kicserélték a két kocsit úgy, hogy Mouton autójáról Braun kocsijára szerelték át a rajtszámokat és ralitáblát hordozó ajtókat, meg a motorháztetőt, valamint a más formájú ütközésvédő csövet.

A gyanú a cikk írásának napjáig is csupán gyanú maradt, ugyanis addig senki nem ismerte be a példátlan akció ügyét. Hivatalosan bizonyítani sem lehetett, mert a rali utolsó szakaszában Mouton végül mégis kiállni kényszerült, így a célban egyik kocsit sem lehetett alaposan megvizsgálni, hiszen Braun gépe Mouton rejtélyes szárnyrakelése után érthetően eltűnt a porondról. Viszont rengeteg fénykép készült a verseny különböző fázisaiban Moutonról, és az élesszemű újságírók legalább féltucatnyi apróságot, de jelen esetben perdöntő bizonyítékot szedtek össze a felvételek gondos tanulmányozása után.

Így például feltűnt a szélvédő rögzítésére szolgáló lemezfülecske eltérő helyzete, a a hűtőrácsra szerelt Audi embléma „megmagyarázhatatlan” helyváltoztatása, a speciális afrikai oldalsó keresőlámpák hirtelen hiánya, a kocsi jobb oldalán található üzemanyagbeöntő nyílás zárjának váratlan „átalakulása”, az ütközésvédő cső alatti kocsiemelő-nyúlvány „eltűnése”.

Mouton autója a verseny kezdetén...

...és későbbi „állapotában”

A gyanakvók Mouton kiesésén is csak a fejüket csóválták. A hivatalos nyilatkozat szerint elemeire hullott a futómű. Nehezen érthető ez a speciálisan afrikai viszonyokra felkészített Mouton-autóról, de annál inkább hihető Braun kocsijáról.

Ha a botrány igazából kipattan, különböző okok miatt a rendezőket is igen kellemetlenül érintette volna. A harmadik szakasz céljában az akkor még egyre erőteljesebb sustorgás miatt megvizsgálták Mouton Audiját, de azon semmiféle nyomot nem találtak az ajtók és motorháztető átszerelésére, rendbenlévőnek ítélték a rajtot megelőző gépátvétel során a fődarabokra elhelyezett plombákat és festékjeleket (ami nem csoda, hiszen mindkét kocsit átvették a versenyre), tehát az állítólagos kocsicsere tényét nem állapították meg.

A „razzia” egyetlen szépséghibája, hogy a legegyszerűbb azonosítási jegyeket: az alváz- és motorszámot nem ellenőrizték…

Forrás: Fekete András - Autó-Motor, 1986.

Andrew