Eljött végre ez a nap is, indulhatunk ismét a Barum Rally-ra! Az elvonási tűnetek egyre súlyosabbak voltak, hetekkel ezelőtt kisgyerek módjára elkezdtem visszaszámolni a napokat, annyira vártam már.

Kötelezettségeink csak péntek reggeli indulást engedélyeztek, így a shakedown kimaradt, de a terveknek megfelelően délre Zlinben voltunk. A város a jól megszokott hangulatos képpel várta a fanatikusok tízezreit, a bevezetőutak szélén nagy táblák, a városban mindenütt hatalmas molinók, a benzinkutaknál pedig raliautók vagy replikák jelzik, nagy esemény lesz itt a hétvégén.

Rövid sajtóirodai látogatás után megbeszéltük, gyorsan meglessük a Star Rally, azaz a historic mezőnyének kissé még hiányos szervizparkját, ahol nem várt élménygyűjtésbe kezdtünk. Megnéztük a különböző típusú historic korú Skodákat, láttunk BMW-t, Lancia Fulvia HF-et, volt egy-két Trabant és VFTS is, Peugeot 104, amiben anno Jean Todt navigált, aztán a tini kort épphogy kinőtt Ford Sierra Cosworth, valamint a Miki Biasion nevével fémjelzett Lancia Delta, ami az Integrale első világbajnoki futamgyőzelmét hozta.

Ezt követően a placc közepén lévő 131-es Abarth felé vettük az irányt, amibe bekukkantva egy érdekes váltókar és egy átszabott kardánbox tárult szemünk elé. „Fecó, ebben szerinted milyen váltó van?” „Gyanús!” – jött a válasz haveromtól. Hatalmas Brembo fékek voltak az autón, nem úgy nézett ki, mint egy eredeti darab. Miután körbejártuk a Fiatot, az olasz srác egy szatyor felé mutatott, hogy vigyünk a DVD-jükből. Ekkor összeszedtem rég elfeledett olasz nyelvtudásomat, és megkérdeztem a digót, hogy milyen sebességváltó is van az autóban.

- Beszélsz olaszul?
- Kicsit...
Nagy mosoly keretében folytatta:
- Szekvenciális a váltó, a Colotti nem bírta.
- És a diffi? Az Colotti?
- Nézz alá!

Lehajoltam, de az időközben odaérkező Béres Józsi bá’ már mondta is nekünk, nem csak a differenciálmű, de a teljes hátsó felfüggesztés BMW-ből való. Az Öreg látta bennem a fantáziát a tolmács szerepkörrel kapcsolatban, mondta, kérdezzek rá a diffi áttételére. Ezután tovább érdeklődtem, immár a motorról. A srác elmondása szerint 285 lóerő, ami kicsit meglepett a korabeli 230 lovas teljesítménye miatt. Miután bedobtam az eredeti verzió Kugelfischer befecskendezését, újabb mosoly keretében a kocsi elejéhez invitáltak társával, aki technikai tudásából ítélve az autó konstruktőre (is) lehetett, és lekapták a géptetőt. Az elektronikus befecskendezést az Öreg Béres nagy mosollyal konstatálta, ezután ismét a mélyebb technikai részletek után érdeklődött, kérdezett a vezérműtengyelyek fokolásáról, a sűrítési viszonyról. A srácok elmesélték, a blokk eredeti 131-es Fiat, de a hengerfej a Lanciától származik. De hogyan lehet elvezetni ezt a gépet, milyen a kormánymű? „Szervós, elektormos szervós... egy Citroenből van!” Nagy nevetés tört ki, csak ekkor néztem körbe, egészen szép nézősereg verődött össze a rögtönzött autóbemutatón. Búcsúzáskor Józsi bá’ megígérte: „Megyünk majd, mint állat!” Úgy legyen, de mi is haladjunk. Távozóban Fecó megjegyezte, szereti, hogy ilyen intelligens vagyok, ami nem biztos, hogy így van, az viszont tény, köszönetet kell mondanom az előző munkaadóimnak, hogy „megszerethettem” és megismerhettem az olasz nyelvet, éreztem, egyszer igazi hasznát veszem! Grazie!

A szervizparkban szomorúan konstatáltuk, hogy Pénzes Zsoltiék autójáról Görög Zita képe, mint ötletes dekoráció eltűnt. Egy szép lánnyal kevesebb...

A szervizpark másik végében, a nagy csapatoknál feltűnt egy ismerős arc. Próbáltam a szemkontaktust felvenni Vele, de a cigarettázás közben tekintete inkább a messzi semmibe révedt. Körbemegyek, gondoltam, és pár pillanatra kiszakítom a monotonításból, hiszen nem sokan érdeklődnek egy nagy csapatnál dolgozó „kis” szerelőnél.

- Signore, emlékszel? Február, Budapest, csapatbemutató?
- Valahonnan ismerős voltál! – válaszolt az olasz kérdésre olaszul a Skoda Team Italia őszülő szerelője, akivel Herczigék év eleji csapatbemutatóján ismerkedtem össze. Történt ugyanis, hogy a műsor végén Neki és egy másik csapattagnak (mint a versenyeken kiderült, Ő a csapat fiatal mérnöke) a mosdó felkutatásában segédkeztem, ahol aztán vettem a bátorságot, és kérdeztem néhányat. A beszélgetésről egyszer beszámolok majd, most inkább térjünk vissza a Barum gumigyár tövébe.

- Hogy vagy? – tette fel a szerelő felém az udvarias kérdést.
- Én jól! És Te?
- Fáradt vagyok!
- Múlt hétvégén Magyarországon voltál, most itt, azért?
- Nem, a csapat két részre oszlott, én a Deutschland Rallye-n voltam, aztán jöttem ide.
- Aha, Kosciuszkónak szervizeltél. Norbiék autója most miért van ennyire szétszedve?
- Itt csináljuk rajta a revíziót.
- Láttam egy videót Wilks tesztjéről, a végén kivettétek a motort az autójából.
- Igen, lelazult a lendkerék, megsérültek annak felfogató csavarjai – jött a válasz egy időközben a beszélgetésbe bekapcsolódó fiatalabb sráctól.

Kifejtették, a Magyarországon használt Fabia erőforrásával fog menni a brit pilóta, mert az autó eredeti motorját, egy 0 kilométeres aggregátot a fentebb említett ok miatt nem szerelte vissza a csapat. Náluk ilyen eddig nem fordult elő, de a Skoda gyári csapatánál volt már hasonló probléma.

Elindultunk visszafelé, a török Peugeot importőr sátránál többen várták a csinos Cetinkaya kisasszonyt. Kilépett a kamionból, majd vissza. Aztán lejött a sátorba, ahol miután meglátta kezünkben a fényképezőgépet, előlépett, csábos mosoly kíséretében pózolt egyet, majd eltűnt. PR-ban már nagyon jó!

Szállásfoglalás, együnk is valamit, aztán irány a szuperspeciál! Az esti mókára érkezést megelőzően megnéztük, milyen az új helyszínen a (félig) forgószínpados rajtceremónia, hogy aztán keressünk valami jó helyet, ami nem is túl esős, időközben ugyanis elkezdett szakadni! Végül a buszmegálló kanyarjait belátva, a híd alatt leltünk egy szabad helyet, ahová az eső se vert be, ráadásul a cseh rallyfanatikus barátaink padján is helyet foglalhattunk időlegesen.

Verbális képességeimet meghaladja a szuperspeciál látványának, hangulatának bemutatása, maradjunk annyiban, fantasztikus volt!