Get Adobe Flash player

Szenzációs Loeb és a delfin esete

 

A brit rali világbajnoki futamnak a rallyetours csapatával vágtam neki, bízva abban, hogy egy látványos versenynek lehetek szemtanúja. Bár a világbajnoki cím már két futammal ezelőtt eldőlt, a dobogó két alsó foka nagyszerű küzdelmet ígért Ogier, Latvala és Solberg között. No, és azt se felejtsük el, a walesi egy tradicionális verseny a kiszámíthatatlan időjárási körülményeivel, sajátos gyorsasági szakaszaival és a maga hangulatával.


Még indulás előtt jött két rossz hír: Csaba, a rallyetours szülőatyja és üzemeltetője munkahelyi okok miatt le kellett, hogy mondja az utazást az utolsó pillanatban. A másik dolog a versennyel volt kapcsolatos: pár héttel korábban a verseny szervezői úgy döntöttek, hogy a shakedown a szuperspeciálisnak is otthont adó Cardiff Bay-en kerül megrendezésre, mivel a fákat megtámadó betegség miatt a Margam Parki szakaszról le kellett mondaniuk csütörtökre. A teszt átkerült szerda estére, így tudtuk, erről lemaradunk, hiszen erre az időpontra szólt repülőjegyünk.

Csaba hiányában öten vágtunk neki a túrának, ennek megfelelően elég sok mindent át kellett szervezni hirtelenjében. Mivel a csütörtök délelőtt szabaddá vált, a reggeli után volt elég időnk egyezkedni az amúgy segítőkész, de a megváltozott felállás (négy helyett öten voltunk a szobában) miatt az elszámolást kissé vastag tollal író házilady-vel. Végül persze le tudtuk alkudni az árat arra a szintre, amit szerintünk megért, de meg kell jegyeznem, vendéglátóink sem jártak rosszul.

Nulladik napunk a szervizpark környékén telt. Miután megnéztük a Ford szervizállásait, egy másik sátor alatt egy érdekességre lettünk figyelmesek. Mivel ez volt a Focus búcsúversenye, a kék oválosok elhozták azt a Focus WRC-t, ami az első világbajnoki futamgyőzelmet hozta a típusnak: ez a kocsi nem volt más, mint Colin McRae 1999-es Safari Rally-t nyert versenyautója.

Koradélután tartották a sajtótájékoztatót. Minden ezen részt vevő versenyző elmondta, bizakodó az idényzáróval kapcsolatban, a WRC-sek megemlékeztek a World Rally Car-okkal átélt legszebb élményükről, hiszen a jelenlegi specifikációknak ez volt az utolsó versenye. Az érdekeltek, akiknek jövője még bizonytalan, a témát firtató kérdésre szinte megnémultak, Petter Solberg egy nagy sóhaj, majd az azt követő még nagyobb után csak annyit mondott: I don’t know!

A szuperspeciál a cardiffi öböl partján került tehát megrendezésre. A versenyzők egy gáton jöttek keresztül, egy dobbantó után értek el a körgyorsra, ahol egy kört kellett megtenni. Információink alapján ez utóbbi nem volt valami nagy szám a bemelegítésen, emiatt a gátat vettük célba, ahol egy kétsoros, szalmabálákkal kirakott lassítónál kötöttünk ki. A nyitott terepnek köszönhetően akkora, de akkora szél volt… Egy ilyesfajta szél Magyarországon percek alatt milliós károkat okoz, a Wales Rally GB központjának számító városban azonban ez valószínűleg megszokott természeti jelenség. Néha azért kapaszkodtunk a kordonba, hogy ne vigyen el minket a szél, néha azért, hogy a vasrács maradjon… A WRC-k fordított rajtsorrendben indultak, az utolsóként érkező Loeb szépen rajzolta le az íveket. Őt a Szuper 2000-es mezőny követte. Az SWRC második helyén álló Patrik Sandell elnézte a féktávot, a Fabia bal elejével odébbtolta az egyik szalmabálát, aminek következménye pár perces pályakarbantartási szünet lett. Később Sousa is hasonlóképpen hibázott, akkor is meg kellett állítani a rajtoltatást. Néhány PWRC-s párost vártunk még meg, aztán elindultunk a kocsihoz. Ekkor hozta meg a szél az esőt, ami olyan hirtelen leszakadt, hogy az embernek az esőkabátra sem volt ideje gondolni, máris bőrig ázott.

Az öbölben sajnos csak estére állítottak ki néhányat a régi kor csodái közül, ezért ezeket idő és fény hiányában csak felületesen csodálhattunk meg. Amit láthattunkk: Dakar Rally-t nyert Peugeot 405 T16, Björn Waldegard Toyota Celica Twincam Turbója, Russel Brookes Opel Manta 400-a és egy ismerős, Szabó Laci ex-VFTS-e, amin még mindig a magyar rendszám, de már a korhű dekor díszeleg.

Péntek reggel az első szakaszon kezdtünk, ahová részben a versenyzők etapútvonalát használva jutottunk el. Megérte a főút helyett a kissé kanyargós, dimbes-dombos mellékutat használni, hiszen csodálatos tájon, tipikus angol építmények között jutottunk el célunkhoz.

A pályára érve egy ígéretes rész várt ránk, egy tempós kombináció egy erős balosban végződött, majd egy egyenesben tűntek tova a versenyautók. Nagyon szép keresztbeautózásokat mutattak be a párosok szinte a talpunk alatt, egy igazi VB-s helyet találtunk tehát. Az erre a napra kijelölt három gyorsasági közel volt egymáshoz, így a szűkre szabott etapidő miatt meg sem próbáltunk átmenni máshová, délelőtt végignéztük a mezőnyt a hatalmas szélben.

Délután a Sweet Lamb nevű szakasz volt a tervben, ez egy rövid, mindössze 4,5 kilométeres gyorsasági, Hirvonen 2008-as borulásáról nevezetes. Időben átértünk, volt idő fújni egyet, amit a kocsiban kellett megtenni, ugyanis időközben elkezdett szakadni az eső. Aztán elindult a meccs. Körülbelül másfél kilométert lehetett belátni a stadionszerű katlanban állva. A versenyautók egy balos hajtűvel ereszkedtek le a domboldalból, egy hosszú egyenes után egy jobbos következett immár a nagyérdeműhöz közel, amit egy vizesárok és egy bukkan követett (Mikko annak idején itt csúszott le az útról). Ezután a versenyzők egy jobb visszafordítót, majd egy csiki-csukis részt abszolváltak. A korábbi években itt volt a cél, most azonban nem volt megállás, egy újabb ugrató után egy jobbos kanyarban egy patakon keltek át a masinák és indultak el a hegyre fel. Ahogyan a fentiekből látszik, volt itt minden, ami a ralihoz kell, az eső pedig csavart is még egyet a dolgon. A mezőny eleje látványosat produkált, a két narancssárga Ford (Henning és Ketomaa) úgy csobbant bele előttünk a patakba, hogy volt egy pillanat, mikor csak a tetőlemez látszott. Érdi Tibi és Táborszki Attila is kitettek magukért, immár másodjára láthattuk ezen a napon, hogy szépen közlekednek, sok helyi nem tudta velük felvenni a versenyt sem látványban, sem tempóban.

Egy jó napot zártunk, de ha nem készültünk volna fel rendesen, délelőtt biztosan megfagyunk, délután pedig agyon áztunk volna!