Get Adobe Flash player

Amikor Loeb Le Mans-ban tündökölt

Egy délután otthon játszott PlayStation-jével, amikor kipattant az ötlet. A játékipari óriás Loeb egyik személyes szponzora is volt, de sok éven keresztül támogatta akkoriban a Henri Pescarolo nevét viselő és általa vezetett endurance csapatot is.

A következmény adott volt, az nem sokkal később a francia legenda lehetőséget kapott arra, hogy egy teszt keretében kipróbálja a Pescarolo-Judd-ot. Mindez 2004-ben történt. Loeb akkor még nem gondolta volna, hogy ezek a tesztkörök a világ leghíresebb hosszútávú versenye felé, egyenesen Le Mans-ba vezetnek.

„Nagyon élveztem, amint elkezdtem az autóval a tesztet” – mondta el a rali világbajnok. „A legnehezebb dolognak Guy Frequelin meggyőzése bizonyult, hogy indulhassak…”

A Citroen akkori csapatfőnöki posztját betöltő Frequelin aligha mondhatott nemet, hiszen a ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején több sikert is elkönyvelt Le Mans-ban. Loebnek ugyanakkor meg kellett küzdenie egy másik kihívással is, nevezetesen az aerodinamikával. Összehasonlításképpen az általa használt Citroen Xsara WRC-nek körülbelül annyi leszorítóerővel rendelkezett, mint egy hőlégballon, végsebessége majd’ 150 kilométer/órával maradt el és mintegy 300 kilóval volt nehezebb, mint a le mans-i prototípus.

2005. június 5-ét Loeb flegmán csak egy „elég mozgalmas napként” aposztrofálta a korábbi tornász. Ez a vasárnap két héttel az első le mans-i futama előtt volt. Ezen a napon délután győztesként hajthatott át a Török Rally céldobogóján, de ahelyett, hogy a pezsgőlocsolással foglalatoskodott volna, suhant is az antalyai reptér felé, ahol már egy magánrepülő várta, hogy elvigye Le Mans-ba, ahol a 24 órás viadal kvalifikációját tartották.

„Mindenki más pánikban volt, de én nagyon nyugodtnak éreztem magam” – emlékezett vissza Loeb. „Kicsit aludtam a repülőn, felvettem az új overálomat, majd kvalifikáltam a kocsit. Első alkalommal vezettem sötétben, jól sikerült, bár esett az eső, ami nem volt egy jó dolog. És késében voltunk…”

Híres nyugalma két héttel később, szombaton este 9 óra környékén sem hagyta magára, amikor a 17-es rajtszámú Pescarlolo autót várta a boxutcában, hogy megkezdje első etapját a versenyen. Mindenféle különösebb csinnadratta nélkül beszállt a kocsiba, bekötötte magát és nekivágott az éjszakának. Három és fél perccel később aztán remek tempóban teljesítette is első körét. Ami Henri Pescarolót lenyűgözte, az nem is annyira a francia tempója volt, hanem hogy hiba nélkül vezetett.

Loeb máshogy érezte. „Nem volt ez ilyen egyértelmű. Az egyik egyenesben volt egy meleg helyzet, amikor egy lassabb autót előztem. De az egész nem volt olyan rossz: nem lehet minden körben hibázni egy megbízhatósági versenyen, ráadásul ez a kocsi messze nem olyan megbocsátó, mint a raliautóm.”

Pescarolo olyannyira magabiztos volt, hogy a ralivilág sztárját kiküldte egy újabb menetre, amiben Loeb képes volt tartani a csapat második pozícióját. Másnap reggel, hibátlan éjszakai teljesítménye után lassacskán pihenőre tért.

„Már majdnem elaludtam, amikor valamit hallottam a kommentátortól, hogy a 17-es autóval baleset történt. Felkeltem és rohantam a pithez. Soheil Ayari kicsúszott. Sajnálatos, mivel úgy érzem, nyerhettünk volna abban az évben.”

Loebnek azonban nem kellett sokat várnia az újabb győzelemre, csupán egy héttel később magabiztos versenyzéssel nyerte meg az Akropolisz Rally-t.

A klasszis le mans-i kalandjai sem értek véget. A következő esztendőben visszatért, és egy új, Ayarit nélkülöző felállásban másodikként ért célba francia csapattársaival és a Pescarolo autóval. „Ez az, amit újból meg szeretnék csinálni, de győzni egyre nehezebb lesz” – mondta el akkoriban. „De mindig lesz egy következő esztendő…”

 

Andrew