A Toyota az első generációs Celicát az 1970-es év végén mutatta be a japán piacokon. Ezt a típust azoknak a vásárlóknak szánták, akik anyagilag nem engedhették meg maguknak a Toyota sportautóját, a 2000GT-t.
Nem sokkal a kocsi bemutatása után a svéd raliversenyző, Ove Andersson rávette a japánokat, hogy csatlakozzanak a ralizást űző gyárak népes táborához, és ezzel szerezzenek hírnevet maguknak Európában is. Andersson ugyan a Corollát alkalmasabb kocsinak találta, a gyár azonban mindenképpen a sportosabb Celicával akart harcba szállni. A kezdeti időszakban emiatt a svéd csapata mindkét típusból készített versenygépeket, amiket aztán párhuzamosan futtattak.

A Celica első világbajnoki futama az 1972-es RAC Rally volt, amin Andersson a TA22 kódjelű, 1600 köbcentis kocsit a kilencedik helyre hozta be. Ezután egészen 1976-ig a gruppe 2-es kocsit használták, kevés sikerrel, hiszen folyamatos műszaki problémák hátráltatták a Celicákat néhány futamon hajtó Anderssont, Mikkolát, Waldegardot. Érdekes módon a Celica első komoly eredménye ugyanannak a Walter Boyce-nak a nevéhez fűződik, aki a Corolla első győzelmét is szállította. A kanadai versenyző hazai pályán, az 1974-es világbajnokságba is beleszámító Rally Rideau Lakes-en ért el egy harmadik helyezést.

1976-ban már egy gruppe 4-es autóval állt csatasorba Andersson csapata, aki időközben megkereste a BMW-kel foglalkozó tuningcéget, a Schnitzert, hogy építsenek egy jó motort a 2000GT erőforrásból. A németek 240 lóerős teljesítményt hoztak ki a kétliteres, tizenhatszelepes erőforrásból. Anderssonék a portugál versenyen rögtön második helyet szereztek, Mikkola Finnországban harmadik helyen végzett, ugyanakkor a kocsi megbízhatósága nem igazán javult, hol a motor állt meg, hol az erőátviteli elemek nem tudtak megbirkózni a nagy teljesítménnyel. A következő esztendőben szintén két dobogós helyezés jutott a japán márkának, Andersson a Portugál Rally-n harmadik, Mikkola a brit versenyen szerzett második helyezést. Ezekhez jött még néhány helyezés, amivel a Toyota a gyártók év végi értékelésében a dobogó alsó fokán végzett a Fiat és a Ford mögött. Itt kell megjegyezni, hogy az időközben a Corollát egyre inkább kiszorító Celicával általában csak murvás versenyeken álltak rajthoz. Az autó megbízhatatlan volt még mindig, ez a következő évben sem javult, viszont itt már kiugró eredmények sem születtek. Jean-Luc Therier, aki ’76-tól versenyzett Anderssonnál, nem tudott befejezni egyetlen versenyt sem az RA20-as kóddal ellátott autóval, egy kivétellel mindig műszaki hiba miatt esett ki.

Andersson kedvence, a Corolla időközben megszerezte az első világbajnoki futamgyőzelmet, ugyanezt az első generációs Celicának nem sikerült tehát elérni.

Műszaki adatok:

Homologizáció: 1976.08.01. (5636)

Elrendezés: elöl hosszában elhelyezett motor

Hajtás: hátsókerékhajtás

Hossz / szélesség / magasság: 3937 mm / 1600 mm / 1335 mm

Tengelytáv: 2425 mm

Súly: 1000 kg

Motor:

Soros, 4 hengeres szívómotor, 16 szelepes DOHC vezérlés, benzinbefecskendezés

Hengerűrtartalom: 1991 ccm

Furat: 89 mm

Löket: 80 mm

Kompresszióarány: 11,5:1

Teljesítmény: 240 LE (fordulatszám: 9000 1/min)

Forgatónyomaték: 250 Nm (fordulatszám: 5500 1/min)

Andrew