A Skoda – a Citroennel együtt – kitűnő lehetőségnek tartotta azt, hogy a csúcskategória helyett kisebb géposztályban versenyezzen. A gyár B csoportos autójának alapja a sorozatgyártású, négyajtós 120 LS. Ennek versenyváltozatát, a 130 LR-t 1984-ben fejlesztették ki a csehek, a motor teljesítményét 130 lóerőre tornázták fel, maximális sebessége váltóáttételtől és kerékmérettől függően elérhette a 220 kilométer/órát is.

A kocsi rövid időn belül kategóriájának legütőképesebb gépévé vált és hosszú éveken keresztül uralta az 1300 köbcentis géposztályt az Opel, Fiat, Peugeot és más nyugati autók előtt. A nagyteljesítményű B csoportos szörnyetegek betiltása a kisebb hengerűrtartalmú autókat nem érintette. Bár 1986 közepén a nemzetközi szövetség megtiltotta ezeknek a járműveknek a további fejlesztését is, azok a következő években is részt vehettek a nemzetközi versenyeken. A 130 LR ebben a formában is számtalan kitűnő eredménnyel büszkélkedhetett egészen a modell 1988-as visszavonulásáig. Ekkor nem csak a B csoportos éra ért véget, hanem a farmotoros raliautóké is, az A csoportos szabályok ugyanis nem teszik lehetővé a farmotoros autók homologizálását.

Azok előtt, hogy az FIA betiltotta volna a B csoportos autók további fejlesztését, a Skoda nekilátott a 130 LR evolúciós változatának. Kívülről szembetűnő változás az öblösebb sárvédők alkalmazása volt, ami alá szélesebb abroncsok kerülhettek, javítva az amúgy is kitűnő stabilitást. Módosításra került a motor víz- és olajhűtő rendszere, a legtöbbet azonban magával az erőforrással foglalkoztak a mérnökök. Az immár öt helyen csapágyazott főtengellyel rendelkező motorból 10-12 lóerővel csalogattak elő, a maximális percenkénti fordulatszám pedig elérte a 8500-at. A szabályozások változása miatt a kocsi raliversenyeken nem vehetett, így pályán indították azt.

 

Műszaki adatok:

Homologizáció: 1985.01.01. (B269)

Elrendezés: a hátsó tengely mögött hosszában, döntve elhelyezett motor

Hajtás: hátsókerékhajtás

Maximális sebesség: 220 km/h

Hossz / szélesség / magasság: 4200 mm / 1610 mm / 1400 mm

Tengelytáv: 2400 mm

Súly: 850 kg

 

Motor:

Soros, 4 hengeres, 8 szelepes oldalvezérelt szívómotor

Hengerűrtartalom: 1289 ccm

Furat: 75,5 mm

Löket: 72 mm

Kompresszióarány: 10,5:1

Teljesítmény: 130 LE (fordulatszám: 8000/min)

Forgatónyomaték: 115 Nm (fordulatszám: 6000/min)

A norvég Skoda menő, John Haugland a brit világbajnoki futamon, a csehszlovák Ladislav Krecek szintén a RAC, valamint az Akropolisz és 1000 Tó Rally-kon szerzett kategóriagyőzelmet a típusnak. Az ugyancsak csehszlovák Svatopluk Kvaizar többször volt dobogós.

Pavel Sibera a Lombard RAC Rally-n aratott kategóriagyőzelmet. Hazánkban is jól ismert a neve, hiszen többször járt nálunk, az 1987-es BBK értékelésbe is számító Mogürt Salgó Rallye-t a csehszlovák versenyző nyerte Petr Gross-sal az oldalán (a képen).

 

A magyar bajnokságban is futott néhány Skoda 130 LR, az abszolút első helyekért vívott csatába azonban nem igazán tudtak beleszólni a Lada VFTS-ek ellenében, ennek az oka talán csak a kisebb hengerűrtartalom volt.

A Ferencz testvérek, Sándor és József

Tóth István a Salgó Rallye-n 1987-ben

 

Martin László és Dr. Izsák Attila 1988-ban Salgótarjánban (fotó: Szalai Robi)

 

Ivánszky Árpád a ’89-es Tavaszi Fesztivál Rally-n

 

Andrew